3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. november 22. | Jam

A Green Day másodszor!

Copyright:

Green Day - Dos! (2012) | A lemeztrilógia második felvonása, ha lehet, még jobban ráerősített, és egy szinte tökéletes lemezzel folytatódik Billie Joe-ék története. A "Stray Heart" volt az első kihozott dal, amitől megijedtem, hiszen nem rossz a dal, de se nem túl eredeti, se nem túl fogós. Aztán megjött a lemez és mintegy háttérzajnak betettem, hogy majdcsak lesz valami, aztán hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a dalokat hallgatom és nem is nagyon figyelek másra. Azt hiszem, ezt hívják pozitív csalódásnak.

A "See You Tonight" amolyan intro-féle, amelyben a kétszólamú ének máris felkeltette a figyelmemet, hogy itt bizony érdemes lesz tudatosan is nekiesni a korongnak. A "Fuck Time" pedig nem engedi, hogy az ember másra koncentráljon, mert ez a rock n roll-os skálázgatás igazán megkapóra sikeredett a refrénben. A szóló, amit BJ kanyarít, már csak kedves ráadás. Itt térnék ki, hogy a GD nem igazán gitárra kihegyezett zenekar, de ha szólóval találkozunk, az mindig fogós. Nem ujjtörő, hanem fütyülhető. Nálam nyerőek ezek a kis betétek. A "Stop When The Red Lights Flash" engem csak a refrénnel tudott megfogni, a dal többi része kicsit langyos és könnyen feledhető. A "Lazy Bones" egyértelműen sláger, megvan benne a lendület, a dallam, a húzás, minden, ami a következő kislemez dallá avanzsálhatja ezt a szerzeményt. A "Wild One" a kötelező lassú, szerelmes dal, amelynek később majd jön a párja, csak egy kicsit érdekesebb módon tálalva. A "Makeout Party" egy "ereszdelahajam" jellegű dal, amely táncolásra fogja késztetni a nagyérdeműt a koncerteken, ráadásul Mike Dirnt régi tekeréseiből legalább egy keveset viszont láthatunk/hallhatunk a kiállásban. Kár érte, hogy kezdi lecsökkenteni az ötletességet az úriember, mert én bírtam a megoldásait. (Gondoljunk egy "Welcome to Paradise", vagy egy "Misery" dallamvezetésére). A "Stray Heart"-ot már kiveséztem, szóval mehetünk tovább.
 
Az "Ashley" és a "Baby Eyes" két oldschool, két perces őrület, amelyet akár a régi albumokra is felpakolhattak volna. Ezt pedig dicséretnek szántam. A "Lady Cobra" szólója egyszerűen zseniális, hiába csak pár másodperc az egész. Végre ki van használva mindkét gitársáv és BJ szó szerint tépi a húrokat. Ezeket az apró ötletességeket hiányoltam az előző albumról. Itt viszont végre megkapjuk őket. Remek! A "Nightlife" a fentebb említett "Wild One" párja (mármint tempóra értem természetesen), de az, hogy felkértek egy művésznőt ének/rap közreműködésre, az nagyon jót tesz a dalnak és elemeznek egyaránt. Jó a szöveg, jó a tálalás, erotikusan vonzó a leányzó (Lady Cobra) hangja, tehát telitalálat. A "Wow! That's loud" intró témája mosolygásra késztetett. Imádom BJ témáit, mert annyira gyerekes dolgokat tud kitalálni, amit olyan körítéssel tálal, hogy mégis jó dal süljön ki belőle. A szóló pedig végre mutat valami kis tehetséget is technika terén, nem csak dalszerzésből vizsgázott ötösre a drogokkal küszködő úriember. Az "Amy" pedig egy olyan befejezése a lemeznek, amelynél jobbat kívánni sem lehetne: meglepő, kellemes, élvezhető és egyből a kedvencemmé vált. Egy szál gitáros dalból mindig is a "Time of your life" volt a kedvencem (már ha Green Day-ről van szó), de ez a dal most odapofátlankodott a dobogó első helyére!
 
Szóval meg lehet csinálni, hogy valaki ír milliónyi dalt és majdnem mindegyik zseniális lesz. Bebizonyította ezt anno a System of a Down és most igyekszik a GD is. Én a magam részéről nagyon várom a harmadik felvonást, remélem maradt még annyi a srácokban, hogy ne rontsák el a dolgot. Ha már csak ezt a színvonalat is tartani tudják, már az nagy szám lesz, ha pedig még meg is fejelnék talán... nem álmodozom inkább.
 
A MyMusic értékelése: 9/10
 
Green Day - Dos! (2012)
 
Tracklist:
1. "See You Tonight"
2. "Fuck Time"
3. "Stop When The Red Lights Flash"
4. "Lazy Bones"
5. "Wild One"
6. "Makeout Party"
7. "Stray Heart"
8. "Ashley"
9. "Baby Eyes"
10. "Lady Cobra"
11. "Nightlife"
12. "Wow! That's Loud"
13. "Amy"
 
Jam

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

2019. december 17.

Gondolkodj! - Stray From The Path – Internal Atomics

Stray From The Path – Internal Atomics 2019 | Kilencedik lemezét gurította piacra a new yorki illetőségű Stray From The Path idén, az Internal Atomics pedig minden, amiért valaha is hallgattuk ezt a bandát. A keménység, a düh, a harag, a szövegek, az energia, a hangzás, a kreatív zenei megoldások, a változatosság… egyszerűen minden annyira a helyén van, hogy nehéz lenne belekötni. Tovább

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky