Illés szekerén az undergrund felé - Grand Hotel Budapest

Grand Hotel Budapest - grundigény (2008) | A Grand Hotel Budapest december 19-én a Kiscsillag után játszik, bemutatván első lemezét a Gödörben. Nagy nap ez a fiúk számára, remélhetőleg a közönségnek is. A két éve húzódó album végre hivatalos formát öltött, a pesti suhancok ellepik a grundot.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Grand Hotel Budapest a MyMusic-on!
kapcsolódó cikkek

Egy négy éve létező zenekar, mely a sikeres koncertezés ellenére sem rögzítette még első lemezét, (az avantgardizmus vétségének megvalósításával, esetleg a hülyeség révén) némi gyanakvásra adhat okot.

Az is megeshet – persze – ami az igen tehetséges, és eredeti muzsikusok nagy részénél előfordul a kezdetekben; hogy a kompromisszumkészség és/vagy a pénz teljes hiánya akadályozza a popkulturális mezőnybe való beúszást (nem mintha a GHBP-nek ez lenne a célja; a maguk részéről támogatják az élettér-elméletet, talán ezért is lett a lemez címe „grundigény”).

Szerencsénkre, most valahogy ezek a borzasztó dolgok egy naiv mosollyal a múlttá lettek, ezt az igazán leleményes és gyermekdeden őszinte lemezt a kezünkben tarthatjuk, legalábbis nemsokára.

December 19-én lesz a Grand Hotel Budapest első lemezének bemutatója a Gödörben, a zenekar a Kiscsillag után fogja kitenni a lelkét a színpadon. Mert ők bizony kiteszik, amijük van. Ez az egyenesség jellemző leginkább a lemezre is, ha összefoglaló motívumot akarnánk keresni a trackek közt szemezgetve.

Akad reszelő rakenroll (Heges szível szállodája), kevéssé ismerős Beatles (vagy Illés) lemezekről ismerős gitársound (Annamari), swing, tört jazzütemek, prog, rém eredeti váltások (Hámfribogár, Tripper), balkáni izzás (Szakító). A stílus leírhatatlan, vagy inkább kategorizálhatatlan, de tudjuk; „kategóriákba zárni valakit kényelmesebb, mint megfejteni”, hogy egy klasszikus mondatot idézzünk ’68-ból, abból az évből, mely bizonyára a fiúkra is nagy hatást tett.

Utalok itt az erőteljes beatvonalra, és azon magyar beatben megszokott jelenségre, miszerint angolszász eredetijével ellentétben itt nagyon is költőiek a szövegek, minden lelkes gitárosban egy Dylan veszett el. Tamás László lírai vonala humoros, intelligens, megrakodva egy jókora adag kult-kiszólással, abszurd, néha kellően (csak amennyire a hetedik kerületi életérzés diktálja) flegma, mégis szinte már fájóan kedves.

A lemez hangzásáról hasonlókat mondhatnók el, de mivel feltehetően alacsony költségvetésű anyagról van szó, ezt nem is firtatnánk, csak annyit említünk meg, hogy az elsőlemezes hibák itt-ott bizony előfordulnak, de nem nagyon fontos most ez, mivel ellensúlyoz az erős dalmezőny.

Ha egy banda ennyire összeszokott, kreatív, eredeti és muzikális, tökéletesen érthető, hogy miért nem érvényesülhet a mainstream médiában. A formálhatatlan egységek nem passzolnak a kereskedelmi árucikkek közé. Még jó is, hogy ezek a srácok inkább a grundra pályáznak, reszkessenek a vörösingesek! A GHBP-nek pedig egy jótanács; ha a víz közé egy kis mézet is kevertek, jobban összeáll a homokbomba.

déka

A MyMusic értélése: 7/10

cimkék
- Grand Hotel Budapest, kiscsillag, lemezbemutató, lemezkritika

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább