3428 zenekar 12452 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. június 20. | Jam

Minek nevezzelek...? – Fall Out Boy

Copyright:

Fall Out Boy – M.A.N.I.A. (2018) | Baromi nehéz nekiállni beszélni erről a lemezről, hiszen imádtam ezt a bandát egészen a 2013-as Save Rock And Rollig. Mármint még azt is imádtam, ami azért elég kevés oldschool fanról mondható el. Aztán az American Psycho-val elindult egy olyan folyamat, amelyet meg kellene állítani. Sürgősen!

Van most ez a trend, hogy poposodni kell. Oké, meg lehet ezt csinálni, mint említettem a Save R’n’R-t imádtam. Aztán van az, hogy sok elektronikát és kevés élő hangszert kell használni. Oké, ezzel sincsen baj, hiszen már mondtam, a Save R’n’R-t imádtam. Van még emellett egy olyan trend is, hogy a szövegeket egy kicsit le kell butítani, a szarkazmust és az iróniát kicsit visszavenni és nonstop szerelmes-bánatos dalokat írni. Na, ez már baromira nem oké, kedves Fall Out Boy, hiszen a szövegeitek zseniálisak. Voltak. Most is akad pár jó sor, sőt, az „I’ll stop wearing black when they make a darker color” nekem baromira tetszett, vagy a Church kórusa, de amikor annyiból kihozunk egy refrént, hogy „If I can live through this (x3), I can do anything” (x2)… Ez nem refrén, ez egy közhelyes vicc. Mondjuk, azt hozzá kell tenni, hogy legalább így a zenei egyszerűség mellett nem lett túl magasra tornászva a költői képek száma, nehogy az örökké tizenhat éves rajongók ne tudják megfejteni az üzeneteket. De azt azért mindenképpen be kell látni, hogy itt már nincsenek túl nagy megfejtések. Sajnos.

A másik sarkalatos pont pedig egyértelműen a zene (mi más lenne egy zenei albumon…?), amely olyan, hogy semmilyen. Sehol nincs a kreativitás, a lendület, a lefoghatatlanul utánozhatatlan akkordbontások, az üthető ritmusképletek, a fütyülhető dallamok… Semmi nem maradt a régi FOB-ból, ugyanis úgy ki lettek herélve a kiadó és a marketingszakemberek által, hogy még ürühúsnak is kevesek lennének, hiába hízik vissza megint Patrick. Apropó Patrick, ezt az egyet még mindig nem lehet elvitatni, hogy Patrick hangja zseniális. De! Természetesen ebbe is bele tudok kötni, hiszen egy csomószor volt olyan érzésem az album hallgatása közben, hogy csak erőlködik és meg kell erőszakolnia önmagát azért, hogy kijöjjenek azok a hangok és a helyükön legyenek a vokálok. Természetesen nincs azzal baj, ha valaki feszegeti a saját határait, de ez ne menjen már az élvezhetőség rovására, kérem alássan! (és itt most olyan klasszikusokra gondoljunk, mint a Hum Hallelujah, a The Take Over, Te Break’s Over vagy éppen a My Songs Know…) Nem véletlen, hogy azok a dalok működnek legjobban, ahol nem az izzadtságszagú próbálkozás megy, hanem egy kis ösztönösség is felfedezhető bennük (Wilson, Heaven’s Gate, Bishops Knife Trick). Igazából nem is húzom tovább a dolgot, ez a lemez bár meg se jelent volna. Ha mást nem, legalább a srácok renoméját és a fiatalságom egy boldog darabkáját megőrizhettem volna. De olyan dalokkal, mint a Hold Me Tight Or Don’t vagy a Burna Boy vendégszereplésével küszködő Sunshine Riptide, nem is tudom mire számított a banda. Sőt, ezek után már én sem tudom, mire számítsak a jövőben. Talán a legjobb lenne számomra, ha a feloszlanának…


A MyMusic értékelése: 4/10


01 – Stay Frosty Royal Milk Tea
02 – The Last Of The Real Ones
03 – Hold Me Tight Or Don’t
04 – Wilson (Expensive Mistakes)
05 – Church
06 – Heaven’s Gate
07 – Champion
08 – Sunshine Riptide (feat. Burna Boy)
09 – Young And Manace
10 – Bishops Knife Trick
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky