3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2014. május 11. | Stewie

Az új éra hajnalán - Esti Kornél

Copyright:

Esti Kornél: Ne félj (2014) | Amikor 2012-ben az Esti Kornél megvált Nagy Istvántól, akkor sokan eltemették a zenekart (én is az elsők között voltam). Egy annyira karakteres hang szállt ki, amit nem hittem volna, hogy pótolni lehet. Aztán meghallottam az új énekest a régi dalokat énekelni, és akkor már tényleg eltemettem a dolgot: sokkal erőtlenebb volt, teljesen más, és nem a jó értelemben. Aztán 2013-ban jött az új szám, a Ne félj. Ekkor sem változott a véleményem: gyenge volt, nem volt benne a régi erő, se zeneileg, se szövegileg, se hangulatilag. Ennek megfelelően nem is hallgattam meg rögtön az új albumot, egy barátom hívta fel rá a figyelmemet, hogy meg kéne néznem azért. És igaza lett.

A borító kapásból megkapó: mély, elgondolkodtató, tényleg mondani is tud valamit, nem csak egy darab műanyag, amit odaraknak, hogy szép legyen a lemez. Nem azt mondom, hogy ezért lett jó a korong, de egyértelműen dob rajta, látszik a munka, ahogy az egész lemezen.

Az első szám, a Ti a rosszak, mi a jók, rögtön beletalál a filozofikus érzésvilágba. A szövege hihetetlenül egyszerű, de mégis ez a lecsupaszítás az, ami zseniálissá teszi: egy olyan témát ragadnak meg vele, ami alapjában véve is a leegyszerűsítésről szól. A nagyon szimpla gitárkíséret erősen harmonizál a szöveggel, a végén a vokálmegoldás pedig felteszi a pontot az i-re.

Aztán a Rohadt eső. Ez az a szám, amire minden EK-fan várt ’12 óta. A borult hangulata nyomasztó, de mégis élvezetes hallgatni. A dob játéka a legjobb, ahogy a monoton eső csöpögésének érzetét kelti a hallgatóban.  Bodor hangja itt jön ki a legjobban: nem próbálja Nagyot utánozni, a saját stílusában nyílik ki, és ez is van olyan jó. Tényleg egy olyan szám, amit felvezetőnek kellett volna rakni (főleg, ha összehasonlítjuk a Ne féljjel).

A Ne félj… Egyszerűen olyan, mintha 18-nál megálltak volna a Black Jack asztalnál. Nincsen benne új vokális, vagy instrumentális megoldás, csak követik a standardjukat. Nem rossz, tényleg (a szöveg mondjuk kicsit harmatos, inkább nem mond semmit, mint igen), de ezzel a számmal biztos nem lehetne eladni egy lemezt. Kellemesen meghallgatod és továbblépsz rajta.

Ebben ki is merül a lemez nagy gondja: monoton. Nem érződik benne a nagy változás, az egetrengető újdonság, amit vártam. A lemez nagyon egységes (túlságosan) és a kánonból se emelhető ki. Ez azért zavar csak, mert a felállás-változtatás miatt nagyon nagy potenciál volt benne, de ezzel (pár dalt kívéve) nem éltek. Nem mertek új irányt venni, féltették a közönséget. Ezt mint rajongó köszönöm, mint kritikus viszont nagyon sajnálom.

Összességében nem rossz album ez, de több lehetett volna benne. A közepétől inkább olyanok a számok, mintha csak azért szerepelnének a lemezen, mert kötelező a 10-es tracklist az LP-hez. Viszont a Ne félj azt is bizonyította, hogy nem kell leírni a bandát, az új felállás is erősnek tűnik, van benne lehetőség. Egy új korszak beharangozójának jó, de remélem, hogy a következő anyag már erőteljesebb lesz.

Stewie

A MyMusic értékelése: 7/10

Esti Kornél - Ne félj (2014)
1.    Ti a rosszak, mi a jók
2.    Rohadt eső
3.    Ne félj
4.    Unom már
5.    Nem vagy már
6.    Kalkutta
7.    Tátott szájjal
8.    Téren
9.    Nincsen senki fent
10.    Véget ér

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky