3429 zenekar 12450 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2013. január 3. | Jam

A trilógia utolsó eleme: Green Day – Tré!

Copyright:

Green Day - Tré! (2012) | Itt vagyunk a banda nagyszabású projectjének végénél, a trilógia lezárul, 2013-ban pedig indulhat a világkörüli és egyéb turné, amelyre csak győzzék kiválogatni a legjobb nótákat. Ugyanis annyit mindenféle spoiler nélkül elárulhatok, hogy akinek tetszett az első két lemez, az ebben a korongban is megtalálja majd a számítását.

AZ Uno!-hoz hasonlatosan, ezen a korongon is 12 tétel szerepel, ezzel ki is jön a végösszeg, miszerint a három lemezen összesen 37 nóta található. Valljuk be, ez egy punk bandától nem olyan meglepő, mert mi a klasszikus punk jellemzője zeneileg? Nézzük: sodró lendület, egyszerű gitártémák, kevés hang, viszont sok hangulat. Na, ebbe a kategóriába a Green Day még véletlenül sem tartozik bele, ezt már sok-sok éve bizonygatja nekünk, mi pedig képesek vagyunk és el is hisszük. Éppen ezért, ez a trilógia meglepő volt, de lehetett benne bízni, hogy Mike-ék tudják úgy csűrni-csavarni a dolgokat, hogy ne fulladjon unalomba a daláradat. Most, hogy minden lemezt szinte már oda-vissza, kívülről-belülről ismerek, kijelenthetem, hogy a kicsit sablonosabb pillanatokat simán feledtetni tudják az egyedileg megtervezett és meglepően jól felépített dalok. Tehát mikor Billie Joe azt mondta, hogy ez pályafutásuk legtermékenyebb időszaka, akkor igaza volt. Ezt utólag el kell ismerni.
 
Hogy kicsit közelebbről is vizsgáljuk az aktuális korongot (bár még mind aktuális, hiszen az első is csak alig két és fél hónapja jött ki), ezért korlátozzuk figyelmünket erre a tizenkét szerzeményre. A kezdésként választott "Brutal Love" háromnegyedes tempójával, szomorú hangvételével és zongorabetétjével, valamint siratós szólójával egy konkrét keringőt is ihlethet a táncoslábúak vérkeringésében, ugyanis adott hozzá a majdnem öt perces hossz, hogy kiéljük magunkat. Aztán a "Missing You" már a klasszikusabb GD-vonalon mozog, amelyet ismét megtör a "8th Avenue Serenade", ugyanis a tördelt ütemek eddig még véletlenül sem voltak jellemzőek a bandára. Még most sem azok, de fellélegzésképpen a sok nyolcad és negyed között nagyon jól hat, ráadásul a fejhangos vokálozás is kellően fogós. A "Drama Queen" az egyik legzseniálisabb dal a lemezen, BJ hoz benne mindent, amit szerethetünk: bohókás dallamokat, egyszerű gitártémákat és tökéletes váltásokat fej- és torokhang között. Kár, hogy élőben nem mindig megy neki, de hát ilyen ez a popszakma... A zongoraszóló pedig, amelyet egy kis gitárrész szakít félbe, külön örömünnep!
 
Eztán következik a lemez igazán Green Day-es, punkosabb harmada, viszont jelenti ez azt is, hogy itt azért a kreativitásból kicsit már kevesebb maradt. Persze nincs ezekkel a dalokkal semmi gond, csak már az előző lemezeken milliónyi hasonlót hallottunk és egyiknek sincs olyan fogós dallamvezetése, vagy kiemelkedő momentuma, ami miatt egy ilyen erős mezőnyben (amit szintén a sárcok írtak...) megmaradjon. De ettől még jó dalok, játék alatti háttérzenének, vagy vezetéshez tökéletesek. A "Walk Away" a lassabb tételek sorát gyarapítja, amely a szólóval és a vokálokkal fogott meg igazán, valamint a lassabb kezdés is kitűnik a sorból, de még mindig nem ez a lemez csúcspontja. Ugyanis a "Dirty Rotten Bastards" visszaidézi a 2000-es évek elejének Green Day-ét, olyan dalok jutottak közben eszembe, mint a "Minority", a "Homecoming" vagy a "Jesus of Suburbia" az összetettség miatt, vagy éppen a "Castaway", amely nálam örök és felülmúlhatatlan. A közel 6 és fél perces dalhossz már sejtette, hogy itt bizony nem átlagos dallal lesz dolgom, ez a gyanú pedig beigazolódott: a tempó- és dalrészváltások mind tökéletesen ki vannak dolgozva, a harmóniák minden részben ugyanolyan fogósak és az egész úgy epikus, ahogy van! A "99 Revolutions" a legjobb gyors dal az egész trilógiában (kivéve talán az Uno!-ról a "Let Yourself Go"-t), a "The Forgotten" pedig egy méltó lezárás ehhez a hatalmas, több fejezetből összeálló monstre-albumhoz. 
 
Végezetül már csak egyetlen kérdésem maradt: most már ezt is megcsinálta a Green Day, de! Mi jön még? Legközelebb már 5 album lesz egy évben? Vagy jön tőlük is az akusztikus-szimfónikus baromság, amivel manapság mindenki próbálkozik? Esetleg acapella lemezt hoznak ki? Bármit is csináljanak, ezzel a trilógiával bizonyították, hogy rossz nagyon nem lehet. Éppen ezért Billie Joe épüljön fel, a turné menjen rendesen, aztán jöjjön a következő nagy dobás. Én várom!
 
A MyMusic szerint: 8/10
 
Green Day: Tré! - Tracklist
 
01 - Brutal Love
02 - Missing You
03 - 8th Avenue Serenade
04 - Drama Queen
05 - X-Kid
06 - Sex, Drugs & Violence
07 - Little Boy Named Train
08 - Amanda
09 - Walk Away
10 - Dirty Rotten Bastards
11 - 99 Revolutions
12 - The Forgotten
 
Jam

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 25.

Csendesen | Breaking Benjamin

Breaking Benjamin – Aurora (2020) | Akusztikus albummal jelentkezett a Benjamin Burnley vezette csapat, akik az Ember után úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha visszavesznek a durvulásból és a hosszú-hosszú évek óta áhított unplugged dalcsokorral lepik meg a rajongókat. Ez egyrészt dicséretes, hiszen tényleg minimum 15 éve vártuk ezt a percet, másrészt reméljük, hogy jövőre jön a következő hangos lemez, csak hogy ne szakadjon meg a hároméves ciklus, plusz az utóbbi is zseni volt. Tovább

2020. február 20.

Egy kicsit innen... | Wage War

Wage War – Pressure (2019) | Megérkezett az ocalai brigád harmadik nagylemeze, ami attól kapta a legnagyobb visszhangot, hogy a belengető single gitártémája egy az egyben lenyúlta az Architects Doomsday-riffjét. Ha itt megálltak volna, akkor nem lenne a fenti cím és a rossz szájíz, de sajnos túl sok zenét hallgatnak a srácok… Tovább

2020. február 14.

A 2. félidőt hozták a fiúk | Our Last Night

Our Last Night – Overcome The Darkness (2019) | Kicsit talán elhamarkodott képet alkottam tavaly a Let Light Overcome-ról, de védelmemre legyen mondva, hogy akkor még szó nem volt arról, hogy lesz második fele is az anyagnak. Viszont az Overcome The Darkness megérkezett, rám rúgta az ajtót és kicsit még el is varázsolt. Tovább

2020. február 8.

Hátra arc! | Sleeping With Sirens

Sleeping With Sirens – How It Feels To Be Lost (2019) | Kellin Quinn azt ígérte, hogy végre egy keményebb, a banda aranykorához jobban hasonlító, rockosabb albumot kapunk, mert a Gossip volt. Ez egy nagyon szép fogadkozás, csak mivel a Gossip nettó pop volt, kicsit mégis féltem ettől a kijelentéstől. Végül aztán csak igazat mondott Mr. Quinn, de ettől még ne kezdjünk örömtáncot járni. Tovább

2020. február 4.

A kis béna | Andrew Baena

Andrew Baena - Bury The Hatcet (2019, EP) | A youtuberek korát éljük, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már lassan mindegyiknek van saját dala, EP-je, lemeze, videóklipje vagy bármije, ami a zenéhez köthető – még ha nem ért hozzá, akkor is. Szóval az is tény, hogy ezek közül nagyon kevés az értékelhető produktum, ezért baromi meglepő, hogy az egyik ilyen tavaly Andrew Baena nevéhez fűződik. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky