3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. szeptember 18. | Jam

A tökéletes első nagylemez: Night Verses

Copyright:

Night Verses - Lift Your Existence | Első lemezes bandáról mindig nehéz írni, mert nincs mihez képest mérni a fejlődést-elmozdulást. Így csak a konkurencia lehet az összehasonlítási alap, mely általában sokkal jobb is a kezdő bandánál. Általában...

A kivételekért éri meg csinálni ezt az egészet, ugyanis - bármennyire közhelyesen is hangozzon - meg lehet találni azt a bizonyos tűt a szénakazalban (esetleg gyémántot a kavicstengerben, szabadon választhattok). No, ilyen kivételes gyöngyszem a Night Verses csapata, akik egy négyszámos EP-vel (Out Of The Sky) magalapozták a jóhírüket 2012-ben, aztán most a nagylemezzel robbantották a bombát. Ha technikásabb, matekosabb alternatív metal zenéről beszélünk, akkor egyértelműen mindenkinek a Deftones jut eszébe, akik egyedülálló csillagként tündököltek e szcéna éjfekete egén, főleg mióta a Mudwayne feladta a harcot és pihenőre vonult. Ráadásul a Deftones egy bivalyerős, szinte hibátlan lemezt tett le az asztalra a Koi No Yokan képében, amiben még az igazán szőrös szívű, morcos, bajuszos, fúdemetal, trú kritikusok is csak nagyítóval keresték a hibákat. Hiába. No, ennek a lemeznek érkezett meg az ellenfele a Night Versestől. Ráadásul méltó ellenfele!
 
70 perc feletti játékidő, 15 dal (igazából 16, mert az utolsó, tíz perces, epikus csoda két részre van bontva) és unalom sehol. Létezik ez? Igen, teljes mértékben. Vegyünk alapul egy dobost, aki úgy játssza a tördelt, négynegyedet még csak hírből sem ismerő témákat, mintha könnyed kettőnégyet püfölne az AC/DC egyik sorlemezén. Egy basszerost, aki egyesíti magában a ritmusszekció minden előnyét, hiszen ritmusgitáros nincs a csapatban. Egy gitárost, aki kifeszülne attól, ha három másodpercig nem szólózhatna és akkordokat kéne pengetnie, de emiatt jó, ugyanis a témái ötletesek és irigylésre méltóan zseniálisak. És egy énekest, akinek hangszíne isteni adottság, az pedig már csak a hab a tortán, hogy ezt úgy tudja használni, ahogy halljuk a lemezen, ráadásul kivétel nélkül minden dalban olyat énekel, amit tanítani kéne az énekiskolákban. Ebből a négy összetevőből pedig megszületik 2013 egyik legjobb lemeze (de hogy legjobb bemutatkozó nagylemeze, az 100%), ami ugyan sosem lesz mainstream, a rádiók sem fogják játszani soha, de akik rákapnak az ízére, azok mindig is vágyni fognak utána.
 
Igazából győzködhetnék még itt mindenkit órákig, de az a helyzet, hogy teljesen felesleges. Ez egy hibátlan album, melyet minden bandának példaként kellene számon tartania, nem csak akkor, ha stúdiózásra adja a fejét, de már a dalírási korszak bimbózó, zsenge időszakában. Van mit tanulni ettől a négy zenésztől. Ritkán van az, hogy csak csöpög a nyálam és nem tudok negatívumot írni egy kritikában, de ez esetben kivételt kell tennem. Pedig hallgatom a lemezt vagy két hónapja... Sőt, megyek is vissza és meghallgatom még egyszer. (Remélem egyszer sikerül kitörniük a névtelenségből, megérdemlik!)
 

 
A MyMusic értékelése: 10/10
 
Tracklist:
01 - Introducing: The Rot Under The Sun
02 - Rage
03 - Time Erases Time (Strung Out)
04 - Celestial Fires
05 - Antidepressants
06 - Parasomnia
07 - Pull Back Your Teeth
08 - Whatever Makes You Hate Me
09 - Blind Lighthouse
10 - Yours
11 - Cathexis
12 - Elucidation
13 - Altimeter
14 - I Don't Want My Loved Ones To Die
15 - Phoenix: I. Rising - II. Falling
 
Jam
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky