Szexi lemez az Arctic Monkeys-tól

Annak ellenére, hogy nem csöpögős hangulatú, nyáladzós albumról van szó, az Arctic Monkeys dalainak nagy része a párkapcsolattal foglalkozik új lemezükön, az AM-n. Amellett, hogy a megszokott tökély árad a dalokból, a mondanivalójuk is igen figyelemreméltó, már ha sikerül átirányítanunk a szövegre a figyelmet Alex Turner szuperszexi hangjáról.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Arctic Monkeys
- ArcticMonkeysFacebookOfficial
kapcsolódó cikkek
- Itt az új Arctic Monkeys klip: One for the Road
- Hamarosan itt az Arctic Monkeys új lemeze

Az Arctic Monkeys frontembere éneklés közben méltán mondható A tökéletes férfinak. Hiszen izgalmas a hangja, a témakörök, amikről énekel, a maszkulin hangvétel – innentől talán bármi eladható lenne vele. Azért persze nemcsak ez az együttes erőssége; lemezen is jók, élőben meg aztán pláne.

A 12 számból álló AM-en, mindegyik dal „olyan tipikus” Arctic Monkeys-os. Persze emellett mind más: van lassú és nyugodt, lassú de feszült, gyors és felszabadító, gyors és agresszív, beletörődős és lázadó is. A lemez egyik legismertebb dalát a Do I Wanna Know-t már egy jó ideje világszerte játszák a rádiók. Szerencsére, szerintem megunhatatlan.

A másik kedvenc még az I Want It All, melynek annyira rámenős a dallama - természetesen jó értelemben, hogy addig hallgattatja magát a dal, míg kívülről nem fújom a szöveget. Jó, hogy utána a Party Anthem című szám jön, hogy egy kicsit csillapítsa a felhevült hangulatot. A Mad Sounds-nál pedig érdekes ellentétet fedezhetünk fel a dal címe és a hangzásvilága között, hiszen pont minden, csak nem őrült a dal, de ez így van jól.

És, hogy egy kis szokatlanságot is belevigyenek a korongba (legalábbis számomra): írtak egy dalt arról is, hogy a szerelmük csak akkor hívja őket amikor be van tépve. Az erős szókimondás ellenére természetesen szuper szám lett! Végül egy szép dallal zárul a lemez, az I Wanna Be Yours-zal.

<br>

Nos, kedves Arctic Monkeys, rendben, lehetsz az enyém! És nem csak akkor, amikor betépek.

Bea

cimkék
- 2013, Alex Turner, Arctic Monkeys, lemez, lemezkritika

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább