2008. november 5. | Kerényi Áron

Szívnagyobbodás és más finomságok - The Unbending Trees

The Unbending Trees: Chemically Happy (is the new sad) | Újabb magyar exportcikk felett örvendezhetnek a hazai zenepiacot eleve leírók. Az Unbending Trees bemutatkozó nagylemeze tanulsága szerint lehet Magyarországon is egyszerű, de igényes akusztikus downtempo zenét csinálni, csak nem árt hozzá egy angol kiadó.

A The Unbending Trees Hajós Kristóf, Háry Péter, és Havasi Balázs meglehetősen friss projektje. A zenekar alapját Havasi zongorista-tehetsége és Háry háttérmunkája képzi, erre épül Hajós kámforos, néhol kicsit mesterkélten selymes énekhangja. A projekt nem változatosságával vagy újításával akar fent maradni, hanem egyszerűségével. Az akusztikus zongora-dallam, és az ezt kísérő énekhang, amit csak néhol tör meg/egészít ki dob, vagy egyéb hangszerek egy nyugodt, ráérős, de legfőképpen érzelmekkel szinte túldúsított hangzásvilágot teremt.

Így van ez a lemez első percétől az utolsóig. A cd amúgy ízlésesen tervezett bookletjéből széthajtogatható poszteren végigkövethetjük a dalszövegeket, és ezt valószínűleg meg is fogjuk tenni, ugyanis egy hallgatás után tényleg kíváncsi lesz az ember, hogy mi az a tartalom, amit ennyire igyekeznek kihangsúlyozni a minimalista hangszereléssel. Persze elég meglepő lenne, ha bármi világmegváltót is találnánk a sorok közt, nincs is ilyesmi, helyette viszont sok helyen van a korábban említett szinte már túlerőletett érzelem-dússág. Pont azért, mert ekkora hangsúly helyeződik (ekkorát helyeztek) az énekhangra, ez akarva-akaratlanul is felerősíti a tartalmat, ami így már sok helyen egyenesen sablonos.

Az első szám hallatán rögtön rájövünk, hogy ezt a lemezt nem a metrón érdemes hallgatni a péntek esti buliba menet, hanem sokkal inkább otthon, egy csendes koraestén, egy bögre kakaóval az ölben. Engem egy idő után elkezdett zavarni, hogy az énekhang túlságosan is rá van utalva a zongorára, bátortalan nélküle, és ezért ugyanazt a dallamot és ritmust kell sok számban követniük, ami könnyen unalmassá teheti a lemezt. Néhol a romantikus-érzelmes hangvételből megpróbáltak drámai hatást kifacsarni, ennek tudható be a Messiah refrénjében lévő kórus-próbálkozás, de ez sem éri el a kellő hatást, sokkal inkább eltávolítja a hallgatót, mintsem hogy közelebb hozná.

Mindezekkel együtt az Unbending Trees albuma egy színvonalas és igényes munka, profi zenészektől, akik az idő legnagyobb részében tudják, hogy mit akarnak, és ezt képesek is elérni. A kérdés legtöbbször csak az, hogy ki milyen gyakran van olyan hangulatban, hogy legszívesebben otthon ülne egy koraesti órában, és egy bögre kakaót szürcsölgetne?

A MyMusic értékelése: 7/10

Kerényi Áron