James Morrison: Songs For You, Truths For Me

James Morrison: Songs For You, Truths For Me | A 23 éves James Morrison, aki két évvel ezelőtt robbant be a köztudatba és a slágerlisták élére: „Undiscovered” című bemutatkozó albumával 2006 egyik legnépszerűbb brit előadójává vált. Az idei 2008-as „Song For You, Truth For Me” is siker lehet, de nézzük, kiknek a körében.

A lemezből azóta 2 millió kelt el világszerte, és a fiatal énekes olyan nevekkel turnézott, mint John Mayer, Corinne Bailey-Ray vagy Cat Stevens. Albumát az USA-ban, Európában, Ausztráliában és Ázsiában is bemutatta. Sikersorozata 2007-ben tovább folytatódott: Brit Awardot nyert legjobb férfi előadó kategóriában, idén pedig a „Songs For You, Truth For Me” című albummal jelentkezett, és elsőként a You Make It Real című dalban csillogtatja meg különleges hangját.

Alapjában véve poplemezről van szó, de megjelennek - szerencsére sokszor- funkos illetve soulos ütemek is, na meg amolyan blues-os beütések, amik picit "erőssé" teszik a lemezt, kiemelve Morrisont a fáj az élet tinédzser kategóriából, és felemelve őt a tehetséges előadók sorába.

A „The only night” az első nóta.. kicsit még be nem melegedett, amolyan felvezető szám. A „Save yourself” tipikusan egy amerikai romantikus film betétdala lehetne. A lány és a fiú évődése, majd egymás karjába borulása tökéletes aláfestő zenéje ez.. de nem több. A számokat léptetve, azt érezzük, hogy nem változnak a dallamok és a hangszín, mintha egy egész CD-s, maratoni számot hallgatnánk. Talán az 5. számnál kezdődik el valami kis ritmusosság, mintha James ekkorra ébredne föl.. Még a Nelly Furtadoval énekelt „Broken strings” sem azt adja, amit várna tőle az ember, bár ez legalább begyorsul a szám felénél. A „Nothing ever hurt like you”, kifejezetten jó kis számra sikerült. Végre még a hangszín sem ugyanaz, funk-os és nem is alszunk el rajta.

Már épp elkezdene járni a lábunk, de újra álmodozós, fotelban depressziózós számok jönnek, és ez így megy a cédé végéig. Női szíveket (abból is az érzékenyebb, romantikusabb fajtát) megcélzó album sok érzelemmel, nem sok extrával.

Egres

A MyMusic értékelése: 5/10

cimkék
- James Morrison, lemezkritika, Nelly Furtado

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Seguir

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Seguir

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Seguir

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Seguir

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Seguir