Klasszikusok | Guns n’ Roses: Use Your Illusion I-II. (1991)

Az első dal Right Next Door to Hell, melynek indító-riffje nagyon überül szól, Axl egyik botrányához kapcsolódik, melyben a szomszédja, Gabriella Kantor (mindenhol ott vagyunk…) perelni kezdte, azt állítva, hogy Axl fejbevágta egy boros üveggel. Természetesen nem erről szól az egész szám, sokkal tágabb értelmezést kap, az élet értelmén rágódik. A Dust n’ Bones jó kis blues-rock nóta (Izzy és Axl remekül énekelnek itt), a Live and Let Die pedig McCartney számának meglepően jó feldolgozása, bár saját bevallásuk szerint mindig is sokkal jobban szólt élőben, mint a lemezen.

A negyedik track Don’t Cry-ról szépsége mellett statisztikailag kimutatható, hogy a ’90-es évek első felében tartott magyar házibulikban ez a leggyakrabban elhangzott lassúzós szám, aminek a végén még röhögni is lehet. (Dicséret egyébként a trógereknek, hogy nem csak akkor jöttek el Budapestre, mikor már leszálló ágban volt a karrierjük.)

A Perfect Crime irgalmat nem ismerő bulizós rocknóta, nem is meglepő, hogy ’91-92 között szinte végig ezzel indították a koncerteket. Ezután a You aint the First egy lágy country-s dalként hat, ismét csak Izzy és Axl üdvös kettősével. A drogfüggés hátrányairól a fejletépős-tehénkolompos intro-jú Bad Obsession blues-rock mesél, a Back off Bitch-ről pedig nincs sok szólnivaló (eléggé érződik, hogy ez még a korai időkben született).

A Double Talkin Jive-ban megint Izzy brillírozik; énekel, és a latinos gitárszólót is ő nyomja (ami meglehetősen emlékeztet a Kardok királynője c. filmsorozat zenéjére). A November Rain olyan nagy rock-balladákkal egyenértékű, mint a Led Zepp Stairway to Heaven-je, közönségsiker, és éppen ezért én nem szeretem. Az ezt követő The Garden című felvétel viszont az egyik kedvencem erről az albumról; kis hippi utánérzés, okos bluegrass dallammal és hangszereléssel, emellett jól lehet rá autózni kies tájakon. Ezután, kontrasztként csapnak pofán minket a Garden of Eden thrash metal (vagy punk?) nótával. Egy kis kitérővel a Don’t Damn Me személyében, melynek az az érdekessége, hogy sohasem játszották élőben (habár kellemes öngyújtólóbálós koncert-középrésze van), a záróblokkhoz érkezünk.

Ez a Dead Horse-szal kezd, nagyon okosan, mert Slash egy nagyon tuti riffel operál, a végső Coma pedig megint egy jó hosszú és sötét szám. Itt mutatkoznak a progresszív hatások leginkább, főleg a középrészben, mindenféle effektet és zajt is használnak (szívdobogás, defibrillátor). Most, hogy véget ért a kemény oldal, kieresztésként a lágyabb voltáról ismert kék albumot javalljuk hallgatásra.

1 2 3

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Hozzászólások

Drizzt723	2008. ápr.. 16. 17:20	2
Nos igen, nekem is alap volt annak idején a Guns, söt ma is halgatom adott hangulatban!

Soós Gergely (Sugee)	2008. ápr.. 15. 23:57	1
azok a régi szép idők,jó elolvasni ezeket a sorokat..:)

Teljes fórum

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább