3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2008. november 5. | Kerényi Áron

Szívnagyobbodás és más finomságok - The Unbending Trees

Copyright:

The Unbending Trees: Chemically Happy (is the new sad) | Újabb magyar exportcikk felett örvendezhetnek a hazai zenepiacot eleve leírók. Az Unbending Trees bemutatkozó nagylemeze tanulsága szerint lehet Magyarországon is egyszerű, de igényes akusztikus downtempo zenét csinálni, csak nem árt hozzá egy angol kiadó.

A The Unbending Trees Hajós Kristóf, Háry Péter, és Havasi Balázs meglehetősen friss projektje. A zenekar alapját Havasi zongorista-tehetsége és Háry háttérmunkája képzi, erre épül Hajós kámforos, néhol kicsit mesterkélten selymes énekhangja. A projekt nem változatosságával vagy újításával akar fent maradni, hanem egyszerűségével. Az akusztikus zongora-dallam, és az ezt kísérő énekhang, amit csak néhol tör meg/egészít ki dob, vagy egyéb hangszerek egy nyugodt, ráérős, de legfőképpen érzelmekkel szinte túldúsított hangzásvilágot teremt.

Így van ez a lemez első percétől az utolsóig. A cd amúgy ízlésesen tervezett bookletjéből széthajtogatható poszteren végigkövethetjük a dalszövegeket, és ezt valószínűleg meg is fogjuk tenni, ugyanis egy hallgatás után tényleg kíváncsi lesz az ember, hogy mi az a tartalom, amit ennyire igyekeznek kihangsúlyozni a minimalista hangszereléssel. Persze elég meglepő lenne, ha bármi világmegváltót is találnánk a sorok közt, nincs is ilyesmi, helyette viszont sok helyen van a korábban említett szinte már túlerőletett érzelem-dússág. Pont azért, mert ekkora hangsúly helyeződik (ekkorát helyeztek) az énekhangra, ez akarva-akaratlanul is felerősíti a tartalmat, ami így már sok helyen egyenesen sablonos.

Az első szám hallatán rögtön rájövünk, hogy ezt a lemezt nem a metrón érdemes hallgatni a péntek esti buliba menet, hanem sokkal inkább otthon, egy csendes koraestén, egy bögre kakaóval az ölben. Engem egy idő után elkezdett zavarni, hogy az énekhang túlságosan is rá van utalva a zongorára, bátortalan nélküle, és ezért ugyanazt a dallamot és ritmust kell sok számban követniük, ami könnyen unalmassá teheti a lemezt. Néhol a romantikus-érzelmes hangvételből megpróbáltak drámai hatást kifacsarni, ennek tudható be a Messiah refrénjében lévő kórus-próbálkozás, de ez sem éri el a kellő hatást, sokkal inkább eltávolítja a hallgatót, mintsem hogy közelebb hozná.

Mindezekkel együtt az Unbending Trees albuma egy színvonalas és igényes munka, profi zenészektől, akik az idő legnagyobb részében tudják, hogy mit akarnak, és ezt képesek is elérni. A kérdés legtöbbször csak az, hogy ki milyen gyakran van olyan hangulatban, hogy legszívesebben otthon ülne egy koraesti órában, és egy bögre kakaót szürcsölgetne?

A MyMusic értékelése: 7/10

Kerényi Áron

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky