Visszatértünk baszki! - A Day To Remember

A Day To Remember: Common Courtesy (2013) | A metalcore és pop-punk elemeket tartalmazó zenei irányzat megalkotója három évig éheztette a rajongókat a felemásra sikeredett What Separates Me from You után, majd letette ezt a korongot az asztalra egy ilyesmi felkiáltással: visszatértünk b@szki!

megosztás
kapcsolódó linkek
- A Day To Remember
- a day to remember
kapcsolódó cikkek
- Megjelent James Blunt új albuma
- The Poster Boy: második album!

A Victory Records-os pereskedésre most nem térnék ki külön, de mindenképpen közrejátszott a dolog abban, hogy ennyit kellett várni és a végeredményt is valószínűleg befolyásolta, DE... Ez egyáltalán nem baj, hiszen így megkaptuk azt a korongot, amelynek 2010-ben kellett volna kijönnie, hogy méltó utódja legyen a klasszikusi magasságokba emelt Homesicknek. Így tehát belátható, hogy a szakítással mindenképpen a kiadó veszített, a banda pedig folytatja megtörtnek tulajdonképpen nem mondható, de kicsit azért megkopott tündöklését ott, ahol 2010-ben abbahagyta. Persze ez csak a nagyközönség véleménye, ugyanis én, elvakult rajongóként, a What Separates... lemezt is ronggyá hallgattam és azóta is olyan kedvenceim vannak róla, amik bármikor leszorítani bármi mást a lejátszómról. (Gondolunk itt egy All I Want-ra, egy Better Off This Way-re, vagy éppen a gyomronvágós és ultrbeteg klippel operáló 2nd Sucks). Szóval nézzük a folytatást.

Ugyanaz, amit mindig is szerettünk a bandában: egyszerű, sőt, már-már helyenként bunkónak is mondható, de kemény és fejszétkalapálós breakdownok, amelyek keverednek a punk lendületével és a dallamos, helyenként már pop-os ének- és gitárdallamokkal. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy fejet hajtsak Jeremy teljesítménye előtt, hiszen a hörgések kiválóak, a tisztákat pedig napokig nem suvickolja ki az ember az agyából, tehát kettőből kettő a mérleg, ez pedig manapság igen ritka dolog. Nem hinném, hogy stíluson belül tartania kellene a trónfosztástól, hiszen ezzel a hangszínnel teljesen jogos a világhír. No már most, a zenéről is kellene néhány szót ejteni, de egyszerűen nehéz. Nehéz, ugyanis most is hallgatom a lemezt, dudorászok, fejet rázok, az akusztikus daloknál becsukom a szemem és élevezem, ahogy lágyan ringat... Egyszerűen nem lehet belekötni. A 13 dal, amely egyébként soknak mondható, de ennyi idő után simán belefér, mindegyike tartalmazza azt a kis pluszt, amely a lemez legjobbjává emelheti valaki szemében. Én a magam részéről az elejétől a végéig imádom az egészet és mindenkit arra bíztatok, hogy szerezze be és hallgassa. Megérdemli!

A MyMusic értékelése: 10/10

Jam

A Day To Remember - Common Courtesy (2013)

01 - City of Ocala 

02 - Right Back At It Again 

03 - Sometimes You're the Hammer, Sometimes You're the Nail

 04 - Dead & Buried 

05 - Best of Me 

06 - I'm Already Gone

 07 - Violence (Enough is Enough)

 08 - Life @ 11

 09 - I Surrender 

10 - Life Lessons Learned Hard Way 

11 - End of Me

 12 - The Document Speaks for Itself 

13 - I Remember

cimkék
- 2013, A Day To Remember, kritika, lemez, pop-punk

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább