Placebo – Battle For The Sun

Placebo – Battle For The Sun | A Placebo, sokak által várt új lemeze, a Battle For The Sun semmi újat nem nyújt a kedves hallgatóknak. Bár néhány dolgon változtattak az utolsó megjelenésük óta, ami 2006-ban volt, még mindig a jól megszokott indie vonalat követik. Ezzel pedig nem lesznek különlegesek, ahhoz képest, hogy a csapat hivatalos közleményében az áll, zeneileg sokat frissültek. 13 új szám, csakis rajongóknak!

Először is, a csapaton belül is történt változás, mert az eddigi dobos Steven Hewitt kilépett a zenekarból, és a helyére Steven Forrest lépett. Ez nem tudom, mennyit változatott zeneileg rajtuk, de amit az új albumon hallunk, abból arra lehet következtetni, hogy nem sokat.

A lemez elég in medias res indul, egy erősnek szánt számmal, ami a Kitty Litter címet viseli. Enyhe Jemiroqui utánérzés zenei alappal. Ez még nem is lenne probléma, hiszen a zenészek mindig szoktak innen-onnan ihletet meríteni, viszont ezen az albumon több olyan szám is van, aminek a dallamai ismerősek lehetnek. Nem rohannék rögtön a végére, de ugyanez a helyzet az album záró dalával a Kings of Medicine-nel is.

Sajnos az a helyzet, hogy amióta berakták az Every you every me című számukat a Kegyetlen játékokba, szerintem a zenekar is kicsit elbízta magát, és úgy érzik, minek a megszokott, és bevált módszereken változatni, ha ez az embereknek egyszer már bejött. Ez érződik ezen a lemezen is. Egymás után 13 hasonló szám. Ez egy icipicit unalmassá teszi. Viszont, és ami a legfontosabb, hogy ez a rajongóknak és fesztivál közönségnek be fog jönni.

Vannak üdítő pillanatok is a lemezen, ilyen például a Julien című szám, és a már említett Kings of Medicine, vagy a kissé melankolikus Happy You’re Gone, valamint az Ashtray Heart, de nagyjából ennyi. A többi ugyanolyan, mint az azt megelőző albumokon.

Mindenesetre az érződik a csapaton, hogy valamivel érettebbek lettek, volt mögöttük némi koncepció, bár szerintem ennél azért többet produkálhattak volna, ha már 3 évet kihagytak. The Killers mellett, a Radiohead felé tartanak valahol.

-gabriella-

A MyMusic értékelése: 5/10

Placebo – Battle For The Sun (EMI, 2009)

Tracklist:
1. Kitty Litter
2. Ashtray Heart
3. Battle For The Sun
4. For What It’ Worth
5. Devil In The Details
6. Bright Lights
7. Speak In Tongues
8. The Never-Ending Why
9. Julien
10. Happy You’re Gone
11. Breathe Underwater
12. Come Undone
13. Kinds of Medicine

cimkék
- lemezkritika, Placebo

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Kommentar

Seventeen	2009. jún.. 23. 13:42	1
A nyertesek nevét közzéteszitek?

Teljes fórum

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Weiter

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Weiter

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Weiter

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Weiter

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Weiter