A zenetörténelem legalja: Fashionably Late a FiR-től

Falling in Reverse Fashionably Late | Ez a zenekar rendelkezik a világ legellenszenvesebb énekesével, az nem kérdés. Az, hogy mégis miért rajonganak értük milliók világszerte? Na, ez már sokkal aktuálisabb. Alább kivesézzük, hogy ezt a lemezt akár szeretni is lehetne. De csak lehetne.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Falling in Reverse
kapcsolódó cikkek
- Két albumnyi valódi zene - Szabó Balázs Bandája
- Keserű falat - Sub Bass Monster

Ronnie Redke akkor tenne legjobbat az egész zeneiparnak, ha bekenné magát síkosítóval tetőtől talpig és Mr. Furkó végbelébe kúszna Paris Hilton után szabadon. Ámde, mivel ennek az embernek megvan az a fixa ideája, hogy ő a világ közepe, ezért sajnos ez sosem fog bekövetkezni. Vagyis új FiR lemezek ezután is születni fognak, amely ugyan pár embert boldoggá tesz (ki tudja miért), a legtöbbet hidegen hagyja, a többieket egyenesen hidegrázásra kényszeríti. Az még hagyján, hogy a szövegek 99%-a arról szól, hogy „én vagyok a világ császára, aki nem így látja, annak mélytorok" (a maradék 1% az adó, amit a rászorulóknak utalok), de hogy ezt még valaki komolyan is veszi, az már tényleg a mocsár legalja. Úgyhogy a szövegeket szerintem hagyjuk is, ugyanis ha még kitérnénk arra, hogy az ének (autotune forevá') és az üvöltés mellé felsorakozik a rap, mint pop-core sajátosság... hát én nem tudom. Hagyjuk inkább!

Zeneileg már árnyaltabb a kép, itt két megközelítés lehetséges: az egyik, hogy képtelenek voltak egyfajta zenei stíluson belül maradni az urak, így inkább azt gondolták, hogy a klasszikus rocktól a hip-hop alapokon át, a core-os beütésekig és a dubstep betétekig mindent felhasználnak, amit más előadók esetleg törölni szerettek volna a gépükről, mert kevesek voltak ahhoz, hogy feltegyék egy lemezre. A másik megközelítés, hogy törekedtek a változatosságra és átestek a ló túloldalára. Mindenesetre az leszögezhető, hogy ha az ember stílusok közötti ugrálásra vágyna, akkor megtalálta a tökéletes lemezt, ugyanis nemcsak a 12 dal különbözik egymástól, hanem egy dalon belül is három, de akár négy zenei stílus is keveredhet. Egyetlen olyan dalt találtam a lemezen, amely nyugodt szívvel szabadítható rá a világra és az túléli az ütközést. Mármint a világ. Ez pedig a Born to Lead, amely szövegében azért nem rugaszkodik el a megszokott koncepciótól, de zeneileg meglehetősen egységes elejétől a végéig. Van benne egy kis virgálás minden hangszeren, van húzása és élvezhető. Sajnos itt a pozitívumok sora véget is ér, ugyanis a néhány élvezhető momentumot egyből keresztülcsapja valami teljesen oda nem illő és fülsértő effekt, betét vagy stílusváltás. Vagy Ronnie hangja és szövegei. Gyakorlatilag érthetetlen a zenekar népszerűsége. Részemről nem szeretném többször meghallgatni!

Jam

A MyMusic értékelése: 2/10

Falling in Reverse: Fashionably Late (2013, Epitaph) tracklista:

01 - Champion
02 - Bad Girls Club
03 - Rolling Stone
04 - Fashionably Late
05 - Alone
06 - Born To Lead
07 - It's Over When It's Over
08 - Game Over
09 - Self-Destruction Personality
10 - Fuck The Rest
11 - Keep Holding On
12 - Drifter

cimkék
- 2013, Falling in Reverse, lemezkritika, rajongók, szívatás

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább