3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2009. március 9. | burlesque

Íme a világ talán legjobb lemeze - King Crimson

Copyright:

Klasszikusok | King Crimson: In The Court Of The Crimson King | Lehet-e egy album egyszerre érzelemdús és hideg? Természetesen: 1969-ben a King Crimson úgy hozott össze egy tébolyult lemezt, hogy a felvételek közben a tagok a mértékletességről sem feledkeztek meg.

Nehéz megmondani, hogy a hatvanas évek második felében kibontakozó rockzenekarok közül melyik vonultatta fel a legképzettebb zenészeket, az azonban biztos, hogy a King Crimson ebből a szempontból az élmezőnyben található – Robert Fripp gitáros, az „őrült tudós” kiváló társakra talált jó negyven évvel ezelőtt.

Michael Giles dobos nemcsak játéka, hanem hangszerének hangzása miatt is szerethető, a sokoldalú Ian McDonald gyakorlatilag bármilyen instrumentumból képes volt előhozni káprázatos dallamokat, a basszusgitáros-énekest, Greg Lake-et pedig alighanem senkinek sem kell bemutatni. A szintetizátorokért, valamint a szövegekért felelős ötödik tag, Peter Sinfield ténykedése sem elhanyagolható: a zenész jobbnál jobb ötletekkel dobta fel az együttes dalait.

Persze mindez mit sem ért volna, ha a King Crimson nem írt volna zseniális dalokat. A zenekar bemutatkozó lemeze, az 1969-ben megjelent ’In The Court Of The Crimson King’ szerencsére minden olyan megoldást felvonultat, amelytől egy progresszív album igazán kiemelkedővé válik. Frippék ráadásul nem estek abba a hibába, mint néhány korabeli banda: esetükben ugyanis szó sem lehetett fölöslegesen elnyújtott szerzeményekről – az ’In The Court Of The Crimson King’-en minden megszólaltatott hangnak megvan a pontos helye és szerepe.

Kiváló riffel indít a ’21st Century Schizoid Man’: Fripp éles gitárja tökéletes összhangban van Lake torzított énekével, az elborult gitárszólónál pedig alighanem semmi sem magyarázná jobban a címválasztást. Érdemes figyelni Giles és Lake játékára is, a ritmusszekció ugyanis Fripp-pel együtt szólózik – nem is akárhogy. A csodálatos üveghangokkal és éteri énekkel operáló ’I Talk To The Wind’ talán kevésbé ismert, mint a lemez többi dala – éppen ezért egy titkos favoritról van szó, mely egyáltalán nem lóg ki a többi közül.

Az album egyik nagy erőssége az ’Epitaph’ – a drámai dalt felépítése, valamint fülbemászó refrénje teszi ellenállhatatlanná. Noha sokan Robert Frippet tartják a King Crimson első emberének (egyébként jogosan), nem szabad elfeledkeznünk Greg Lake-ről, hiszen nélküle ez az album valószínűleg sehol sem lenne. Lake minden számban káprázatosan énekel, emellett pedig a basszust is magabiztosan kezeli.

A ’Moonchild’ ismét egy lehengerlő kompozíció: a dal első három perce egy egyszerű, visszafogott balladát vetít előre, ám az ezt követő elszállás, melyben az itt-ott megszólaló hangok és zajok egyedülálló atmoszférát alkotnak, az album egyik fénypontja. A lemezt a ’The Court Of The Crimson King’ zárja: természetesen ezt a szerzeményt is Fripp pengetése, valamint Lake éneke teszi felejthetetlenné, persze McDonald fuvolajátékáról is csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. Lake egyébként megirigyelhette Fripp gitártémáit, hiszen a dal jellegzetes akkordbontásai visszaköszönnek az Emerson, Lake & Palmer-korongokon – elég csak a ’The Sage’ című szerzeményre gondolnunk.

Az album kiadását követő turné után sajnos megbomlott a csapat egysége: személyi ellentétek miatt Giles és McDonald is elhagyta a zenekart, nem sokkal később pedig Lake is kiszállt, hogy Keith Emerson és Carl Palmer társaságában zenélhessen tovább. Mindezek ellenére a King Crimson későbbi munkái is minőségi dalokat tartalmaznak: az ’In The Wake Of Poseidon’ vagy a ’Red’ szintén a progresszív zene legjobb lemezei közé tartoznak, de az együttes mesterműve kétségtelenül a megismételhetetlen és felülmúlhatatlan ’In The Court Of The Crimson King’.

burlesque

A MyMusic értékelése: 10/10

King Crimson: In The Court Of The Crimson King (Atlantic Records, 1969. október 10)

Számlista:

1. ’21st Century Schizoid Man’
2. ’I Talk To The Wind’
3. ’Epitaph’
4. ’Moonchild’
5. ’The Court Of The Crimson King’

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky