Miértek sorozata - Issues

Issues: Issues (2014) | Sajnos az élet nagy miértjeire nem kapunk választ erről a lemezről, de legalább felsorakoztat még legalább négy-öt, kardinális, ám megválaszolhatatlan darabot. Például, hogy miért jó a zeneipar? Erre legalább van válasz: mert minden szart el lehet adni. Még az Issues-t is.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Issues
kapcsolódó cikkek
- Összejöhet még? - Kiscsillag
- Hullámvasút helyett – Európa Kiadó

Van nekünk ugyebár egy anyabandánk, akit Woe, Is Me-nek hívnak és Tyler Carter (tiszta ének) itt kezdte pályafutását. Aztán rájött, hogy ott nem tud kiteljesedni, ezért fogta a fél brigádot és megalapította az Issuest - a tagok elhúztak és mindössze Tyler maradt a legénységből a fedélzeten. Az aktuális játszópajtások pedig azért jók, mert azt csinálják, amit mondanak nekik, de legalább azt sem túl magas fokon. Így jöhetett létre ez a 12 dalt tartalmazó, az életünkből cirka 40 percet felemésztő akármi, amelynek legfőbb tanítómestere a Falling In Reverse új albuma lehetett... Miért választ valaki ilyen kiindulópontot? Miért énekel valaki metalcore albumon r'n'b-t? Miért divat 2014-ben a hidrogénfej? Miért nincs kialakult stílusa a bandának? Miért szeretik őket mégis ezrek és ezrek? Ugye, hogy megválaszolhatatlan kérdések..!

Pedig Tyler igyekszik: igyekszik romba dönteni a róla alkotott, régen talán még félig pozitív képet. Igyekszik oda nem illő, érthetetlen melódiákkal feltölteni a dalokat. Igyekszik minket az őrületbe kergetni az örökös "dudududu", "lálálálá", "ó-ó-ó-ó-ó"-kísérletekkel. És ami a legfontosabb: igyekszik elhitetni, hogy ebből 2014-ben meg lehet élni. Egy olyan albumból, ahol nincs egy olyan nóta, amelyet meg lehetne határozni, hogy hova is akar tartozni, mit is akar elérni. Ahol a dubstep az r'n'b-vel, a metalcore-ral, a rap-betétekkel és a Mr. Hahn-t (Linkin Park) majmoló instrumentális megoldásokkal valamint a scratch-eléssel kart karba fonva vonul végig a városon, hogy másságát világgá kiáltsa. Megmondom az őszintét, beleástam magam kellőképpen a korongba, hogy legalább némi pozitívumot össze tudjak kaparni, de eléggé nehéz dolgom volt. Két dalt találtam, ami egy közepesebb pop-rock albumon még elférne, a Mad At Myself és a Late. Ezek, ha a hörgős kolléga nem rondítana bele, talán még értékelhetőek is lennének. Aztán van itt nekünk még egy Never Lose Your Flames-ünk, amely ugyan csak a lendülettel kelti fel a hallgató figyelmét, de legalább megmutatja, hogy jó dolgokat is tudna alkotni a banda, ha akarna. De nem akar. És akkor még nem is említettem a gospelkórust a Disappear végén. Csak ezért érdemes végighallgatni azt a dalt, semmi másért. Ha pedig ezek nem győztek meg, akkor ne is próbálkozz, csak hajítsd el és keress normális zenét!

A MyMusic értékelése: 2/10

Tracklista:
01 - Sad Ghost
02 - Made At Myself
03 - Life of a Nine
04 - The Langdon House
05 - Late
06 - Old Dena
07 - Stingray Affiction
08 - Never Lose Your Flames
09 - Personality Cult
10 - Tears on the Runway, pt. 2 (feat. Nylo)
11 - The Settlement
12 - Disappear (Remember when)

Jam

cimkék
- 2014, Issues, lemez, lemezkritika, metál

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább