3430 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2019. július 20. | Jam

Ifjú metalosok az A38-on

Copyright:

Csütörtökön megszállta a Hajó tetőteraszát három feltörekvő metalbanda, akik ugyan szolid közönség előtt, de egészen forró estét produkáltak. A The Tumor Called Marla, a Tiansen és a Plasticocean triumvirátusa ugyan stílusilag kicsit eltérnek egymástól, de a bandák közötti kémia frankón működött!

  • megosztás
  • kapcsolódó linkek

A Hajótól megszokott pontossággal 19.30-tól el is kezdte nyúlfarknyi, mindössze 30 perces szettjét a The Tumor Called Marla (továbbiakban ’Marla), és baromira reménykedtem benne, hogy a messziről, a parkolóból hallgatott beállás után még finomítanak egy kicsit a hangzáson, mert az elég katyvasz volt. Ráadásul Andrisék zenéje egészen összetett, minimum egy tucat különböző dolog szól egyszerre, a váltások (lettlégyen tempó, ütemmutató, ritmus…) dalonként igencsak sokszor jönnek elő, és a két ének is csak bonyolítja a helyzetet. Talán a hangosító kolléga is így gondolhatta a dolgot, ugyanis egyszerre az összes hangszert valahogy sosem hallottam, egy gitár (jobbára a rendezői bal, avagy ritmusgitár), az effektek, Barbi vokáljai valahogy állandóan a katyvasz homályába vesztek, de néha még a basszus is hiányzott egy kicsit. Ehhez képest a szólógitár és Andris éneke maximálisan túl volt tolva, ellenpontozva a többiek hiányosságát. Így, megmondom őszintén, sok mindent nem tudtam kihámozni a zenéből és főleg a sarokpontoknak számító vokálpárból, tehát túl markáns véleményem sincs. Amikor mindkét vokalista hallatszott, akkor szerintem közelebb jártak a jóhoz, mint az előző két koncerten, amin láttam a srácokat (ott egyértelműen rajtuk ment el a buli), tehát én ezt pozitív irányú fejlődésnek ítélném meg. Zeneileg pedig, ami átjött, az király volt, de itt a hangosításon azért elúszott a buli… (elúszott, érted) Egyszer megnézném őket úgy, hogy tényleg profin ki van lőve minden, szerintem sokkal jobb lenne akkor a végeredmény. Talán a Hajó teteje nem egy ennyire összetett élményhez lett kitalálva.


A Tiansenes srácokkal szemben igencsak magasak voltak az elvárásaim, hiszen a lemezt kollektíven imádtuk elejétől a végéig, a stílusuk egyedülálló idehaza (de a szívemhez nem is állhatna közelebb), a tudásuk pedig egyértelműen profikhoz méltó. Ez az öt ember pedig kiállt a színpadra és minden elvárásomat felülmúlta! Zseniálisan muzsikáltak, Éden pedig úgy énekelt, hogy akár lemezt is hallgathattam volna – talán Zsolti gitárja volt egy kicsit kevés a sok tekeréshez és Dávidéhoz képest. Igazság szerint teljesen felesleges ezt tovább ragozni, maximálisan megérdemelnek a srácok mindenfajta elismerést a szakmától és a rajongóktól egyaránt, olyan oktatófilmet vetítettek nekünk, hogy minden bandának becsületére válna, ha csak fele ilyet tudna. Elfogultság, részrehajlás, meg ilyesmi, de nekem most ők az egyik kedvenc bandám Magyarországon. Pont.


Harmadikként a Plasticocean bandája kvázi főzenekar státuszban szállta meg a deszkákat, nekem pedig a homlokom közepéig szaladt a szemöldököm és ezernyi kérdőjel jelent meg bennem. Oké, a zenészekre egy rossz szavam sem lehet, mert ezeket a Jinjer-light témákat teljes magabiztossággal hozták, s bár az elektronika kevés volt és el is veszett az összképben, viszont legalább a durvábbnál is durvább durvulások frankón működtek. Viszont az ének… Most komolyan, egy Tiansen után nehéz felmenni és megpróbálni hozni a kötelezőt, én ezt megértem, nem is hiszem, hogy vállalkoznék rá. És amíg a hörgés volt terítéken, addig nem is volt para, de amikor Gergő énekelt, akkor én nem tudom mi történhetett. Most vagy én vagyok baromira süket, vagy ez tényleg nem volt jó. Sőt, konkrétan rossz volt. Komolyan, nem akarok én lenni a negatív, és tudom, hogy egy emberként hozni a hörgést és a tisztát nehéz, meg mindenkinek lehet rossz napja, meg elfáradhat, meg lehet rossz a technika… Tényleg ezernyi oka lehet, de a tiszták egyszerűen agyonvágták az egész estét. Próbáltam nézni a közönség arcát, hogy ki mit lát, de a bólogatáson kívül semmit nem tudtam leolvasni a 40-50 emberke mimikájáról, úgyhogy mondom, könnyen lehet, hogy én voltam a süket – vagy a rajongók voltak elfogultak. De szerintem ez nem volt jó. A srácok szakmai elismeréseit és sikereit elnézve, remélem, beléjük futok majd egy olyan bulin is, ahol nem lesz ilyen gond, mert amúgy a zene a maga nyersességében működőképes elgondolás, úgyhogy szurkolok!
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky