3430 zenekar 12486 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. május 2. | Jam

Definiáld újra önmagad! - Asking Alexandria

Copyright:

Asking Alexandria - Asking Alexandria (2017) | Végre-valahára visszatért Danny Worsnop a banda élére és ez egy olyan kreatív hullámot indított el az Asking berkein belül, hogy még nekem is sikerült lenyugodnom a The Black okozta hátraarc után. Nem mondom azt, hogy az egy rossz lemez lett volna – sőt, mi több, az sokkal Askingesebb volt -, de mégis vitathatatlanul jobban szeretem Danny hangját. Hát még ezeket az újfajta zenei törekvéseket!

Gyakorlatilag a metalcore és a post-hardcore majd’ minden stílusjegyét sikerült levetkőzni és a Bring Me The Horizon utóbbi lemezei vagy éppen a Dannyvel közös utolsó Asking-album (From Death to Destiny, 2013) nyomán írni egy ízig-vérig poprock sláger-lemezt. Ami azért nagy teljesítmény, mert én már a From Death-re is pont ugyanezt mondtam. De nem tehetek róla, ha Danny vlagyivosztoki rabok szökéséről olvasna a Pravda-ból eredeti, autentikus orosz nyelven, én még talán azt is baromi szívesen hallgatnám. Van ennek az embernek valami olyasmi a hangjában – valószínűleg a torokműtéteknek köszönhetően -, amitől eldobom az agyamat. Az pedig, hogy Danny-vel az elektronika is masszívan visszatért, de mégsem a telehányt trance-effektekkel, hanem a szépen megkoreografált aláfestésekkel, az már csak hab a tortán. Nem volt nekem bajom Danis Stoff énekteljesítményével sem – jó, talán az élővel egy kicsit, lévén többet playbackelt, mint Jared Leto -, de mégis összehasonlíthatatlan a két karakter. Egyszerűen Danny az Asking énekese és pont.

A végeredményt tekintve nagyon jót tett nekik ez a külön töltött idő, ugyanis elindul a lemez és az arcunkba mosolyogva közlik az urak, hogy „nem-nem, ez már nem agyatlan nulladarálás”! Itt kérem, rap van, éneklés van, katarzis van, tömény elektronikahasználat van, és néhol még gitárdallamok is vannak, amelyek ugye igencsak elenyésző arányban fordultak elő a korábbi lemezeken. És Danny leénekli a csillagos eget is! Menetelnek előre a dalok és csak meg- és meglepődsz, hogy ez a dal jobb, mint az előző. Nem, ez még jobb! Várj…ne már… És ez így megy a Rise Up-ig mindenképpen, amikor is kijön az az irgalmatlan magas és kész, beleejakulálsz a gatyádba és álomra hajtod a fejed. Aztán jön a When The Lights Come On döngölése, az Under Denver popja, a Vultures akusztikja, az Eve odabaszása, az I Am One slágeressége… és végül az Empire, ami újra felébreszt és most is arcon csap, csak éppen ez fáj, de irgalmatlanul! Könyörgöm, ez MI EZ? Nem tudok napirendre térni felette. Miért kellett ezt a baromira jó lemezt elrontani egy ilyen semmiséggel, ráadásul egy ilyen előadóval? Érthetetlen… Utána már a Room 138 sem olyan élvezetes annak ellenére, hogy ez is egy kellően erős dal. Igazság szerint, ha nincs ez a Bingx-szel közös förmedvény, akkor szinte a tökéletes modern metal lemez címkét is odabiggyeszthetnénk a korongra, de így csak annyit tudok rá mondani, hogy megvolt benne a lehetőség. Imádom a kooperációkat a művészek között, a Slaves többször is bemutatta, hogy hogyan kell rap-előadóval közreműködni és kedves Asking: kurvára nem így! A többi rész viszont ötös, de a csillag elmarad.


A MyMusic értékelése: 9/10


Tracklist:
01 – Alone In A Room
02 – Into The Fire
03 – Hopelessly Hopeful
04 – Where Did It Go?
05 – Rise Up
06 – When The Lights Come On
07 – Under Denver
08 – Vultures
09 – Eve
10 – I Am One
11 – Empire (feat. Bingx)
12 – Room 138

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2018. augusztus 6.

Szétszed! - Chelsea Grin – Eternal Nightmare

Chelsea Grin – Eternal Nightmare (2018) | Miután Alex Koehler énekes és Dan Jones és Jake Harmond gitárosok is leléceltek, eléggé kérdéses volt a banda sorsa, de Tom Barber énekes érkezésével úgy döntöttek a srácok, hogy négyen is folytatják és összehozzák az Eternal Nightmare-t. Ennél jobban pedig nem is dönthettek volna, ugyanis ez bizony, bár nem reformálja meg a deathcore műfaját, de a fejedet azért leharapja. Tőből! Tovább

2018. július 30.

Berobbanás - Krúbi – Nehézlábérzés

Krúbi – Nehézlábérzés (2018) | Őszintén, baromi kevés magyar rap/hip-hop előadó van, akinek teljes odaadással tudom hallgatni a zenéjét, éppen ezért engem vágott a legjobban mellkason, hogy Krúbit az első hallgatástól kezdve röhögve és elismerően bólogatva élvezem. Aztán kijött a bemutatkozó album és konkrétan összehugyoztam magam a felismeréstől: ez kellett már a hazai hip-hop életnek! Tovább

2018. július 25.

Bring Me The Valentine - Bullet For My Valentine – Gravity

Bullet For My Valentine – Gravity (2018) | Hatodik lemezéhez érkezett a Matt Tuck vezette walesi metalcore brigád, akik ugyan már nem metalcore-ok és a tagok felét is lecserélték, mégis azt kell mondanom, hogy vannak megkapó pillanatai a Gravity-nek. Korlátozott számban és maximálisan párosíthatók a Bring Me The Horizon That’s The Spirit-jével, de legalább vannak! Tovább

2018. július 20.

Gyilkos pillantás - Eyes Set To Kill – Eyes Set To Kill

Eyes Set To Kill – Eyes Set To Kill (2018) | Némi tagrendbeli átrendeződés, Anissa Rodriguez távozása és négy év várokozás után jött ki hatodik stúdióalbumával az arizóniai banda. A korong szimplán cím nélkül, vagy ha úgy tetszik, selftitledként látta meg a napvilágot a Century Media Records gondozásában, és bár változások történtek, a lendületéből vajmi keveset veszített a banda. Tovább

2018. július 19.

A művész benned él - Hoobastank – Push Pull

Hoobastank – Push Pull (2018) | Pályafutásának huszonnégy éve alatt mindössze hatodik nagylemezénél jár a kaliforniai banda, tehát nem a legtermékenyebb, ám annál igényesebb rockzenekarról beszélhetünk. Az igényesség a mostani albumra is megmaradt, ilyen szempontból nem köthetünk bele a dologba, viszont rockbandának nevezni Doug-ékat már igencsak erőteljes lenne. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky