2015. január 4. | Dobos

Mozgalmas év végén, mozgalmas album: Junkies lemezkritika

Junkies: Félelem és reszketés Budapesten | A Junkies 2014-ben lett húsz éves. Ők pedig már tíz albummal a hátuk mögött, népes és kitartó rajongótáborral ünnepelhették ezt az óriási mérföldkövet. Ez alkalomból volt Junkies 20 - Szekeres 40 buli, valamint az új, immáron 11. nagylemezt bemutató koncert is a Barba Negrában: A banda tehát nem ült a saját babérjain, nem ünnepeltette magát sokáig, hanem új korongot készített az év második felére. Azonban ezek az események nem csak Szekeres Andrisék (aki egyébként szóló albummal is jelentkezett 2014-ben) számára voltak nagyon fontosak, hanem a magyar zenei életnek is. Egyre kevesebb zenekar van ugyanis az országban, ami ennyi ideig igaz és életképes tud maradni. A gyerekkorunkban dúdolt, a lázadásról szóló dalok mellé, ugyanazokból a gyökerekből kihajtó sokkal komolyabb, de a rájuk jellemző iróniával átitatott dalok pedig a régi és az új rajongók számára is tökéletesek. A Junkies lehet a válasz arra, hogyan maradjunk hűek magunkhoz, de idővel hogyan változzon, alakuljon hozzánk és korunkhoz a saját zenénk.

A Félelem és reszketés Budapesten 2014. november 1-jén látott napvilágot, nem egészen két évvel a Mi van veled? Semmi? megjelenése után. A lemez előfutára és hírnöke a Hidegháború című dal volt, amely dalszöveges videóval együtt került fel a világhálóra. 10 dal kapott helyet a lemezen. Ezek közül az On & On egy angol nyelvű dal, amelyet a banda basszerosa Riki Church jegyez.

Ami az első hallgatás után szembetűnő volt, az a dalszövegek pozitív értelemben vett leegyszerűsödése. Itt már nincs világmegváltás, itt egészséges gúny és irónia van, élethelyzetekkel, az élet értelmének kutatásával egy-egy pesti klubban, vagy bárban ülve. Az egész lemez hétköznapi és talán könnyedebb, mint a korábbi munkáik. De, ami nagyon fontos, még így is jócskán az ő karakterüknek megfelelő. A gitártémák nagyon ötletesek, jól szólnak, talán most szólnak eddig a legjobban, ám sokszor azt éreztem, hogy jócskán egyszerűbbek és valójában Szekeres hangját és éneksávjait hivatottak támogatni. Ez olyan hatást ér el, mintha egy felturbózott britpop lemezt hallgatnék. Ez az irány nagyon jól áll az együttesnek.

Az első dal, a Hóbort, tipikus koncertnyitány. Tökéletes, Junkies-os indítás, ami rendkívül zúzós és nagyszerűen lett keverve. Ironikus szövegvilága az egész album hangulatát előrevetíti. A második tétel, a Hagyjatok meghallgatása közben az volt az érzésem, mintha a Beatles egyik dala, az I’m Only Sleeping ihlette volna. Annak tudatában, hogy Szekeres nagy Beatles rajongó, ez akár még igaz is lehet. A dal érdekessége, hogy Barbaró a Delta című legendás műsor főcímdalát (Song Of The Second Moon) lekövető szólója mellett, vegyült bele némi tapsolgatós elektronika is. A már korábban megemlített single, a jedikkel „nyomuló” Hidegháború szintén program és hangulatadó dal, amely főleg Barbaró Attila refrénben játszott leadje miatt marad emlékezetes. Az ezt követő dal, a Hazudni muszáj, személyes kedvencem. Szövegvilágában megfér a klasszikus Junkies-szerelemábrázolás, valamint az olyan újszerű sorok, ahogy Szekeres Andris Riki Church-csel chatel. A számomra inkább a társadalomkritikáról, mint a szerelemről szóló dalnak nagyon fülbemászó dallamvilága és rendkívül ötletes, friss hangszerelése van. Az egyik, ha nem a legerősebb tétel a lemezen. Az Édes élet szintén több szempontból különleges. Itt is sok a hétköznapi és modern téma, (nyitva maradt közösségi oldalak) ám ez a dal is főleg zeneileg ötletes. Szekeres váratlan, magas éneksávjai, a közönség énekeltető csordás refrén, az elbújtatott rézfúvósok hatása, valamint a helyenként kikacsintó torzított basszusgitár mind-mind az egyik legsokoldalúbb dallá teszik a lemezen.

Az ezt követő Áldozat sorát: „Fiatal voltam még, nagyon kellet a pénz” – imádni fogja a közönség. Poénos, jó ötlet volt, ami koncerten is nagyszerűen tud majd működni. A szintén csordás, és fülbemászó refrénről pedig még nem is beszéltünk. Ez után kicsit megváltozik a lemez hangulata. Ugyanis az album 7. dala a Diófa, egy meglehetősen kísérletező, már-már progresszív rock-track, amely az album többi dalához képest jóval keményebb és mélyebb, disztorzió központú gitártémával operál. A technikás, már-már mocskos és nyers hatású gitárhangzáshoz, befiltereződő, helyenként torzított basszus és néhány glitchelt sorvég is hozzácsapódik. A többi dalhoz képest az elektronika is itt bontakozik ki leginkább, teres, szintis, billentyűs átvezetők és delayes effektek által. A dalnak külön pozitívuma, hogy kifejezetten rövid: Ahogy elkezdődik, már vége is van, és ettől még súlyosabb az élmény a hallgatóságnak. A Diófa egy meglehetősen üde színfolt tehát a korongon, amelyhez hasonló dalokat bármikor szívesen fogadunk a bandától. A már korábban említett, Riki által írt On & On különlegessége talán az igazi rock ’n roll hangzás, amit képvisel. A dal némiképp basszusgitár alapú, ami teljesen érthető, ám az átvezető basszusrészek tényleg nagyon jól működnek, igazi dögös érzetet adnak a dalnak. A dalt egyébként szintén Andris énekli.

A következő dal címe már kapásból megteremti a humoros hangulatot. Az Egy többé-kevésbé szerelmes fiatalember viszonylag gáláns ajánlata cím hűen tükrözi a dal témáját, ugyanis ez valóban egy alternatív szerelmes dal egy valóban többé-kevésbé szerelmes srácról. Ezek a humoros témák és élethelyzetek azok, amik az egész lemez csínját-bínját adják. Az egész ettől Junkies. Zeneileg a lo-fi üveghangozásból kitörő punk-rock és a refrén dúr-moll váltakozása is nagyszerűen működik.

Az album záródalánál az első észrevételem az volt, hogy meglehetősen hosszú a Junkies-hoz, vagy magához a műfajhoz képest. És tény, a dal egy kicsit kilóg a sorból, ám egyáltalán nem negatív értelemben. Különleges hangszerelésű, könnyed versszakokból építkezik, amik a budapesti élet éjjeleiről és nappalairól szólnak. Kicsit lassabb tétel, mint a lemez többi dala, de az albumon való elhelyezkedése miatt sem tudná megtörni az anyag lendületét, nagyszerű zárás. Szép szövegvilág, rengeteg fővárosi kép jellemzi, villamosokon, reggelizőkön át a galambokig. Igazi budapesti kör - vagy kórkép, összességében persze pozitív érzésekkel átszőve. A dal végén Szekeres magas éneksávjai újfent nagyszerűek.

Összességében egy változatos lemezről beszélhetünk tehát. Könnyed hétköznapi szövegek, nagyszerű, magyar viszonylatban jócskán kiemelkedő hangzással. A banda évek alatt kifejlődött stílusához - ahogy már korábban említettem - tökéletesen illeszkedik az új anyag, ám mégis idomul a tagok és a világ korához. Lépést tart, akár szöveg, tematika, akár hangzás terén nézzük. Igazi Junkies-album, amely 2014-ben és 2015-ben is megállja a helyét. A legendás filmre referáló albumcímért pedig külön dicséret jár a zenekarnak. Szekeresék tehát továbbra is kifogyhatatlanok az ötletekből. Külön ajánlott Andris szólóalbumát is meghallgatni, ami szintén nagyon jól sikerült.

MyMusic értékelés: 8/10

Junkies: Félelem és reszketés Budapesten (2014, 1G Records)

Hóbort - [3:55]
Hagyjatok - [3:48]
Hidegháború - [3:16]
Hazudni muszáj - [3:09]
Édes élet - [3:32]
Áldozat - [3:27]
Diófa - [2:09]
On & On - [3:26]
Egy többé-kevésbé szerelmes fiatalember viszonylag gáláns ajánlata - [4:28]
Pesti sanzon - [5:06]