3428 zenekar 12452 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2008. november 5. | Kerényi Áron

Szívnagyobbodás és más finomságok - The Unbending Trees

Copyright:

The Unbending Trees: Chemically Happy (is the new sad) | Újabb magyar exportcikk felett örvendezhetnek a hazai zenepiacot eleve leírók. Az Unbending Trees bemutatkozó nagylemeze tanulsága szerint lehet Magyarországon is egyszerű, de igényes akusztikus downtempo zenét csinálni, csak nem árt hozzá egy angol kiadó.

A The Unbending Trees Hajós Kristóf, Háry Péter, és Havasi Balázs meglehetősen friss projektje. A zenekar alapját Havasi zongorista-tehetsége és Háry háttérmunkája képzi, erre épül Hajós kámforos, néhol kicsit mesterkélten selymes énekhangja. A projekt nem változatosságával vagy újításával akar fent maradni, hanem egyszerűségével. Az akusztikus zongora-dallam, és az ezt kísérő énekhang, amit csak néhol tör meg/egészít ki dob, vagy egyéb hangszerek egy nyugodt, ráérős, de legfőképpen érzelmekkel szinte túldúsított hangzásvilágot teremt.

Így van ez a lemez első percétől az utolsóig. A cd amúgy ízlésesen tervezett bookletjéből széthajtogatható poszteren végigkövethetjük a dalszövegeket, és ezt valószínűleg meg is fogjuk tenni, ugyanis egy hallgatás után tényleg kíváncsi lesz az ember, hogy mi az a tartalom, amit ennyire igyekeznek kihangsúlyozni a minimalista hangszereléssel. Persze elég meglepő lenne, ha bármi világmegváltót is találnánk a sorok közt, nincs is ilyesmi, helyette viszont sok helyen van a korábban említett szinte már túlerőletett érzelem-dússág. Pont azért, mert ekkora hangsúly helyeződik (ekkorát helyeztek) az énekhangra, ez akarva-akaratlanul is felerősíti a tartalmat, ami így már sok helyen egyenesen sablonos.

Az első szám hallatán rögtön rájövünk, hogy ezt a lemezt nem a metrón érdemes hallgatni a péntek esti buliba menet, hanem sokkal inkább otthon, egy csendes koraestén, egy bögre kakaóval az ölben. Engem egy idő után elkezdett zavarni, hogy az énekhang túlságosan is rá van utalva a zongorára, bátortalan nélküle, és ezért ugyanazt a dallamot és ritmust kell sok számban követniük, ami könnyen unalmassá teheti a lemezt. Néhol a romantikus-érzelmes hangvételből megpróbáltak drámai hatást kifacsarni, ennek tudható be a Messiah refrénjében lévő kórus-próbálkozás, de ez sem éri el a kellő hatást, sokkal inkább eltávolítja a hallgatót, mintsem hogy közelebb hozná.

Mindezekkel együtt az Unbending Trees albuma egy színvonalas és igényes munka, profi zenészektől, akik az idő legnagyobb részében tudják, hogy mit akarnak, és ezt képesek is elérni. A kérdés legtöbbször csak az, hogy ki milyen gyakran van olyan hangulatban, hogy legszívesebben otthon ülne egy koraesti órában, és egy bögre kakaót szürcsölgetne?

A MyMusic értékelése: 7/10

Kerényi Áron

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky