3429 zenekar 12493 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. május 2. | Jam

Definiáld újra önmagad! - Asking Alexandria

Copyright:

Asking Alexandria - Asking Alexandria (2017) | Végre-valahára visszatért Danny Worsnop a banda élére és ez egy olyan kreatív hullámot indított el az Asking berkein belül, hogy még nekem is sikerült lenyugodnom a The Black okozta hátraarc után. Nem mondom azt, hogy az egy rossz lemez lett volna – sőt, mi több, az sokkal Askingesebb volt -, de mégis vitathatatlanul jobban szeretem Danny hangját. Hát még ezeket az újfajta zenei törekvéseket!

Gyakorlatilag a metalcore és a post-hardcore majd’ minden stílusjegyét sikerült levetkőzni és a Bring Me The Horizon utóbbi lemezei vagy éppen a Dannyvel közös utolsó Asking-album (From Death to Destiny, 2013) nyomán írni egy ízig-vérig poprock sláger-lemezt. Ami azért nagy teljesítmény, mert én már a From Death-re is pont ugyanezt mondtam. De nem tehetek róla, ha Danny vlagyivosztoki rabok szökéséről olvasna a Pravda-ból eredeti, autentikus orosz nyelven, én még talán azt is baromi szívesen hallgatnám. Van ennek az embernek valami olyasmi a hangjában – valószínűleg a torokműtéteknek köszönhetően -, amitől eldobom az agyamat. Az pedig, hogy Danny-vel az elektronika is masszívan visszatért, de mégsem a telehányt trance-effektekkel, hanem a szépen megkoreografált aláfestésekkel, az már csak hab a tortán. Nem volt nekem bajom Danis Stoff énekteljesítményével sem – jó, talán az élővel egy kicsit, lévén többet playbackelt, mint Jared Leto -, de mégis összehasonlíthatatlan a két karakter. Egyszerűen Danny az Asking énekese és pont.

A végeredményt tekintve nagyon jót tett nekik ez a külön töltött idő, ugyanis elindul a lemez és az arcunkba mosolyogva közlik az urak, hogy „nem-nem, ez már nem agyatlan nulladarálás”! Itt kérem, rap van, éneklés van, katarzis van, tömény elektronikahasználat van, és néhol még gitárdallamok is vannak, amelyek ugye igencsak elenyésző arányban fordultak elő a korábbi lemezeken. És Danny leénekli a csillagos eget is! Menetelnek előre a dalok és csak meg- és meglepődsz, hogy ez a dal jobb, mint az előző. Nem, ez még jobb! Várj…ne már… És ez így megy a Rise Up-ig mindenképpen, amikor is kijön az az irgalmatlan magas és kész, beleejakulálsz a gatyádba és álomra hajtod a fejed. Aztán jön a When The Lights Come On döngölése, az Under Denver popja, a Vultures akusztikja, az Eve odabaszása, az I Am One slágeressége… és végül az Empire, ami újra felébreszt és most is arcon csap, csak éppen ez fáj, de irgalmatlanul! Könyörgöm, ez MI EZ? Nem tudok napirendre térni felette. Miért kellett ezt a baromira jó lemezt elrontani egy ilyen semmiséggel, ráadásul egy ilyen előadóval? Érthetetlen… Utána már a Room 138 sem olyan élvezetes annak ellenére, hogy ez is egy kellően erős dal. Igazság szerint, ha nincs ez a Bingx-szel közös förmedvény, akkor szinte a tökéletes modern metal lemez címkét is odabiggyeszthetnénk a korongra, de így csak annyit tudok rá mondani, hogy megvolt benne a lehetőség. Imádom a kooperációkat a művészek között, a Slaves többször is bemutatta, hogy hogyan kell rap-előadóval közreműködni és kedves Asking: kurvára nem így! A többi rész viszont ötös, de a csillag elmarad.


A MyMusic értékelése: 9/10


Tracklist:
01 – Alone In A Room
02 – Into The Fire
03 – Hopelessly Hopeful
04 – Where Did It Go?
05 – Rise Up
06 – When The Lights Come On
07 – Under Denver
08 – Vultures
09 – Eve
10 – I Am One
11 – Empire (feat. Bingx)
12 – Room 138

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2018. május 25.

Kívül állok, magamon kívül - Three Days Grace

Three Days Grace – Outsider (2018) | Három évet kellett újfent várnunk, hogy a torontói srácok visszatérjenek és végre levetkőzzék Adam hiányát, kipróbálva néhány olyan megoldást, amelyet eddig egész élesen kerültek. Persze nem minden esetben jó a kísérletező felfogás, de ha végre az énekes is beleviszi az egyéniségét a zenébe, azért az nem árthat. Matt pedig belevitte az övét ebbe a lemezbe bőséggel. Tovább

2018. május 24.

Hát ez nem az lett - 30 Seconds To Mars

A Jared Leto Show - 30 Seconds To Mars – America (2018) | A kezdetektől hatalmas rajongója vagyok a banda, vagyis a Leto fivérek munkásságának, a selftitled és az A Beautiful Lie ott csücsülnek a polcomon, a masszív porrétegtől védve, hatalmas becsben tartva, a This Is War-ra még fáj a fogam, míg a negyedik lemezt már csak ajándékba fogadnám el (talán). Pénzt már semmiképpen nem adnék érte. Valószínűleg az Americát azon nyomban vissza is adnám... Tovább

2018. május 20.

Elpuhultál? Nem baj! - Paramore

Paramore – After Laughter (2017) | Négy év telt el az ultrasikeres selftitled óta, Jeremy Davis ismét elhagyta a hajót, Zac Farro visszaszállt rá, de mindez csak a körítés, hiszen az agy, Taylor York és a hang, Hayley Williams még mindig magabiztosan vezetik egyre növekvő bárkájukat a pop tengerén. Az ötödik albumhoz érve elmondhatjuk, hogy egy felnőttebb, érettebb külsőt mutató, de lelkében még mindig bohókásan gyermeteg zenekarral van dolgunk, és ez zseniális! Tovább

2018. május 13.

Storytime. Megint... - Black Veil Brides

Black Veil Brides – Vale (2018) | A fekete menyasszonyok visszatértek, hogy négy évvel a selftitled buktája után kicsit visszaépítsék a renomét, amely mégsem romlott meg úgy istenigazából. Csak nálam, nálam viszont eléggé, hiszen az első három albumot – a maguk kis hibáival együtt is – imádtam, a negyedik pedig úgy arcul csapott az ötlettelenségével, hogy még mindig sajog kicsit. Tovább

2018. május 9.

Alapvető stabilitás - August Burns Red

August Burns Red – Phantom Anthem (2017) | Nyolcadik albumához érkezett a mindig megbízható, stabilan zakatoló metalcore alapvetés, akik ugyan a rajongók szerint még mindig csak próbálják a Messengers farvizét meglovagolni és a kreativitásuk már rég nem úgy csillog, mint hajdanán, de én ezt vitatnám. El is mondom, hogy miért! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky