3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2015. december 9. | Jam

Slaves - Zseniális hang és nyolc húros gitár! Ennyi!

Copyright:

Slaves - Routine Breathing (2015) | A világ egyik legjobb torkú énekeseként tartom számon Jonny Craig-et, innentől kezdve nem volt kérdés, hogy a tavaly debütált Slaves nevezetű bandáját komálni fogom-e. Nanáhogy! Hiszen a zseniális ének mellett a nyolc húros (!) gitárok úgy dörmögnek, mint a morcos Mici mackó!

  • megosztás
  • kapcsolódó linkek

A tavalyi debüt (Through Art We Are All Equals) után nagyon hamar jött ez a korong, ráadásul 15, ismétlem tizenöt dalt tartalmaz, amely enyhén szólva is aggodalomra adhatott okot. Egészen az első dal kezdetéig, ahol is elindul egy olyan utazás, amiről soha nem akarsz majd hazatérni! Szerencsére ez a 15 dal mindössze 51 percet kényeztet minket (figyelitek a számmisztikát?), amely azért is dicséretes dolog, mert nem estek a srácok abba a hibába, hogy belefáradjunk a véget nem érő riffek sorjánzásába. Apropó riffek: hozzá kell tenni, hogy itt a zene teljes mértékben másodlagos szerepet tölt be az énekes kiteljesedésének maximálisan alávetve önmagát, de (ismétlem DE) mégsem esünk abba a hibába, amelyet a Fall Out Boy produkált a legutóbbi kiadványán. Nem az van, hogy teljesen elveszne a zenei érték a csapatból, sőt, az előző lemez óta sokat fejlődött a húros szekció, ugyanis egészen érdekes tekeréseket is fel lehet fedezni, ha valaki odafigyelve hallgatja a rutinlégzést. A The Hearts Of Our Broken kezdése például pont egy ilyen lefutás, amelyhez nagyon sok hasonlót találunk elbújtatva, refrén alatti dallamokként tálalva a nyolchúros dörmögés ellenpontozásaként. Igazán élvezetes hallgatnivaló!

De amitől mégis kiemelkedik ez a banda a tucatok közül, az egyértelműen Mr. Craig énekhangja, amely szintén egy kis változáson ment keresztül tavaly óta. Ez a változás pedig nevezetes az, hogy sokkal többet rekeszt, amely iszonyatos-mocskos módon jól áll az egész sztorinak. A mély gitár-magas ének kontrasztot néha meg-megtöri egy-egy mélyebb, erősebb, rekedtesebb, szinte már-már kiabálásba hajló sorral és mivel a változatosság gyönyörködtet, fel is áll a pöcök néha! AZ pedig, hogy a Who Saves the Savior?-ben Spencer Chamberlain még rá is pakol egy lapáttal valódi üvöltésekkel, az már csak a hab a tortán. Mint ahogy minden vendégszereplő az, ahogyan az előző lemezen is nagyon bejöttek a más bandából érkező, színező jelleggel felvonultatott énekesek. Spenceren kívül itt van még nekünk Kyle Lucas egy kis rap-elésre (az előző lemezen szintén szerepelt, annak a dalnak a folytatása a mostani), valamint Garret Rapp és Tillian Pearson egy kis dalolásra. Mindannyian zseniális torkok és nagyon élvezetes dolgokat produkálnak a nekik kijelölt időintervallumokban. A Winter Everywhere-ben Tillian egyszerűen utánozhatatlanul király! Az egyik legjobb dal a lemezen, de még így is csak másodikként futhat be a Running Through the 6 With My Soul után, amely a banda életének csúcspontja. Abban, amit Jonny énekel, az varázslatos.

Nem is mondok többet, engem elvarázsolt ez a banda már tavaly is, de tudtak fejlődni, tudták feljebb pakolni a lécet és emelni a fordulatszámot. A kérdés innentől már csak az, hogy hova tovább? Jövőre, szeretném kérni, hogy ne jöjjön még egy korong, mert az már sok lenne a jóból, kapjanak csak időt a kiadótól, hogy két (esetleg három) év múlva szintén itt csöpöghessek a klaviatúrára! Jah, és jó ez a 15 dal, de legközelebb egy kicsit kevesebb is elég.

A MyMusic értékelése: 9/10

Tracklist:
01 - Drowning In My Addiction
02 - As The light Cracks The Foundation
03 - The Hearts Of Our Broken (ft. Garret Rapp of The Color Morale)
04 - Burning Our Morales Away
05 - Who Saves The Savior? (ft. Spencer Chamberlain of Sleepwave)
06 - Share The Sunshine Young Blood, pt. 2 (ft. Kyle Lucas)
07 - Death Never Lets Us Say Goodbye
08 - Running Through The 6 With My Soul
09 - Winter Everywhere (ft. Tillian Pearson of Dance Gavin Dance)
10 - Why Fit In When You Can Stand Out?
11 - Shoutout To All My Toasters
12 - Is Robbing Your Friends Supposed To Be Tight?
13 - "One God"
14 - We Are SO Michelle Branch
15 - If Only We Could Change

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

2019. december 17.

Gondolkodj! - Stray From The Path – Internal Atomics

Stray From The Path – Internal Atomics 2019 | Kilencedik lemezét gurította piacra a new yorki illetőségű Stray From The Path idén, az Internal Atomics pedig minden, amiért valaha is hallgattuk ezt a bandát. A keménység, a düh, a harag, a szövegek, az energia, a hangzás, a kreatív zenei megoldások, a változatosság… egyszerűen minden annyira a helyén van, hogy nehéz lenne belekötni. Tovább

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky