2014. január 8. | Stewie

Nu-metál Magyarországon? SnailGardN

A cím teljesen jogos, hisz itthon nem volt még befutott nu-metál zenekar, holott kereslet lenne rá. A kis pubok állandóan tele vannak az elvetemült Korn fanokkal, akiknek be kell érniük a közepes hazai kínálattal. Viszont most úgy tűnik, hogy imájuk meghallgatásra talált.  A SnailGardN egy új (alig 5 éves) formáció Gyuláról, de első EP-jük igen imponáló és ígéretesnek tűnik, akár a mainstreambe is bekerülhetnek majd.

Általánosságban az mondható el, hogy nagyon érződik a a frissesség illata a lemezen: folyamatosan próbálnak valami újat rakni bele, keresik az útjukat, tapogatóznak. Ez egy kicsit kaotikussá teszi az anyagot. Nem a számok, inkább maga az EP kohéziója nincs meg teljesen, de ez szinte törvényszerű egy első korongon.

Az első szám, a Leave me alone nagyon kellemes zongorajátékkal kezdődik, ami után a csellók és gitárok játéka egyértelműen egy Apocalyptica számot juttathat eszünkbe. Az ének is egy kicsit skandináv beütésű itt, kifejezetten passzol a hideg mondanivalóhoz, igen elmés megoldás. Természetesen a nu-metál is benne van, hisz a basszus tagadhatatlanul kitér a szinfónikus részből, bár ez nem töri meg az összképet, csak érezteti, hogy ez nem egy csellólemez lesz.

Az Emotional Erectional egészen popos hangvételt üt meg mind az énekkel, mind a ritmusjátékkal. Ezzel szemben viszont ott van a gitár, ami a nu-metálos alapot hozva ambivalens érzéseket kelt a befogadóban, mintha össze lenne keverve két szám, és nem tudjuk melyik az eredeti, amit kiegészít a másik. Popos, mégis benne van a metál ereje, így egészen könnyű fogyasztani mindenkinek.

A Persecuted egy klasszikus nu-metál szám lett, már ami az alapokat illeti. A gitár hozza a kötelezőt, a dob megbújva van csak jelen, a basszus erősen érződik, az ének meg a legklasszikusabbakat jutatja eszünkbe. A felépítése viszont túlmutat az elődjein: a ritmus, amellyel váltogatja a szám részeit egészen új, magával ragadó. A scream itt a legjobb: remekül el van helyezve a számban és jól is jön ki.

A Blood on the floor a legjobban megszerkesztett szám az egész lemezen. A gitárriff eszméletlen, és már az elejétől kezdve megfog, a vokálban pedig végre előjön a háttérvokál is, ami eléggé hiányzott a többi dalból számomra. A dob zseniálisan egészíti a ki a háttérvokált és a gitárt. Az embernek olyan érzése van, mintha ez a szám újra felélesztené őt hamvaiból.

Azért a sok jó ellenére közel sem tökéletes ez az album. A dob sokszor nem elég határozott, nem érződik, hogy tényleg ott lenne a számban egy hús vér dob, csak inkább valami alap, amit odaraktak, mert kötelező. A háttérvokál nagyon sovány, mindössze 2 számban van, ami nem lenne baj, de egyrészt ott nagyon jók, annyira, hogy már sajnáljuk, hogy nincs máshol, másrészt erősen érezhető a többi számban, hogy kéne. Az énekes jól csinálja, amit csinál, de van, ahol kevés ahhoz, hogy leszögezze az ember fülét. Ezen kívül a lemez második fele egy kicsit egyhangú lett, ami elég erősen elüt az első részben tapasztalt keresgélésvággyal. Mintha elfogyott volna a kalandkedv, így innentől teljesen szétesik a lemez globális kohéziója.
 
Összességében nagyon ígéretes lemez, de nem elégé átgondolt, csak a számokon érezni, hogy törték a buksijukat. Ha kicsit átgondolják, hogy milyen szám hol és mikor legyen melyik lemezen, akkor nagyon erős anyagot tudnak összehozni. Első lemeznek kifejezetten jó, de kicsit ront rajta, hogy ha nem úgy gondolunk rá, mint bemutatkozó anyagra, akkor átgondolatlannak hathat.

Ha felkeltette a kíváncsiságodat a cikk, akkor ne habozz, töltsd le az EP-t a banda hivatalos oldaláról ingyen!

Stewie

A MyMusic értékelése: 7,5/10

SnailGardN: On the path
Leave me alone
Lololo
Emotional Erection (Eurovision 2013)
Persecuted
Blood on the Floor
Far From A Solution