3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2014. május 11. | Stewie

Az új éra hajnalán - Esti Kornél

Copyright:

Esti Kornél: Ne félj (2014) | Amikor 2012-ben az Esti Kornél megvált Nagy Istvántól, akkor sokan eltemették a zenekart (én is az elsők között voltam). Egy annyira karakteres hang szállt ki, amit nem hittem volna, hogy pótolni lehet. Aztán meghallottam az új énekest a régi dalokat énekelni, és akkor már tényleg eltemettem a dolgot: sokkal erőtlenebb volt, teljesen más, és nem a jó értelemben. Aztán 2013-ban jött az új szám, a Ne félj. Ekkor sem változott a véleményem: gyenge volt, nem volt benne a régi erő, se zeneileg, se szövegileg, se hangulatilag. Ennek megfelelően nem is hallgattam meg rögtön az új albumot, egy barátom hívta fel rá a figyelmemet, hogy meg kéne néznem azért. És igaza lett.

A borító kapásból megkapó: mély, elgondolkodtató, tényleg mondani is tud valamit, nem csak egy darab műanyag, amit odaraknak, hogy szép legyen a lemez. Nem azt mondom, hogy ezért lett jó a korong, de egyértelműen dob rajta, látszik a munka, ahogy az egész lemezen.

Az első szám, a Ti a rosszak, mi a jók, rögtön beletalál a filozofikus érzésvilágba. A szövege hihetetlenül egyszerű, de mégis ez a lecsupaszítás az, ami zseniálissá teszi: egy olyan témát ragadnak meg vele, ami alapjában véve is a leegyszerűsítésről szól. A nagyon szimpla gitárkíséret erősen harmonizál a szöveggel, a végén a vokálmegoldás pedig felteszi a pontot az i-re.

Aztán a Rohadt eső. Ez az a szám, amire minden EK-fan várt ’12 óta. A borult hangulata nyomasztó, de mégis élvezetes hallgatni. A dob játéka a legjobb, ahogy a monoton eső csöpögésének érzetét kelti a hallgatóban.  Bodor hangja itt jön ki a legjobban: nem próbálja Nagyot utánozni, a saját stílusában nyílik ki, és ez is van olyan jó. Tényleg egy olyan szám, amit felvezetőnek kellett volna rakni (főleg, ha összehasonlítjuk a Ne féljjel).

A Ne félj… Egyszerűen olyan, mintha 18-nál megálltak volna a Black Jack asztalnál. Nincsen benne új vokális, vagy instrumentális megoldás, csak követik a standardjukat. Nem rossz, tényleg (a szöveg mondjuk kicsit harmatos, inkább nem mond semmit, mint igen), de ezzel a számmal biztos nem lehetne eladni egy lemezt. Kellemesen meghallgatod és továbblépsz rajta.

Ebben ki is merül a lemez nagy gondja: monoton. Nem érződik benne a nagy változás, az egetrengető újdonság, amit vártam. A lemez nagyon egységes (túlságosan) és a kánonból se emelhető ki. Ez azért zavar csak, mert a felállás-változtatás miatt nagyon nagy potenciál volt benne, de ezzel (pár dalt kívéve) nem éltek. Nem mertek új irányt venni, féltették a közönséget. Ezt mint rajongó köszönöm, mint kritikus viszont nagyon sajnálom.

Összességében nem rossz album ez, de több lehetett volna benne. A közepétől inkább olyanok a számok, mintha csak azért szerepelnének a lemezen, mert kötelező a 10-es tracklist az LP-hez. Viszont a Ne félj azt is bizonyította, hogy nem kell leírni a bandát, az új felállás is erősnek tűnik, van benne lehetőség. Egy új korszak beharangozójának jó, de remélem, hogy a következő anyag már erőteljesebb lesz.

Stewie

A MyMusic értékelése: 7/10

Esti Kornél - Ne félj (2014)
1.    Ti a rosszak, mi a jók
2.    Rohadt eső
3.    Ne félj
4.    Unom már
5.    Nem vagy már
6.    Kalkutta
7.    Tátott szájjal
8.    Téren
9.    Nincsen senki fent
10.    Véget ér

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky