3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. június 20. | Jam

Minek nevezzelek...? – Fall Out Boy

Copyright:

Fall Out Boy – M.A.N.I.A. (2018) | Baromi nehéz nekiállni beszélni erről a lemezről, hiszen imádtam ezt a bandát egészen a 2013-as Save Rock And Rollig. Mármint még azt is imádtam, ami azért elég kevés oldschool fanról mondható el. Aztán az American Psycho-val elindult egy olyan folyamat, amelyet meg kellene állítani. Sürgősen!

Van most ez a trend, hogy poposodni kell. Oké, meg lehet ezt csinálni, mint említettem a Save R’n’R-t imádtam. Aztán van az, hogy sok elektronikát és kevés élő hangszert kell használni. Oké, ezzel sincsen baj, hiszen már mondtam, a Save R’n’R-t imádtam. Van még emellett egy olyan trend is, hogy a szövegeket egy kicsit le kell butítani, a szarkazmust és az iróniát kicsit visszavenni és nonstop szerelmes-bánatos dalokat írni. Na, ez már baromira nem oké, kedves Fall Out Boy, hiszen a szövegeitek zseniálisak. Voltak. Most is akad pár jó sor, sőt, az „I’ll stop wearing black when they make a darker color” nekem baromira tetszett, vagy a Church kórusa, de amikor annyiból kihozunk egy refrént, hogy „If I can live through this (x3), I can do anything” (x2)… Ez nem refrén, ez egy közhelyes vicc. Mondjuk, azt hozzá kell tenni, hogy legalább így a zenei egyszerűség mellett nem lett túl magasra tornászva a költői képek száma, nehogy az örökké tizenhat éves rajongók ne tudják megfejteni az üzeneteket. De azt azért mindenképpen be kell látni, hogy itt már nincsenek túl nagy megfejtések. Sajnos.

A másik sarkalatos pont pedig egyértelműen a zene (mi más lenne egy zenei albumon…?), amely olyan, hogy semmilyen. Sehol nincs a kreativitás, a lendület, a lefoghatatlanul utánozhatatlan akkordbontások, az üthető ritmusképletek, a fütyülhető dallamok… Semmi nem maradt a régi FOB-ból, ugyanis úgy ki lettek herélve a kiadó és a marketingszakemberek által, hogy még ürühúsnak is kevesek lennének, hiába hízik vissza megint Patrick. Apropó Patrick, ezt az egyet még mindig nem lehet elvitatni, hogy Patrick hangja zseniális. De! Természetesen ebbe is bele tudok kötni, hiszen egy csomószor volt olyan érzésem az album hallgatása közben, hogy csak erőlködik és meg kell erőszakolnia önmagát azért, hogy kijöjjenek azok a hangok és a helyükön legyenek a vokálok. Természetesen nincs azzal baj, ha valaki feszegeti a saját határait, de ez ne menjen már az élvezhetőség rovására, kérem alássan! (és itt most olyan klasszikusokra gondoljunk, mint a Hum Hallelujah, a The Take Over, Te Break’s Over vagy éppen a My Songs Know…) Nem véletlen, hogy azok a dalok működnek legjobban, ahol nem az izzadtságszagú próbálkozás megy, hanem egy kis ösztönösség is felfedezhető bennük (Wilson, Heaven’s Gate, Bishops Knife Trick). Igazából nem is húzom tovább a dolgot, ez a lemez bár meg se jelent volna. Ha mást nem, legalább a srácok renoméját és a fiatalságom egy boldog darabkáját megőrizhettem volna. De olyan dalokkal, mint a Hold Me Tight Or Don’t vagy a Burna Boy vendégszereplésével küszködő Sunshine Riptide, nem is tudom mire számított a banda. Sőt, ezek után már én sem tudom, mire számítsak a jövőben. Talán a legjobb lenne számomra, ha a feloszlanának…


A MyMusic értékelése: 4/10


01 – Stay Frosty Royal Milk Tea
02 – The Last Of The Real Ones
03 – Hold Me Tight Or Don’t
04 – Wilson (Expensive Mistakes)
05 – Church
06 – Heaven’s Gate
07 – Champion
08 – Sunshine Riptide (feat. Burna Boy)
09 – Young And Manace
10 – Bishops Knife Trick
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

2019. december 17.

Gondolkodj! - Stray From The Path – Internal Atomics

Stray From The Path – Internal Atomics 2019 | Kilencedik lemezét gurította piacra a new yorki illetőségű Stray From The Path idén, az Internal Atomics pedig minden, amiért valaha is hallgattuk ezt a bandát. A keménység, a düh, a harag, a szövegek, az energia, a hangzás, a kreatív zenei megoldások, a változatosság… egyszerűen minden annyira a helyén van, hogy nehéz lenne belekötni. Tovább

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky