Lecsuklik minden pilla most – Frenk harmadszor

Tavaly jelent meg Frenk harmadik nagylemeze, a Minden Ellen. A dalok nem igazán lázadóak, inkább a beletörődés hatja át őket. A Minden ellen tökéletesen illeszkedik Frenk eddigi munkásságába.

megosztás
kapcsolódó linkek
- FRENK
kapcsolódó cikkek
- Frenk és az ő új lemeze

A szerző második albumáról, a Nagyvárosi Éjszakákról azt írtam, hogy az éjszakák különböző helyzetein, lelki állapotain kalauzol végig – ehhez képest a Minden ellen a hétköznapok arcait mutatja be. A lemezt csak egységként lehet kezelni, mert a dalok láncként fűződnek össze.

Rögtön az elején egy átlagos Blaha Lujza téri életképbe leshetünk bele. Már itt sem a felszínt vizsgálják a sorok, inkább az arcok mögé tekintenek. A bárpultnál ülő Munkanélküli démon világa még visszakacsint a Nagyvárosi Éjszakák számaira. Érdekes költői képekkel találkozhatunk: akváriumban élő sellő, vagy Isten, aki éppen celluxszal ragasztja az égre a Holdat. Frenk mindig fordít egyet a látszaton, hogy az ő egyedi, keserédes valóságába landoljunk.

Zeneileg azonban nem tartogat sok izgalmat a CD. A tőle elvárt szintet hozza, de újításokat nemigen lehet találni rajta. Frenk a kísérletezgetés helyett maradt annál a stílusnál, ami bevált számára és a rajongóinak. Azt hiszem, több változatosságot is elbírtunk volna.

A legjobb az albumon Kosztolányi Dezső megidézése. Az utolsó szám, a Lecsuklik minden pilla most igazán megragadó. A dal egy köhintéssel és zongoraszólóval indul, majd végig a minimalizmust képviseli. Megdöbbentő az, ahogyan a Kosztolányi vers tökéletesen beleillik Frenk dalainak sorába. Mivel engem Kosztolányi tehetsége mindig lenyűgözött, ezért ennél nagyobb bókot nem is tudnék mondani az anyagról.

MyMusic értékelés: 7/10

Frenk: Minden ellen (1G Records, 2012)

1. Blaha

2. Táncolj!

3. Nyitott szemmel

4. Munkanélküli démon

5. Ember és tenger

6. Öreg földút

7. Szellemek

8. Vaj és méz

9. Tavasz

10. Minden ellen

11. Lecsuklik minden pilla most

Anikó

cimkék
- 2013, Frenk, lemez, lemezkritika, magyar

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább