3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2014. március 19. | Stewie, Joss Beaumont

Hullámvasút helyett – Európa Kiadó

Copyright:

Európa Kiadó: Annak is kell | Az Európa Kiadó zenekar frontembere Menyhárt Jenő hosszú idő után elérkezettnek érezte az időt, hogy a 87-es Popzene és 89-es Szavazz rám című albumok után, 2013 októberében kiadja vadiúj, Annak is kell című lemezét, melyet megváltozott felállásban, egy a Millenárison tartott bemutatkozással vezettek fel, még 2013 nyarán. Kicsit megkésve bár, de annál szívesebben hallgattuk!

Az Európa Kiadó 2013 októberében megjelenő Annak is kell című lemezének különlegessége, hogy már bizonyos szempontból új felállás dolgozott a dalokon, hiszen a zenekar Ausztráliában élő basszusgitárosa Kiss László, valamint billentyűse Varga Orsolya helyett új tagok kerültek a csapatba. A tagcserékre most direkt nem térnénk ki, hiszen egy-egy zenekaron belüli változás olyan belső ügy, melyhez nem feltétlenül illendő kommentárt fűzni, ráadásul a remek Másik János továbbra is tagja a csapatnak.

A lemez a címadó (Annak is kell) dallal kezdődik, elég erős indítást adva a albumnak. A gitárjáték elég modern, bármelyik mai zenekar megirigyelheti. Mint ahogy a szintetizátor, komolyságot ad a számnak, teljesen ambivalens a gitárral és nagyon könnyed, lágy. A szöveg nem világmegváltás, de még így is érdemes elmerengeni a napi tükrünk előtt, már ha szeretnénk merengeni bármin is. A baj talán a dal hossza. Húzódik-húzódik, de az is tény, hogy mondanivaló akad bőven...

A második dal (Smirgli és virsli), már kiküszöböli az előbbi hibáit – már ha voltak. A szövegre érdemes figyelni, hiszen egy mára már kissé letűnőfélben lévő nosztalgiát hív elő, mely valahol Cseh Tamás óta nincs jelen, de talán csak az egykori underground világa visszhangzik még mindig a fülünkben, amit nem bánunk. A lágy dallamok miatt olyan, mint egy mese, elég groteszk és valamiért, nagyot szól. (Ez a meseszerűség szinte az egész albumra igaz amúgy.) Tipikusan az a szám, amit egymás után meghallgatsz 20-szor, mint anno a Romolj meg-et, aztán vagy bent ragad, vagy elsiklasz felette egy idő után és olykor majd visszaköszön. Kell!

A lírai dalok sem maradt el az albumról, ami „Az a vörös lány, akivel ott találkoztam.” címet kapta. A meseszerűség továbbra is koncepció, és talán itt jön ki a legjobban. A szöveg és Menyhárt Jenő hangleejtése tényleg egy tündérmesét fest elénk, majd a végén mi is elmentünk megkeresni azt a vörös lányt is. Jó dal. Ha mondanunk kellene egy dalt, amely tényleg fönn marad majd erről a lemezről az Európa Kiadó örökségben, akkor talán ez az.

A Nem látta senki már egy klasszikusabb 90-es évek eleji hangzásvilágot idéz meg. A ritmus magával ragadó, a fúvós-aláfestés kifejezetten ütős. A szöveg igen találó, ritka a hasonló éleslátás, főleg manapság. A vége kifejezett tetszetős, fricskát nyom az ember arcába.

Összességében jó a lemez, de nem mutat sok újat a mai fiatalságnak. A kérdés, hogy Menyhárt Jenő valójában akart-e mutatni bármit is nekik és nem inkább egyfajta időutazásról van-e szó, mely a saját korosztályának üzeni, festi meg a mindennapjait. A szövegek találók, de csak annak aktuális, aki nem csak a mai zenei világ hullámvasútján száguldozik. Ez nem feltétlen baj, hisz az Európa Kiadó már nem mai banda, de nekünk nagyon feltűnt ez a nagy általánosítás. A régi rajongóknak biztos tetszeni fog, a fiatalságnak pedig a „párszor simán meghallgatható” kategóriába fog esni, mint ahogy azt láthattuk a Zöld Pardon-beli lemezbemutatón is, ahol a közönség összetételére ráhúzható a „nagyon vegyes” jelző.

 

 

MyMusic osztályzat: 7/10

Európa Kiadó: Annak is kell (2013)

1. Annak is kell
2. Smirgli és virsli
3. Három Judit négy Zsuzsa
4. Az a vörös lány akivel ott találkoztam
5. Nem látta senki
6. Ki tudja hol van Mónika
7. Ennek a szobának

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky