3429 zenekar 12450 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. november 22. | Jam

A Green Day másodszor!

Copyright:

Green Day - Dos! (2012) | A lemeztrilógia második felvonása, ha lehet, még jobban ráerősített, és egy szinte tökéletes lemezzel folytatódik Billie Joe-ék története. A "Stray Heart" volt az első kihozott dal, amitől megijedtem, hiszen nem rossz a dal, de se nem túl eredeti, se nem túl fogós. Aztán megjött a lemez és mintegy háttérzajnak betettem, hogy majdcsak lesz valami, aztán hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a dalokat hallgatom és nem is nagyon figyelek másra. Azt hiszem, ezt hívják pozitív csalódásnak.

A "See You Tonight" amolyan intro-féle, amelyben a kétszólamú ének máris felkeltette a figyelmemet, hogy itt bizony érdemes lesz tudatosan is nekiesni a korongnak. A "Fuck Time" pedig nem engedi, hogy az ember másra koncentráljon, mert ez a rock n roll-os skálázgatás igazán megkapóra sikeredett a refrénben. A szóló, amit BJ kanyarít, már csak kedves ráadás. Itt térnék ki, hogy a GD nem igazán gitárra kihegyezett zenekar, de ha szólóval találkozunk, az mindig fogós. Nem ujjtörő, hanem fütyülhető. Nálam nyerőek ezek a kis betétek. A "Stop When The Red Lights Flash" engem csak a refrénnel tudott megfogni, a dal többi része kicsit langyos és könnyen feledhető. A "Lazy Bones" egyértelműen sláger, megvan benne a lendület, a dallam, a húzás, minden, ami a következő kislemez dallá avanzsálhatja ezt a szerzeményt. A "Wild One" a kötelező lassú, szerelmes dal, amelynek később majd jön a párja, csak egy kicsit érdekesebb módon tálalva. A "Makeout Party" egy "ereszdelahajam" jellegű dal, amely táncolásra fogja késztetni a nagyérdeműt a koncerteken, ráadásul Mike Dirnt régi tekeréseiből legalább egy keveset viszont láthatunk/hallhatunk a kiállásban. Kár érte, hogy kezdi lecsökkenteni az ötletességet az úriember, mert én bírtam a megoldásait. (Gondoljunk egy "Welcome to Paradise", vagy egy "Misery" dallamvezetésére). A "Stray Heart"-ot már kiveséztem, szóval mehetünk tovább.
 
Az "Ashley" és a "Baby Eyes" két oldschool, két perces őrület, amelyet akár a régi albumokra is felpakolhattak volna. Ezt pedig dicséretnek szántam. A "Lady Cobra" szólója egyszerűen zseniális, hiába csak pár másodperc az egész. Végre ki van használva mindkét gitársáv és BJ szó szerint tépi a húrokat. Ezeket az apró ötletességeket hiányoltam az előző albumról. Itt viszont végre megkapjuk őket. Remek! A "Nightlife" a fentebb említett "Wild One" párja (mármint tempóra értem természetesen), de az, hogy felkértek egy művésznőt ének/rap közreműködésre, az nagyon jót tesz a dalnak és elemeznek egyaránt. Jó a szöveg, jó a tálalás, erotikusan vonzó a leányzó (Lady Cobra) hangja, tehát telitalálat. A "Wow! That's loud" intró témája mosolygásra késztetett. Imádom BJ témáit, mert annyira gyerekes dolgokat tud kitalálni, amit olyan körítéssel tálal, hogy mégis jó dal süljön ki belőle. A szóló pedig végre mutat valami kis tehetséget is technika terén, nem csak dalszerzésből vizsgázott ötösre a drogokkal küszködő úriember. Az "Amy" pedig egy olyan befejezése a lemeznek, amelynél jobbat kívánni sem lehetne: meglepő, kellemes, élvezhető és egyből a kedvencemmé vált. Egy szál gitáros dalból mindig is a "Time of your life" volt a kedvencem (már ha Green Day-ről van szó), de ez a dal most odapofátlankodott a dobogó első helyére!
 
Szóval meg lehet csinálni, hogy valaki ír milliónyi dalt és majdnem mindegyik zseniális lesz. Bebizonyította ezt anno a System of a Down és most igyekszik a GD is. Én a magam részéről nagyon várom a harmadik felvonást, remélem maradt még annyi a srácokban, hogy ne rontsák el a dolgot. Ha már csak ezt a színvonalat is tartani tudják, már az nagy szám lesz, ha pedig még meg is fejelnék talán... nem álmodozom inkább.
 
A MyMusic értékelése: 9/10
 
Green Day - Dos! (2012)
 
Tracklist:
1. "See You Tonight"
2. "Fuck Time"
3. "Stop When The Red Lights Flash"
4. "Lazy Bones"
5. "Wild One"
6. "Makeout Party"
7. "Stray Heart"
8. "Ashley"
9. "Baby Eyes"
10. "Lady Cobra"
11. "Nightlife"
12. "Wow! That's Loud"
13. "Amy"
 
Jam

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 25.

Csendesen | Breaking Benjamin

Breaking Benjamin – Aurora (2020) | Akusztikus albummal jelentkezett a Benjamin Burnley vezette csapat, akik az Ember után úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha visszavesznek a durvulásból és a hosszú-hosszú évek óta áhított unplugged dalcsokorral lepik meg a rajongókat. Ez egyrészt dicséretes, hiszen tényleg minimum 15 éve vártuk ezt a percet, másrészt reméljük, hogy jövőre jön a következő hangos lemez, csak hogy ne szakadjon meg a hároméves ciklus, plusz az utóbbi is zseni volt. Tovább

2020. február 20.

Egy kicsit innen... | Wage War

Wage War – Pressure (2019) | Megérkezett az ocalai brigád harmadik nagylemeze, ami attól kapta a legnagyobb visszhangot, hogy a belengető single gitártémája egy az egyben lenyúlta az Architects Doomsday-riffjét. Ha itt megálltak volna, akkor nem lenne a fenti cím és a rossz szájíz, de sajnos túl sok zenét hallgatnak a srácok… Tovább

2020. február 14.

A 2. félidőt hozták a fiúk | Our Last Night

Our Last Night – Overcome The Darkness (2019) | Kicsit talán elhamarkodott képet alkottam tavaly a Let Light Overcome-ról, de védelmemre legyen mondva, hogy akkor még szó nem volt arról, hogy lesz második fele is az anyagnak. Viszont az Overcome The Darkness megérkezett, rám rúgta az ajtót és kicsit még el is varázsolt. Tovább

2020. február 8.

Hátra arc! | Sleeping With Sirens

Sleeping With Sirens – How It Feels To Be Lost (2019) | Kellin Quinn azt ígérte, hogy végre egy keményebb, a banda aranykorához jobban hasonlító, rockosabb albumot kapunk, mert a Gossip volt. Ez egy nagyon szép fogadkozás, csak mivel a Gossip nettó pop volt, kicsit mégis féltem ettől a kijelentéstől. Végül aztán csak igazat mondott Mr. Quinn, de ettől még ne kezdjünk örömtáncot járni. Tovább

2020. február 4.

A kis béna | Andrew Baena

Andrew Baena - Bury The Hatcet (2019, EP) | A youtuberek korát éljük, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már lassan mindegyiknek van saját dala, EP-je, lemeze, videóklipje vagy bármije, ami a zenéhez köthető – még ha nem ért hozzá, akkor is. Szóval az is tény, hogy ezek közül nagyon kevés az értékelhető produktum, ezért baromi meglepő, hogy az egyik ilyen tavaly Andrew Baena nevéhez fűződik. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky