3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2008. december 15. | déka

Illés szekerén az undergrund felé - Grand Hotel Budapest

Copyright:

Grand Hotel Budapest  - grundigény (2008) | A Grand Hotel Budapest december 19-én a Kiscsillag után játszik, bemutatván első lemezét a Gödörben. Nagy nap ez a fiúk számára, remélhetőleg a közönségnek is. A két éve húzódó album végre hivatalos formát öltött, a pesti suhancok ellepik a grundot.

Egy négy éve létező zenekar, mely a sikeres koncertezés ellenére sem rögzítette még első lemezét, (az avantgardizmus vétségének megvalósításával, esetleg a hülyeség révén) némi gyanakvásra adhat okot.

Az is megeshet – persze – ami az igen tehetséges, és eredeti muzsikusok nagy részénél előfordul a kezdetekben; hogy a kompromisszumkészség és/vagy a pénz teljes hiánya akadályozza a popkulturális mezőnybe való beúszást (nem mintha a GHBP-nek ez lenne a célja; a maguk részéről támogatják az élettér-elméletet, talán ezért is lett a lemez címe „grundigény”).

Szerencsénkre, most valahogy ezek a borzasztó dolgok egy naiv mosollyal a múlttá lettek, ezt az igazán leleményes és gyermekdeden őszinte lemezt a kezünkben tarthatjuk, legalábbis nemsokára.

December 19-én lesz a Grand Hotel Budapest első lemezének bemutatója a Gödörben, a zenekar a Kiscsillag után fogja kitenni a lelkét a színpadon. Mert ők bizony kiteszik, amijük van. Ez az egyenesség jellemző leginkább a lemezre is, ha összefoglaló motívumot akarnánk keresni a trackek közt szemezgetve.

Akad reszelő rakenroll (Heges szível szállodája), kevéssé ismerős Beatles (vagy Illés) lemezekről ismerős gitársound (Annamari), swing, tört jazzütemek, prog, rém eredeti váltások (Hámfribogár, Tripper), balkáni izzás (Szakító). A stílus leírhatatlan, vagy inkább kategorizálhatatlan, de tudjuk; „kategóriákba zárni valakit kényelmesebb, mint megfejteni”, hogy egy klasszikus mondatot idézzünk ’68-ból, abból az évből, mely bizonyára a fiúkra is nagy hatást tett.

Utalok itt az erőteljes beatvonalra, és azon magyar beatben megszokott jelenségre, miszerint angolszász eredetijével ellentétben itt nagyon is költőiek a szövegek, minden lelkes gitárosban egy Dylan veszett el. Tamás László lírai vonala humoros, intelligens, megrakodva egy jókora adag kult-kiszólással, abszurd, néha kellően (csak amennyire a hetedik kerületi életérzés diktálja) flegma, mégis szinte már fájóan kedves.

A lemez hangzásáról hasonlókat mondhatnók el, de mivel feltehetően alacsony költségvetésű anyagról van szó, ezt nem is firtatnánk, csak annyit említünk meg, hogy az elsőlemezes hibák itt-ott bizony előfordulnak, de nem nagyon fontos most ez, mivel ellensúlyoz az erős dalmezőny.

Ha egy banda ennyire összeszokott, kreatív, eredeti és muzikális, tökéletesen érthető, hogy miért nem érvényesülhet a mainstream médiában. A formálhatatlan egységek nem passzolnak a kereskedelmi árucikkek közé. Még jó is, hogy ezek a srácok inkább a grundra pályáznak, reszkessenek a vörösingesek! A GHBP-nek pedig egy jótanács; ha a víz közé egy kis mézet is kevertek, jobban összeáll a homokbomba.

déka

A MyMusic értélése: 7/10

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky