3429 zenekar 12455 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2019. december 20. | Jam

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Copyright:

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült!

Bár post-hardcore szerepel a banda zsánerleírásában, én mégis inkább az emo, az emo-metal vagy éppen a post-rock jelzőket aggatnám rájuk, hiszen kb. annyi hardcore van a zenéjükben, mint a Tankcsapdában, és azért Lukácsékat sem emeljük piedesztálra egy-két jobban sikerült kiabálás után (khm… A gyűlölet a régi). A lényeg, hogy a srácok kiválóan meglátták a piaci rést az érzelmekkel bőszen megpakolt, mély gitárokkal támogatott, atmoszférikus rockzenében – miután az Emarosa popba ment át, Jonny Craig otthagyta a Slaves-et, stb, stb -, és kihozták belőle a maximumot. De ne is időzzünk ezen többet, ássunk bele egy magányos és igencsak szomorú, hideg világba, amely garantáltan libabőröztetni fog végig, ha kellő odafigyeléssel mész neki.

A Deathbed végre nem csak egy intro, ami azért van, mert kellett egy tizedik dal, hanem mert tökéletesen lefesti a hangulatot, amivel találkozni fogunk a továbbiakban, plusz kellőképpen felvezeti a Medicine-t, ami tovább tudja építeni a világot. A szállós effektekkel és a magas hangokkal, dallamokkal operáló verzék, majd a morcosabb, hatalmas énekléssel megkoronázott refrének tökéletesen hozzák a műfaji követelményeket, ráadásul önálló dalokként is működnek. Érdemes megfigyelni egyébként, hogy mennyire szépen váltakoznak a hangulatok: mély gitárra magas éneklés és fordítva, teljesen váratlan, de zseniális üvöltések a kellő helyeken, a kellő mennyiségben, mindez annyi emócióval nyakon öntve, hogy kifolyik a lemezről az egész. Mégsem megy át csöpögősbe és gay-pop-ba, ahogy egyes Emarosa tételek például megtették az idei korongon, hanem saját jogukon is működő, érzelmes rockdalok maradnak végig. A zenei alapok kellően dallamosak és kemények egyben, tökéletesen aládolgoznak Ben Lumber vokalistának, aki a szívét és a lelkét pakolja ki elénk minden egyes tételben és akkorákat énekel, hogy tényleg leszakad a plafon. Kiemelhetnék dalokat vagy momentumokat, de igazából minden egyes pillanatnak megvan a helye a korongon és van annyira erős, hogy ne lógjon ki onnan. Na jó, a Lullaby-t mégiscsak ki kell emelnem, hiszen az év egyik legzseniálisabb lírájáról beszélgetünk, ami úgy ríkat meg, hogy alig várod, hogy elölről kezdhesd hallgatni, noha tudod, hogy ismét bőgés lesz a vége...

Nem is nagyon húzom tovább, mert teljesen felesleges: az Acres megcsinálta az év egyik legerősebb debütjét a Lonely World-del, s noha szeptemberben nem tudtam elmenni a saját koncertjükre, az 100%, hogy januárban ott leszek az Imminence-szel közös parádéjukon. (2020.január.31. – Dürer kert) Ha élőben is képesek ilyen profizmusra és ekkora erőket elszabadítani, akkor könnyel lehet, hogy új favoritom lesz a zsánerben. Mindenesetre adjatok mindenképpen egy esélyt a korongnak, becsület szavamra, bőven megéri!


A MyMusic értékelése: 9/10


Tracklist:
01 – Deathbed
02 – Medicine
03 – Be Alone
04 – Lonely World
05 – Hurt
06 – Lullaby
07 – Talking In Your Sleep
08 – You Are Not
09 – Sharpen Your Teeth
10 – Skin Over Mine

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

2020. június 10.

Hulljon a férgese! | The Black Dahlia Murder

The Black Dahlia Murder – Verminous (2020) | Kilencedik lemezét görgette kifelé a Verminous képében a death metal alapvetésnek számító amerikai banda idén, Strnad-ék pedig egy fikarcnyi kétséget sem hagynak afelől, hogy méltán érdemelték ki ezt a titulust. Most először kellett három évet várni az előző korong után a rajongóknak, de a végeredmény tekintetében bőven mondhatjuk, hogy megérte a plusz egy év! Tovább

2020. június 6.

Meghaltam? | Polaris

Polaris – The Death Of Me (2020) | Második lemezét hozta ki az ausztrál metalcore banda és ha ez a náció és ez a zsáner egy mondatba kerül, akkor abban biztosak lehetünk, hogy valami nem mindennapi produkcióval fogjuk szemben találni magunkat. Ezt maximálisan alá is támasztja a The Death Of Me, hiszen a srácok mindent hoztak, ami kötelező, de mindenen csavartak is egy kicsit, hogy azért mégse legyen már tizenkettő egy tucat! Tovább

2020. június 2.

Kivirágzás | Hayley Williams

Hayley Williams – Petals For Armor (2020) | Sokan azt gondoltuk, hogy az After Laughter-rel Hayley helyretette a dolgokat az életében és a lelkét gyötrő démonoktól megszabadulva végre visszatérnek a klasszikus hangzáshoz és a sodró lendületű poppunk dalokhoz a Paramore-ral. Ez a remény még mindig él, de nagyobbat nem is tévedhettünk volna, hiszen Hayley-ben még volt egy szólólemez, ami a belső utazás és a pop egy teljesen más árnyalatát mutatja meg, mint az AL. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky