2010. május 20. | déka

A szörnyű jazz... megint borít a Pink Freud!

Pink Freud: Monster of Jazz | A lengyelek kedvenc jazz-zenekara, mely Budapesten is több látogatást tett már, végre új lemezzel rukkolt elő. A Monster of Jazz című alkotás a Pink Freud eddigi anyagaihoz méltóan ismét csak formabontó, ugyanakkor finom arányérzékkel tálalt hangulatfestés; költészet a 21. századi zaj-elektro-jazz porond kies koordinátarendszerében.

A Pink Freud véletlenszerű felfedezése egyik nagy élményem volt egyetemista koromban. Óriási szerencsémre még Budapestre is eljött a lengyel jazztrió, 2007-ben és és 2008-2009 táján is adtak koncerteket, minő szégyen, hogy akkoriban, a Szociál Klub kongó termében alig akadt közönség, melyet elvarázsolhatott volna ez a nagyszerű formáció.

Nem kell persze túlzottan sajnálni őket, hiszen 2003-as Sorry Music Polska című albumukkal, mely az első nem szerzői kiadásban megjelent lemezük volt, hihetetlen népszerűségre tettek szert, úgy a közönség, mint a kritikusok körében. 2007-es visszatérésük a Punk Freud-dal nem keltett akkora visszhangot, de maga a lemez is befordultabbra sikeredett száraz kütyü-hangzásával  és hangulatfestő zárt harmóniáival.

Mégis, számos pályatársukkal (Baaba, Contemporary Noise Quintet, Sing Sing Penelope) együtt indulva talán nekik sikerült leginkább azt az egyedi hangot megtalálni, mellyel a lehető legkevesebb probléma adódik az üzenetek kódolása és dekódolása során.  Nem kell tehát a nagy megfejtéseket keresni a zenében. A Pink Freud sokkal kimértebb, arányérzéke is jobb, mint a fent említett együtteseké, így a kreatív energiák is jobban érvényesülnek.

Nem akarnak túl sokat mondani, épp ezért szavaik is jelentőségteljesebbek.  Bár a nyitótrack Pink Fruits első ránézésre – slágeres, húzós alapjával (külön köszönet a kitűnő hangmérnöknek!)- elég popos-nak tűnik, nem kell sokáig várni az elborulásra; a légyzümmögéstől kezdve a bicikliküllő csattogását imitáló dallamokig széles skálán mozog a szám hangkészlete.

Az erős nyitás után a Sorry Music Polska-ról visszaköszönő kézjegyekkel ellátott igencsak slágeres nóta hallható; a swing aranykorának legszebb pillanatait – konkrétan Benny Goodmant -megidéző Warsaw gyönyörű középrésszel – egy kis dél-amerika érzéssel – hív minket további utazásra.  A Little Monster-ben Frankeinsteint keltik életre bizarr lélegeztetőgép hanggal és ügyes basszusjátékkal. Wojtek Mazolewski – nálunk:  ’a Béla’ – még mindig igencsak ott van a szeren.  A Polanski kellemes „húzd meg, ereszd meg” hangulatfestéssel teszi fel a pontot az i-re.

A hektikus váltások ellenére – beteg indusztriális drum ’n bass (Bald Inquisitor), majd popos film noir aláfestőzene (Red Eyes Blue Sea) – viszonylag egységes lemezről van szó, hiszen a hátralevő szépen építkező Goz Quarter, a teljesen befordult Braxton, vagy a vörösruhás dívákat idéző Diamond Way egyenletes színvonalat hoz.

A záró címadó dal Monster of Jazz abszolút popos főtémájával és poénos-frappáns lezárásával reflektál a Pink Fruits-ra, így adva keretes szerkezetet az albumnak.  A főleg hangulatfestő nóták nem jelentenek meglepetést a közben négytagúvá bővült Pink Freud életművében, bár mintha talán háttérbe szorulnának a „konkrét” dallamok, az atmoszférikus harmónia- és zaj-játék javára. A Punk Freudban ezutóbbi volt a központban, míg a Sorry Music Polskában az előbbi. A Monster of Jazz a két lemez előnyeit kiválóan egyesíti, kis popos csavarral fűszerezve. Izgalmas éji utazás. Meglepő fordulatok. Csak így tovább!

déka

A Mymusic értékelése: 8/10

Pink Freud: Monster of Jazz (Universal, 2010)

Tracklista:
1.  Pink Fruits 3:42
2.  Warsaw 5:11
3.  Little Monster 2:45
4.  Polanski 5:00
5.  Bald Inquisitor 5:31
6.  Red Eyes, Blue Sea And Sand 4:16
7.  Pierun 3:14
8.  Goz Quarter 7:13
9.  Braxton 3:22
10. Diamond Way 3:26
11. Spreading The Sound Of Emptiness 2:54
12. Monster Of Jazz 4:12