2019. július 20. | Jam

Ifjú metalosok az A38-on

Csütörtökön megszállta a Hajó tetőteraszát három feltörekvő metalbanda, akik ugyan szolid közönség előtt, de egészen forró estét produkáltak. A The Tumor Called Marla, a Tiansen és a Plasticocean triumvirátusa ugyan stílusilag kicsit eltérnek egymástól, de a bandák közötti kémia frankón működött!

A Hajótól megszokott pontossággal 19.30-tól el is kezdte nyúlfarknyi, mindössze 30 perces szettjét a The Tumor Called Marla (továbbiakban ’Marla), és baromira reménykedtem benne, hogy a messziről, a parkolóból hallgatott beállás után még finomítanak egy kicsit a hangzáson, mert az elég katyvasz volt. Ráadásul Andrisék zenéje egészen összetett, minimum egy tucat különböző dolog szól egyszerre, a váltások (lettlégyen tempó, ütemmutató, ritmus…) dalonként igencsak sokszor jönnek elő, és a két ének is csak bonyolítja a helyzetet. Talán a hangosító kolléga is így gondolhatta a dolgot, ugyanis egyszerre az összes hangszert valahogy sosem hallottam, egy gitár (jobbára a rendezői bal, avagy ritmusgitár), az effektek, Barbi vokáljai valahogy állandóan a katyvasz homályába vesztek, de néha még a basszus is hiányzott egy kicsit. Ehhez képest a szólógitár és Andris éneke maximálisan túl volt tolva, ellenpontozva a többiek hiányosságát. Így, megmondom őszintén, sok mindent nem tudtam kihámozni a zenéből és főleg a sarokpontoknak számító vokálpárból, tehát túl markáns véleményem sincs. Amikor mindkét vokalista hallatszott, akkor szerintem közelebb jártak a jóhoz, mint az előző két koncerten, amin láttam a srácokat (ott egyértelműen rajtuk ment el a buli), tehát én ezt pozitív irányú fejlődésnek ítélném meg. Zeneileg pedig, ami átjött, az király volt, de itt a hangosításon azért elúszott a buli… (elúszott, érted) Egyszer megnézném őket úgy, hogy tényleg profin ki van lőve minden, szerintem sokkal jobb lenne akkor a végeredmény. Talán a Hajó teteje nem egy ennyire összetett élményhez lett kitalálva.

A Tiansenes srácokkal szemben igencsak magasak voltak az elvárásaim, hiszen a lemezt kollektíven imádtuk elejétől a végéig, a stílusuk egyedülálló idehaza (de a szívemhez nem is állhatna közelebb), a tudásuk pedig egyértelműen profikhoz méltó. Ez az öt ember pedig kiállt a színpadra és minden elvárásomat felülmúlta! Zseniálisan muzsikáltak, Éden pedig úgy énekelt, hogy akár lemezt is hallgathattam volna – talán Zsolti gitárja volt egy kicsit kevés a sok tekeréshez és Dávidéhoz képest. Igazság szerint teljesen felesleges ezt tovább ragozni, maximálisan megérdemelnek a srácok mindenfajta elismerést a szakmától és a rajongóktól egyaránt, olyan oktatófilmet vetítettek nekünk, hogy minden bandának becsületére válna, ha csak fele ilyet tudna. Elfogultság, részrehajlás, meg ilyesmi, de nekem most ők az egyik kedvenc bandám Magyarországon. Pont.

Harmadikként a Plasticocean bandája kvázi főzenekar státuszban szállta meg a deszkákat, nekem pedig a homlokom közepéig szaladt a szemöldököm és ezernyi kérdőjel jelent meg bennem. Oké, a zenészekre egy rossz szavam sem lehet, mert ezeket a Jinjer-light témákat teljes magabiztossággal hozták, s bár az elektronika kevés volt és el is veszett az összképben, viszont legalább a durvábbnál is durvább durvulások frankón működtek. Viszont az ének… Most komolyan, egy Tiansen után nehéz felmenni és megpróbálni hozni a kötelezőt, én ezt megértem, nem is hiszem, hogy vállalkoznék rá. És amíg a hörgés volt terítéken, addig nem is volt para, de amikor Gergő énekelt, akkor én nem tudom mi történhetett. Most vagy én vagyok baromira süket, vagy ez tényleg nem volt jó. Sőt, konkrétan rossz volt. Komolyan, nem akarok én lenni a negatív, és tudom, hogy egy emberként hozni a hörgést és a tisztát nehéz, meg mindenkinek lehet rossz napja, meg elfáradhat, meg lehet rossz a technika… Tényleg ezernyi oka lehet, de a tiszták egyszerűen agyonvágták az egész estét. Próbáltam nézni a közönség arcát, hogy ki mit lát, de a bólogatáson kívül semmit nem tudtam leolvasni a 40-50 emberke mimikájáról, úgyhogy mondom, könnyen lehet, hogy én voltam a süket – vagy a rajongók voltak elfogultak. De szerintem ez nem volt jó. A srácok szakmai elismeréseit és sikereit elnézve, remélem, beléjük futok majd egy olyan bulin is, ahol nem lesz ilyen gond, mert amúgy a zene a maga nyersességében működőképes elgondolás, úgyhogy szurkolok!