3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2019. december 20. | Jam

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Copyright:

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült!

Bár post-hardcore szerepel a banda zsánerleírásában, én mégis inkább az emo, az emo-metal vagy éppen a post-rock jelzőket aggatnám rájuk, hiszen kb. annyi hardcore van a zenéjükben, mint a Tankcsapdában, és azért Lukácsékat sem emeljük piedesztálra egy-két jobban sikerült kiabálás után (khm… A gyűlölet a régi). A lényeg, hogy a srácok kiválóan meglátták a piaci rést az érzelmekkel bőszen megpakolt, mély gitárokkal támogatott, atmoszférikus rockzenében – miután az Emarosa popba ment át, Jonny Craig otthagyta a Slaves-et, stb, stb -, és kihozták belőle a maximumot. De ne is időzzünk ezen többet, ássunk bele egy magányos és igencsak szomorú, hideg világba, amely garantáltan libabőröztetni fog végig, ha kellő odafigyeléssel mész neki.

A Deathbed végre nem csak egy intro, ami azért van, mert kellett egy tizedik dal, hanem mert tökéletesen lefesti a hangulatot, amivel találkozni fogunk a továbbiakban, plusz kellőképpen felvezeti a Medicine-t, ami tovább tudja építeni a világot. A szállós effektekkel és a magas hangokkal, dallamokkal operáló verzék, majd a morcosabb, hatalmas énekléssel megkoronázott refrének tökéletesen hozzák a műfaji követelményeket, ráadásul önálló dalokként is működnek. Érdemes megfigyelni egyébként, hogy mennyire szépen váltakoznak a hangulatok: mély gitárra magas éneklés és fordítva, teljesen váratlan, de zseniális üvöltések a kellő helyeken, a kellő mennyiségben, mindez annyi emócióval nyakon öntve, hogy kifolyik a lemezről az egész. Mégsem megy át csöpögősbe és gay-pop-ba, ahogy egyes Emarosa tételek például megtették az idei korongon, hanem saját jogukon is működő, érzelmes rockdalok maradnak végig. A zenei alapok kellően dallamosak és kemények egyben, tökéletesen aládolgoznak Ben Lumber vokalistának, aki a szívét és a lelkét pakolja ki elénk minden egyes tételben és akkorákat énekel, hogy tényleg leszakad a plafon. Kiemelhetnék dalokat vagy momentumokat, de igazából minden egyes pillanatnak megvan a helye a korongon és van annyira erős, hogy ne lógjon ki onnan. Na jó, a Lullaby-t mégiscsak ki kell emelnem, hiszen az év egyik legzseniálisabb lírájáról beszélgetünk, ami úgy ríkat meg, hogy alig várod, hogy elölről kezdhesd hallgatni, noha tudod, hogy ismét bőgés lesz a vége...

Nem is nagyon húzom tovább, mert teljesen felesleges: az Acres megcsinálta az év egyik legerősebb debütjét a Lonely World-del, s noha szeptemberben nem tudtam elmenni a saját koncertjükre, az 100%, hogy januárban ott leszek az Imminence-szel közös parádéjukon. (2020.január.31. – Dürer kert) Ha élőben is képesek ilyen profizmusra és ekkora erőket elszabadítani, akkor könnyel lehet, hogy új favoritom lesz a zsánerben. Mindenesetre adjatok mindenképpen egy esélyt a korongnak, becsület szavamra, bőven megéri!


A MyMusic értékelése: 9/10


Tracklist:
01 – Deathbed
02 – Medicine
03 – Be Alone
04 – Lonely World
05 – Hurt
06 – Lullaby
07 – Talking In Your Sleep
08 – You Are Not
09 – Sharpen Your Teeth
10 – Skin Over Mine

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky