2012. október 21. | Bertoni

The Trousers: Aki itt nőtt föl, és itt próbál megélni, azt hazainak kell tekinteni

A The Trousers 2005 óta működő formáció, akik a magyar garage rock/hard rock/rock and roll vonalat erősítik. Első EP-jük 2007-ben jelent meg Dive Insane címmel, 2008-ban pedig már LP-vel jelentkeztek (Planetary Process). 2010-ben adták ki második lemezüket, a Soul machine-t, amit 2011-ben a legjobb magyar hard rock/HM albumnak jelöltek. Október 18-án legújabb EP-jükkel (Sister Sludge) mutatkoztak be a Dürer-kert színpadán – a koncert után a zenekar frontemberét, Kőváry Zoltánt sikerült elcsípni pár szó erejéig.

Hogy éreztétek magatokat a koncerten, milyen volt a hangulat?
- Nagyjából a számításaink szerint alakultak a dolgok. A zenekar már ismertnek mondható Magyarországon, nagyon sok jó visszajelzést kapunk, szeretik a zenénket, a rádiókban is hallható például. Az viszont kicsit visszahúzó erő, hogy egyelőre inkább klubokban tudunk fellépni, a fesztiválokon nem kapunk lehetőséget.

Most 4 + 2-es felállásban zenéltetek, hogyan tudtok alkalmazkodni a vendégelőadókhoz?
- A női vokál már régen felmerült ötletként, például a Rolling Stones-nál is jellemző, Rita pedig nagyon jól hozza ezt a hangzásvilágot. Zsoltival egy David Bowie tribute-zenekarban játszunk együtt, onnan már viszonylag jól ismerjük egymást, így mikor Ambi, a korábbi billentyűsünk úgy döntött, nem akar tovább zenélni, kézen fekvő volt, hogy ő ugrik be a helyére. Egyébként változó, hogy hol milyen összeállításban tudunk fellépni, de így is, úgy is nagyon élvezzük. Legközelebb például Prágába és Brnóba látogatunk majd el, viszont anyagi és technikai okokból csak négyen tudunk majd menni.

Ezek szerint nemzetközi ismertségre törekedtek továbbra is.
- Igen, Csehországban rendszeresen fellépünk, ott nagyon élénk az underground zenei élet, és ebben érezzük igazán jól magunkat. Korábban több európai országban koncerteztünk már, de egyre nehezebb kijutni külföldi rendezvényekre, fesztiválokra, és ennek részben anyagi okai vannak, például megszűntek a korábbi túrné-támogatások, és nagy a túltermelés is. Jó hír, hogy nemrég indult egy skandináv vonalunk, alakult egy svéd management, ami a Sister Sludge nevet viseli, úgyhogy ezen a fronton előrelépésre számítunk majd.

Mesélj egy kicsit az EP-ről, mit kell tudni róla?
- A készülő harmadik nagylemezünkről tartalmaz 4 saját dalt, illetve egy feldolgozást. A lemez terveink szerint jövőre jelenik majd meg, és úgy érezzük, nagy fejlődést értünk el a Soul machine-hez képest. Tulajdonképpen mikor megalapítottam a zenekart, nagyjából az indie-vel kevert ősrock irányból indultunk, de már a második lemezre kialakult a saját stílusunk, ami a modernebb garázsrock és a ’60-70-es évek rockzenéjének keveréke soul elemekkel és maibb hangzással elegyítve. Igyekszünk dalcentrikusak lenni, általában a számainkat otthon írom, először akusztikus verzióban, amire aztán rákerül a rockos rész. Ezért is van kevés dalunk, mert színvonalas számokat szeretnék csinálni, amiket néha 1-2 évig is érlelünk, mielőtt a közönség elé vinnénk.  Szerintem azt éri meg kiadni a kezünkből, ami az első benyomás után még évekkel is megállja a helyét.

Mostanában nagyon felkavarta a zenei életet az együttesek magyarságának kérdése. Te mit gondolsz erről?
- Múltkor hallottam Spiró György egy előadását, ő nagyon érdekes dolgokat mondott ezzel kapcsolatban. A nemzeti identitás alapja ugyanis sok helyen nem a nyelv, ez a szempont nagyon is leegyszerűsíti a nemzet definícióját. Szerintem az számít igazán, hogy minek tartod magad. Aki itt nőtt föl, és itt próbál megélni, azt hazainak kell tekinteni. Más a helyzet persze azokkal, akik betelepülnek, és azután megpróbálnak befutni. De azzal nem tudok egyet érteni, hogy az ideológia most mintha fontosabbá válna a realitásnál. Hogy miért angolul énekelünk? Nagyon szeretem a magyar nyelvet, és mindenki így van ezzel, hogy az anyanyelvét tartja a legszebbnek, a legjobbnak. De bizonyos dolgokat csak angolul tudunk jól megcsinálni. A hangzás a lényeg, az pedig más nemzetek előadóinál is sokszor csak angolul valósítható meg jól – a svédek, dánok, de a csehek is sokszor angolul énekelnek, de ettől még nem lesznek kevésbé jó svédek, dánok és csehek.

Köszönöm szépen, és további jó zenélést nektek, jó utat!

Bertoni

A zenekarról bővebben ITT tájékozódhattok!