3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2014. március 7. | Jam

Svéd love-core, harmadszor - Dead By April

Copyright:

Dead By April: Let The World Know (2014) | Harmadik lemezéhez érkezett a svéd tinilányok álmainak megtestesítőjeként tündöklő csapat, amely ugyan nem sokat változott az előző két korong óta, de legalább 'tökugyanolyan'... Pont ezért szeretjük!

Non-stop elektronika, eszméletlen magasságokban szárnyaló vokál, scream, tördelt, föld alá hangolt gitárok, végletekig kidolgozott dalok és szívtipró kinézet. Ennyivel el is lehetne intézni az egészet, ugyanis a srácok a megalakulásuk óta ugyanezt a képletet használják és eddig még nem nagyon sikerült mellélőniük: mindenki szereti őket, ráadásul odahaza valami eszméletlen kultusz övezi a zenekart. Nem hiába, az északi egy kemény nép és nem veti meg a keményebb hangzást, ha az a megfelelő ellensúllyal rendelkezik tiszta énekek és dallamok terén. Mindig is ebben volt ennek a zenekarnak a titka: megfelelő egyensúlyban (ígérem ezt az ellensúly-egyensúly dolgot nem fogom bolygatni, mert még a Depressziós Halász Feri bérgyilkosokat küld rám) tudták tartani a döngölést és a szárnyalást. Nézzük csak, hogy harmadszorra is működik-e ugyanaz?

Erre a helyes válasz: persze, hogy működik, hiszen az Ossiánnak huszadjára is működik ugyanaz a séma, míg az Iron Maiden még mindig a '83-as lemezét turnéztatja. Innentől ez a kérdés értelmét veszti. Viszont ha komolyabbra akarjuk venni a figurát, akkor bizony meg kell jegyeznünk, hogy azért a végtelenségig nem lehet önmagunkat ismételgetni, mert unalmassá válunk. Éppen ezért a svédek kitalálták, hogy a harmadik lemezen ne 13, hanem 14 dal legyen! Persze volt plusz egy évük megírni az albumot, tehát ez az egy tétel bőven belefér, főleg ha azt nézzük, hogy három nótát már tavaly az arcunkba toltak (As A Butterfly, Freeze Frame, Empathy). Persze azért vannak még újítások dögivel: már nem csak az autotune-t használják, hanem egyéb gépekkel is eltorzítják önnön hangjukat, amitől a falnak lehet menni. Emellett, bár csak nagyon korlátozott mennyiségben, de van vokál-kórus, az pedig mindig jó, tehát ki is lett egyenlítve az előző botlás. Ezen felül pedig még olyan krémeket tudnak az alaptortára mázolni, mint a váltakozó ütemek (hétnyolcad-kilencnyolcados váltakozás, négynegyed-hatnegyedes váltakozás és a többi és a többi...- és minden kijön négynegyedre, csak meg van csavarva), az erősebb effekthasználat (értem ezt arra, hogy dubstepes, electros taktusok is felcsendülnek a megszokott zongora-szintiszőnyeg mellett) valamint a GITÁRSZÓLÓ! Igen, ezt ennyire ki kell emelni, mert hogy a pályafutásuk során ilyen még nem volt, az 100%. Persze kár, hogy ezt az aduászt kapásból a kezdő nótában ellövik, de legalább van: egyből meghökkenti a hallgatót és a figyelmet is felkelti kellőképpen. (Nem mintha az enyémet fel kellett volna, hiszen téptem a centit a lemez megjelenéséig és azóta is non-stop hallgatom.)

Ha ez még nem lett volna elég, akkor olyan nótákat kapunk a fent említett három tétel mellé, mint a favorit Same Star, a korongot keretbe helyező Beautiful Nightmare-Cause I need You kettős, a maga egyszerűségében zseniális My Tomorrow, a matekozásra késztető Infinity x Infinity, vagy az egyetlen igazi lassú tétel (!) a Replace You, és sorolhatnám. Hál'istennek sikerült elkerülni azt, hogy az unalom és önismétlés mocsarába fojtsa bele önmagát a banda, és előjöttek a fészekből egy elejétől a végéig érős és érdekes lemezzel. Minden dalban megvan a potenciál, hogy valaki kedvence legyen vagy egy tekerés, vagy egy tördelés vagy éppen a zseniális énekdallamok miatt. Egyszerűen nem tudok belekötni még úgy sem, hogy nagyítóval hallgatom. Ha valaki talál hibát, szóljon, addig én már be is írom a lemezt az év végi top tízes listám dobogójára.

A MyMusic értékelése: 10/10

Tracklist:
01 - Beautiful Nightmare
02 - Abnromal
03 - Empathy
04 - Done With Broken Hearts
05 - As A Butterfly
06 - Same Star
07 - Let The World Know
08 - Peace of Mind
09 - Freeze Frame
10 - Infinity x Infinity
11 - My Tomorrow
12 - Hold On
13 - Replace You
14 - Cause I Need You


Jam
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky