3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. április 22. | Jam

Az Ossian kitaposott útja

Copyright:

Ossián - A tűz jegyében (2013) | Az újkori Ossián tizenkettedik nagylemezével örvendeztette meg rajongóit a napokban, amelyet egy hagyományos dedikálással is összekötöttek a budapesti Cinema Rock Caféban. Sajnos erről lemaradtunk, de a lemez nem kerülhette el a figyelmünket. Nézzük, milyen lett!

A 2005-ös Szabadság fantomja című lemezig követtem hűen a zenekar munkásságát, akkor csömörlött meg bennem ugyanis ez az egész Ossián-dolog. Ennek oka igencsak egyszerű volt: az évente, futószalagon gyártott, klónszerű lemezek már nem tudtak annyi újdonságot mutatni, amely miatt érdemes lett volna a hallgatásra vagy éppen a vásárlásra. Most, hogy Paksi apóék is belátták eme dolgot és csak kétévente jönnek ki új anyaggal, adtam egy újabb esélyt a nagy öregnek és lelkes kis brigádjának, ugyanis a 2011-es Az lesz a győztes egészen jól sikerült. Nem idézte a "nagy korszak" legjobb dalait/albumait, mint amilyen a Tűzkeresztség vagy éppen a Hangerőmű voltak (vagy a személyes favoritom, a Titkos ünnep), de azért tartalmazott olyan megoldásokat és témákat, amely miatt érdemes volt adni neki háromnegyed órát az életünkből. Na, a mostani lemez pont ugyanilyen.

10 dalt kapunk, amely már mosolygásra ad okot, ugyanis minél kevesebb a dal egy lemezen (a tendencia szerint), annál értékesebb és jobban kidolgozott dalokat tartalmaz. Ilyen például az első hírhozó, amellyel sikerült megismerkednem még az album napvilágot látása előtt, a Ha Te ott leszel velem. A banda mindig is erős volt a lírikus, epikus dalokban, nem véletlenül születtek olyan örök klasszikusok, mint a Végállomás motel vagy A bátrakért, amelyek az újkori Ossián legjobb nótái közé tartoznak. Emellett eléggé ritka, hogy Endre a szerelem témáját járja körbe, viszont ebben az ötperces, zseniális alkotásban a vers az, amely miatt kiemelkedik a tömegből és messze a lemez legjobb dalaként teljesedik ki. Mondjuk a Hangerőmű bónuszaként világra hívott Csendesennel még nem veheti fel a versenyt (mint ahogy semelyik hazai szerelmes dal sem), sőt még A lélek hangjaihoz írt bónuszdalt, a Hazatérést sem körözi le, de ott tobzódik és dörömböli a csúcs kapuit. A másik lírikusabb dal a lemez címadó tétele, amely az őszinteség és becsület témáját járja körül immár vagy százhuszonkettedik alkalommal a banda történetében. Viszont a szóló és a kórussal támogatott refrén miatt még ezt is képes voltam elnézni a hidrogénezett hajú rockapónak. Apropó szólók: Ricsi képtelen volt elszakadni Brahms magyar táncaitól, ugyanis a Fogadd el magad-ban megidézi a klasszikus dallamot valami olyasmi formában, mint a Végállomás motelben Vivaldi Négy évszakát. Ami még említést érdemel ilyen téren, az a Szakítópróba indító riffje, amely egyébként a refrén alatt is ott bujkál a sötétben, amelynek triolás megoldása eléggé egyedire sikeredett.

Szövegileg kettő dologba tudok belekötni, amelyek annyira szúrják a szemem, hogy szinte már fáj. Az első kapásból a nyitónóta refrénjében feltűnik, amikor is Endre arról énekel, hogy járt utat a járatlanért bármikor elhagyná és újrakezdené ezerszer. Az újrakezdés oké, azt aláírom, hamvából élesztette újra a zenekart 1998-ban. Viszont a járatlan útnak még csak közelébe sem ment már vagy 30 éve, mióta a pályán van (mindezzel együtt ez a dal a Titkos ünnep dalait idézte, tehát meglágyította a szívem rendesen). Amikor még mindig a Rock katonái és a Rocker vagyok a húzónóták a koncerteken, addig szerintem ilyesmivel még viccelni sem kellene... Meg lassan ezzel a "rock a végzetem" című dologgal is le kéne állni, hiszen a Tankcsapda, a Pokolgép/Kalapács kombó és maga Paksi apó is már annyit énekelt erről, hogy a könyökünkön jön ki. A másik dolog, amely kiszúrja a szemem/fülem, hogy a "csend-rend" rímpárt hányszor lehet még ellőni egy pályafutás során? Mert ezen a lemezen is vagy háromszor-négyszer előfordul különböző kontextusban, de a banda diszkográfiájából talán még elő tudnék bányászni egy 40-50 ilyen alkalmat. A robot és a Miénk a pálya határokat feszegető szövegei nekem sokkal jobban bejönnek, mint a már 1000x lerágott csontok. Bár A robot-ban annál a kis flange-s szólórésznél kicsit több elektronikát is el tudtam volna képzelni, ha már a digitalizált korról beszélünk. Én ezeket erőltetném, ha már a járatlan útra vágynak az urak...

A végére én azt mondom, hogy van még létjogosultsága a bandának, ezt senki nem vitatja. A megkezdett ösvény is (hogy maradjunk a főcsapásnál... hehe) rendben (csedben…) van, hogy nem kell évente leerőszakolni a torkunkon valami klón-lemezt, viszont akkor tessék tényleg rálépni arra a járatlan útra, kilépni a biztonságzónából és kísérletezni. Van a zenekarnak akkora közönségbázisa határon innen és túl, hogy bármit megkajáljon, úgyhogy nem kell mindig a jól bevált módszert követni. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

A MyMusic értékelése: 7/10

Ossián - A tűz jegyében (2013)
Tracklist:
01 - Ezredszer
02 - Fogadd el magad
03 - Ha Te ott leszel velem
04 - Miénk a pálya
05 - Végzetem a kezdettől
06 - A robot
07 - A tűz jegyében
08 - Szkítópróba
09 - Életveszély
10 - Mindig Veled

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky