2008. június 15. | goodnightdingding

Akik nem híresek, de kíváncsi vagy rájuk... - videó!

The Young Knives: Superabundance | A Young Knives hazánkban sajnos még szinte ismeretlen zkr, sorozatban kiadott egyre zseniálisabb lemezeik azonban köteleznek minket arra, hogy szóljunk az érdekükben néhány jó szót. Az art-popos, punkos, retro és pszihó irányzat különös, PowerPoint-tal összerakott klipjeikben és legújabb, utánozhatatlan ízű és túláradó lemezükön is megnyilvánul. Górcső alatt a Superabundance.

A The Young Kives együttes az egyre unalmasabbá váló brit-pop mozgalom egyik nem nem unalmas tagja. A három gimis fiatalember alapította Ashby-de-la-Zouch kissé szürreálisra sikerült, de pályáját nem ez, hanem az egyetemi tanulmányok szakították félbe. Mikor újra összeálltak, a skót történelemkönyv által megihletve a 'The Young Knives' nevet vették fel.

2002-re megérkezett debütáló albumuk, a nagyon optimista címmel ellátott 'The Young Knives...Are Dead' még nem hozott igazi sikereket, de miután találkoztak Andy Gillel, aki pedig a legendás Gang of Four együttes gitárosaként kezdte (majd lemezproducere volt többek között a The Futureheads-nek, és korai Red Hot Chili Peppers-nek is), sorsuk rögvest jobbra fordult.

Immáron három hónapja, hogy a leicestershire-i fiúk befejezték legutóbbi vállalkozásukat, a – harmadik nagylemez - Superabundance-t, ideje hát ifjú késeinket újra elővenni és megforgatni a lemezjátszókban. Annál is inkább, mert a fogadtatás legalább olyan színes volt, mint maga a lemez; a visszhangok között a szelíd fejcsóválástól az örömkönnyekig mindenféle akadt.

Voltak, akik az együttestől megszokott frappáns, slágergyanús szerzeményeket hiányolták; nekik a videoklipként kihozott Terra Firma, vagy az Up all Night tetszett a leginkább, de az album a meglehetősen borongós, kiábrándult témái miatt is kapott már elmarasztalást. Az együttes azonban épp az ilyen átlagostól eltérő, mi több bizarr hangulatú dalai miatt tűnik ki a divatosan bájos brit-pop zenekarok rengetegéből.

Emellett, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy míg a kurrens indie, gitárpop és new wave zkr-okban már szinte minden szerencsétlen lehet énekes, addig Henry Dartnall hangja messze kimagasló mind technikában, mind eredetiségben. Az együttes "ideológiája" nem változott sokat az elmúlt évekhez képest: az új album is bővelkedik olyan témákban, mint az irattömbök közé bezárt ifjú csinovnyikok szabadságvágya és a hétköznapokban megcsömörlött kispolgárok kitörési kísérletei. Szép példa erre a Counters című dal első pár sora:  'We're the Counters, we're not numbers anymore!'

Mielőtt azonban mindenki a zsebkendője után nyúlna, fontos tudni, hogy a Young Knives bármilyen témát is dolgoz fel, azt egy jó adag angolos humorral és finom polgárpukkasztó szándékkal teszi. Érdemes belenézni az album számaiból készített - általában alacsony költségvetésű, home video stílusú - klipekbe; idén sem hiányoznak belőlük a barna tweedöltönyök, a zavarbaejtő táncmotívumok és a rezzenéstelen arccal előadott vokálbetétek.

A merészség nem csak az album témáira, de a zenei ötletekre is jellemző. Bár minden szám megkérdőjelezhetetlenül őrzi a "hagyományos" Young Knives-os elemeket (post punk-os gyors részek, váltogatva dallamos, többszólamú vokálozással), a stílusuk jóval szerteágazóbb, mint a Voices of Animals and Men-en. Szokás az együttest a mai brit pop irányzat extrém hajtásának tekinteni, de az album vége felé hallható számok a sokkal régebbi (természetesen szigorúan nemzeti) gyökerekre vezetnek vissza.

Az I Can Hardly See Them végletekig eltorzított gitárkísérete és repetitív szólamai a '70-es évek végén népszerű angol new wave zenekarokat, azon belül is leginkább a Wire-t idézik. A közönséget élesen megosztó Mummy Light the Fire pedig a Simon and Garfunkel által gyakran használt egyszerű, kórusszerű dallamokkal büszkélkedik (igaz, hogy nem kifejezetten táncdal, de a dallamvezetésére bármilyen szolfézstanár megnyalná a tíz ujját.)

A hangszerelés is kibővült: a számok kíséretében helyett kaptak a fúvósok, a szintetizált vonószenekar, ráadásul a basszusgitáros House of Lords is vállalkozott egy kis slappelésre a Countersben, ami mindenképp újítás nála. A 10 perces Current of the River az ínyenceknek készült; a verse részek és a hajlítások az énekben inkább népdalszerűek, a refrének pedig albumviszonylatban a zúzós kategóriába számítanak, így egy érdekes kontraszt van közöttük, bár a rövidebb számoknál jobban érvényesül a zenekar nagy erényének tekinthető tömörség és lényegre törés.

A zenekar sajnos a célközönségét tekintve is tökéletesen angol: bár nemzetközi ismertségük az MTV gyámkodásának köszönhetően nőttön nő, egyelőre leginkább brit kis- és nagyvárosok koncerttermeiben, iskoláiban, könyvtáraiban lelhetők fel, ahol gyorsan felizzítják a csüggedő irodisták titkos vágyait, sőt, talán még az agressziójukat is. Lásd...

Ám hiába az album és a minimál-abszurd videoklipek zsenialitása, sajnos sok évet kell még – valószínűleg – várnunk, amíg a YK elnyeri méltó helyét a popvilágban. Addig is kitartóan támogassuk a mozgalmat, fapofát fel, és irány a túláradó muzsika!

goodnightdingding

A MyMusic értékelése: 7/10

The Young Knives: Superabundance
(2008 március, 12 szám - 47:58, Transgressive Records)

1. Fit 4 U
2. Terra Firma
3. Up All Night
4. Counters
5. Light Switch
6. Turn Tail
7. I Can Hardly See Them
8. Dyed In The Wool
9. Rue The Days
10. Flies
11. Mummy Light The Fire
12. Current Of The River + Long Cool Drinks By The Pool (hidden track)