3428 zenekar 12452 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2008. november 19. | Kerényi Áron

Magyar, de milyen? - Punjab Kebab House

Copyright:

Punjab Kebab House – Superman-girls from London | Megtévesztő nevet visel az egyik legígéretesebb fiatal hazai formáció, a Punjab Kebab House. Bemutatkozó albumuknak ugyan semmi köze nincs a Blaha Lujza téri éjjel-nappal nyitva tartó gyrososhoz, viszont annál több az eredeti, kísérletezőbb nyugati zenekarokhoz.

A myspace-adatlapjuk olyan neveket emel ki, mint a Portishead, Natacha Atlas, vagy épp Madonna. Az eklektikus felsorolás, az ígéretes öndefiníció (Electro/Rock/Trip-Hop), és a mosóporreklám-színtű mottó (The leading manufacturer of ethnic electro sounds) vagy felkelti az ember érdeklődését, és már csak ezért is meghallgatja az albumot, vagy esetleg csatorna-váltásra ösztönöz. Jobban járunk az előbbivel.

Első végighallgatásra én naiv módon még kerestem a tradicionális (arab? Vagy magyar? Esetleg balkáni?) hangszereket, de a prekoncepcióim persze tévesnek bizonyultak. Hamar rájöttem ugyanis, hogy ez alatt a bő 40 perc alatt nem fogok találkozni a most olyan divatos ethno-remake-kel, viszont ha nem figyelek, elmulaszthatok valami egészen mást és érdekeset. Az album nyitó száma, az Oomph egy elég erős electro alappal kezdődik, ami aztán már szinte indie-tronicba hajlik át, és most vagy ötödik hallgatásra egy újabb fajta Adam Freeland szettben is simán el tudnám képzelni. A soron következő, címadó Superman-girls from London már inkább hazai kollégáikat, a Zagart idézi, azzal a különbséggel, hogy ők kevésbé a szintetizátorban, inkább a gitárban tudnak elveszni.

Valójában nem ők vesznek el, hanem mi. A zenekar három tagja, a titokzatos Ms. K, Mr. E, és Mr. K. az egész lemezen kezükben tartják az irányítást, minden szám nagyon jól össze van szedve és önmagában is megállja a helyét, pedig erre nincs szükség, ugyanis az album egy szinte tökéletes ívet fut be. Ahogy azt előtte reméltük is, elég sok stílusba belekóstol a lemez, de egyáltalán nem az itthon megszokott módon a régóta működő képletekkel operál, amikkel nyugaton már ki se mer állni a színpadra szinte senki. A PKH zenéje, ha nem is a legelborultabb kelet-londoni garázs-klub zene, de otthoni viszonylatban alsó hangon is legalább experimentálisnak számít, a jó értelemben. Nem sok hazai zenekar van, akik ilyen szervesen tudták volna a Massive Attack vagy épp a Stereo Mcs hagyatékát magukévá tenni.

A Punjab Kebab House lemezével az egyetlen baj hogy rövid, ezért mindenkinek ajánlott már jó előre lenyomni a repeat gombot, hogy azzal se kelljen fáradni. A másik, amire még kíváncsi vagyok, az egy élő fellépésük lenne, de remélem erre hamarosan lesz alkalmunk. Addig pedig csöndben (vagy épp a Superman-girls…-t hallgatva) reménykedem, hogy ez nem a magyar zenei piac csillagjainak egy-az-egymillióhoz esélyű együttállásának eredménye.

A MyMusic értékelése: 9/10

Kerényi Áron

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky