3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. június 2. | Jam

Önkoppintásból ötös - 30 Seconds To Mars

Copyright:

30 Seconds to Mars - Love Lust Faith and Dreams | A Jared Leto és barátai című táncegyüttes 4 év után jelentkezett új albummal, amely teljesen váratlanul és szinte hihetetlen módon a legutóbbi (és egyben legsikeresebb) This is War nyomdokain halad a világhír felé. Kérdem én: kértünk mi repetát?

Szögezzük le az elején: hatalmas Leto-fan vagyok. Eddig ez az ember akármit is csinált, én csüngtem minden szaván és mozzanatán, ugyanis meg voltam róla győződve, hogy képtelen rossz, minősíthetetlen dolgokat kiadni a kezéből. Utóbbit még mindig tartom, csak már a bálványozás múlt el. Sokat gondolkodtam rajta, hogy egyszerűen kinőttem, vagy pont ez a lemez az, ami megtörte a csillagom fényét... de végül is nem tudtam eldönteni. Egyvalami azonban biztos: ez a lemez már korántsem lesz akkora alapköve az elektronikus rockzenének (nevezzük az egyszerűség kedvéért elektrock-nak), mint a This is War volt 2009-ben.

Jött elsőként ugye az Up In The Air, amely máris lefektette az alapszabályokat: nincs stílusváltás. Megszűnt az a tendencia, mely szerint minden 30stm album egy külön kategóriába kerül a zenei világ palettáján - ez a korong nemes egyszerűséggel koppintja az előzőt. Ezt a hitet a Conquistador triolás üteme kicsit feledtetni tudta, ugyanis itt néhol még gitár riffek is hallhatóak voltak a dalban. Aztán kijött a lemez és minden van rajta, csak rock nincs. Tehát, ha nagyon hasogatjuk a szőrszálakat, akkor itt is történt egy kis stílusváltás, csak éppen a rossz irányba. Legalábbis az én szemszögemből mindenképpen. Pedig a lemez első fele egészen meggyőzött arról, hogy ez akár még jó is lehetne, de aztán jönnek számolatlanul az instrumentális tételek, amelyek nem igazán tudok hova tenni.

Oké, koncepció köré épül az album (hiszen tudjuk, hogy Jared olyan lenne koncepció nélkül, mint kutya a kedvenc csontja nélkül, nem lenne mi köré építeni a szimbólumokkal és hangzatos közhelyekkel teletűzdelt, képzeletbeli mítoszát), de ettől én még soknak tartottam azt, hogy 12 dalból van egy intró, egy outro és két instrumentális átvezető. Ezekből egyébként a Pyres of Varanasi mindenképpen említésre méltó, hiszen filmzenés mivoltát nehéz lenne letagadni. Nagyjából úgy épül fel a dal, hogy az elején jönnek az orkok és Szauron bekopogtat Minas Tirith-be, majd a felénél jön a váltás és Jason Statham Indiába költözteti a Chaos című, egyébként zseniális filmjét. Hogy ezt hogy sikerült összehozni, én igazából nem is szeretném tudni, viszont mindenképpen bejön!

Amit pedig feltétlenül ki kell emelni a vokális dalok közül, az egyértelműen a City of Angels, amelynél személyesebbet talán még sosem kaptunk Jaredtől, valamint a Bright Lights, amelyet simán felpakolhattak volna a This is Warra, hiszen epikussága vitathatatlan. Az End of All Days érvágós hangulata legalább megidézi a klasszikus debütlemezét a csapatnak, szóval nekem ez nagyon bejön! A többi dal (szám szerint még 3 maradt érintetlenül) se nem kiemelkedő, se nem epikus, se nem semmilyen... olyan hallgatható pop. Kész, pont. Talán a The Race hegedűszólamai érdemelnek még egy mondatot. Mondjuk pont ennyit.

Éppen ezek miatt mondom azt, hogy nagyon hiányoltam a megszokott „meghökkentjük a világot" című dolgot Jaredéktól. Persze, elhiszem, sokkal könnyebb a kitaposott úton rutinból végigszáguldani, és összehozni egy újabb Guinesse-rekordot, de éppen ezért tiszteltem mindig az úriembert: mert még 19-re lapot húzni. Sajnos most már 16-nál azt mondta, hogy elég, megelégszik a standard világhírrel. Egyik szemem sír, a másik meg zokog, hogy ez megtörténhetett. Ha már mindenképpen önmagukat szerették volna másolni, akkor egy újabb A Beautiful Lie-nak jobban örültem volna...

Jam

MyMusic értékelése: 10/6

30 Seconds to Mars: Love Lust Faith and Dreams (2013, Virgin, Universal) tracklist:

01 - Birth
02 - Conquistador
03 - Up In The Air
04 - City of Angels
05 - The Race
06 - End of All Days
07 - Pyres of Varanasi
08 - Bright Lights
09 - Do or Die
10 - Convergence
11 - Northern Lights
12 - Depuis Le Début
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky