3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. május 2. | Jam

Definiáld újra önmagad! - Asking Alexandria

Copyright:

Asking Alexandria - Asking Alexandria (2017) | Végre-valahára visszatért Danny Worsnop a banda élére és ez egy olyan kreatív hullámot indított el az Asking berkein belül, hogy még nekem is sikerült lenyugodnom a The Black okozta hátraarc után. Nem mondom azt, hogy az egy rossz lemez lett volna – sőt, mi több, az sokkal Askingesebb volt -, de mégis vitathatatlanul jobban szeretem Danny hangját. Hát még ezeket az újfajta zenei törekvéseket!

Gyakorlatilag a metalcore és a post-hardcore majd’ minden stílusjegyét sikerült levetkőzni és a Bring Me The Horizon utóbbi lemezei vagy éppen a Dannyvel közös utolsó Asking-album (From Death to Destiny, 2013) nyomán írni egy ízig-vérig poprock sláger-lemezt. Ami azért nagy teljesítmény, mert én már a From Death-re is pont ugyanezt mondtam. De nem tehetek róla, ha Danny vlagyivosztoki rabok szökéséről olvasna a Pravda-ból eredeti, autentikus orosz nyelven, én még talán azt is baromi szívesen hallgatnám. Van ennek az embernek valami olyasmi a hangjában – valószínűleg a torokműtéteknek köszönhetően -, amitől eldobom az agyamat. Az pedig, hogy Danny-vel az elektronika is masszívan visszatért, de mégsem a telehányt trance-effektekkel, hanem a szépen megkoreografált aláfestésekkel, az már csak hab a tortán. Nem volt nekem bajom Danis Stoff énekteljesítményével sem – jó, talán az élővel egy kicsit, lévén többet playbackelt, mint Jared Leto -, de mégis összehasonlíthatatlan a két karakter. Egyszerűen Danny az Asking énekese és pont.

A végeredményt tekintve nagyon jót tett nekik ez a külön töltött idő, ugyanis elindul a lemez és az arcunkba mosolyogva közlik az urak, hogy „nem-nem, ez már nem agyatlan nulladarálás”! Itt kérem, rap van, éneklés van, katarzis van, tömény elektronikahasználat van, és néhol még gitárdallamok is vannak, amelyek ugye igencsak elenyésző arányban fordultak elő a korábbi lemezeken. És Danny leénekli a csillagos eget is! Menetelnek előre a dalok és csak meg- és meglepődsz, hogy ez a dal jobb, mint az előző. Nem, ez még jobb! Várj…ne már… És ez így megy a Rise Up-ig mindenképpen, amikor is kijön az az irgalmatlan magas és kész, beleejakulálsz a gatyádba és álomra hajtod a fejed. Aztán jön a When The Lights Come On döngölése, az Under Denver popja, a Vultures akusztikja, az Eve odabaszása, az I Am One slágeressége… és végül az Empire, ami újra felébreszt és most is arcon csap, csak éppen ez fáj, de irgalmatlanul! Könyörgöm, ez MI EZ? Nem tudok napirendre térni felette. Miért kellett ezt a baromira jó lemezt elrontani egy ilyen semmiséggel, ráadásul egy ilyen előadóval? Érthetetlen… Utána már a Room 138 sem olyan élvezetes annak ellenére, hogy ez is egy kellően erős dal. Igazság szerint, ha nincs ez a Bingx-szel közös förmedvény, akkor szinte a tökéletes modern metal lemez címkét is odabiggyeszthetnénk a korongra, de így csak annyit tudok rá mondani, hogy megvolt benne a lehetőség. Imádom a kooperációkat a művészek között, a Slaves többször is bemutatta, hogy hogyan kell rap-előadóval közreműködni és kedves Asking: kurvára nem így! A többi rész viszont ötös, de a csillag elmarad.


A MyMusic értékelése: 9/10


Tracklist:
01 – Alone In A Room
02 – Into The Fire
03 – Hopelessly Hopeful
04 – Where Did It Go?
05 – Rise Up
06 – When The Lights Come On
07 – Under Denver
08 – Vultures
09 – Eve
10 – I Am One
11 – Empire (feat. Bingx)
12 – Room 138

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky