2013. augusztus 13. | Stewie
Kapunyitási Pánik-oldó koncertek az Akváriumnál
A Kapunyitási Pánik Fesztivált már második alkalommal rendezték meg idén a fővárosban, az Erzsébet téren. Célja a fiatalok jövőjének egyengetése, amit számos ingyenes előadással valósítottak meg. Mivel mi zenei híreket közlünk, így a továbbiakban nem is szeretnék a fesztivál ezen részével foglalkozni, inkább rá is térek a muzsikus oldalára. A Fesztivál 3 napján összesen 9 zenekar vett részt az ingyenes koncerteken. A következőkben az utolsó nap 3 együttesének teljesítményét veszem górcső alá, név szerint a Sonar, az Esti Kornél és a Firkin színpadi előadása lesz terítéken.
- megosztás
- kapcsolódó cikkek
Az estét a Sonar nevezetű formáció nyitotta. A zenéjükre jellemző az instrumentalitás, vagyis, hogy nincs ének, csak a hangszerek kánonja. Ettől még nem is lenne rossz a produkció, hisz sok jó szám született már ének nélkül. A probléma ott kezdődik, hogy a zenéjük hihetetlenül monoton. A második számnál már azt kezdtem el nézni, hogy hova tudnék elmenni egyet ejtőzni. Inkább volt egy relaxációs zene egyetlen hosszú folyama, mint egy átlagos koncert. A felénél már az élvezhetetlenül unalmas kategóriát súrolta, amit szerintem elég nehéz elérni; a fellépés fénypontja a vége volt. Nem azért, mert abbahagyták, hanem mert a ráadásszám érdekes módon másmilyen volt, mint az előtte lévő tíz. Ekkor már csak azt nem értettem, hogy miért nem bírtak változatosabb zenét adni, ha egyszer sikerült találni 3 másik akkordot a gitáron. Az egész koncertről az volt a fő gondolatom, hogy nem lenne rossz… egy olyan fesztiválon, ahol van elegendő „segédanyag”, hogy élvezetes legyen ez a „muzsika”.
Ezután kész felüdülés lett volna az Esti Kornél remekbeszabott gitárjátéka, kiegészítve az erős dobjátékkal és a sokat mondó szöveggel. Sajnos ez a harmadik dalnál elnyerte a fent található feltételes módot, mivel ekkor az énekes (aki nemrég lépett be a bandába) rázendített egy régi klasszikusra, a Boldogság, te kurva című albumról. Ekkor mutatkozott meg hogy, az új hang nem olyan, mint elődje, ami nem lenne baj, csak nem szabták rá át a dalokat, így az éneklés helyett hamis nyivákolás lett a színpadon. Ezt tetézte, hogy látványosan elvétette a ritmust, volt, hogy több ütemmel is. Emiatt a koncert élvezeti faktora alig előzte meg az első zenekar által nyújtott élményt. Hogy valami pozitívumot is írjak róluk, az új számok, amiket már az új hanghoz írtak, nagyon el lettek találva, visszahozták a reményt, hogy az Esti Kornél nem veszett el egészen.
A nap zárása a Firkin nevű kelta-punk formáció fellépése volt. Szerencsére ők már hozták a kötelezőt: zseniális, hibátlan zene, fergeteges hangulat, őrjöngő tömeg és persze sok éneklés és tánc. Akkora hangulatot csináltak, hogy kis híján kiszáradtunk az első sorban, csak azért, mert nem akartunk hátrébb sorolni az italoshoz, inkább kiszáradva tomboltunk tovább. A közönség gyakorlatilag egy emberként tapsolt, táncolt, énekelt és ugrált. Tényleg olyan érzésem volt, mintha egy örömünnep közepén lennék, és az égvilágon semmi baj nem lenne a világon, csak az aktuális dal számítana. Ha nagyon szeretnék csomót keresni azon a bizonyos kákán, akkor annyi írható fel mindössze a számlájukra, hogy a számok sorrendje kifogásolható. A koncert eleje ezért kicsit gyengébben indult (mármint egy kelta punk bandához képest), de ezt el lehet nézni nekik. Az viszont már jobban fájt, hogy a csúszás miatt nem volt idő ráadást játszani, mivel átnyúlt volna a mágikus 22 óra utánra. Egy jól összerakott zenei rendezvényen ilyennek nem kéne előfordulnia – ekkora csúszásnak -, akármennyire kevés pénz is van benne. Sajnos itt ez nem sikerült. Legalább a Firkin megmentette az estét!
Stewie
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.