Minden, ami Amerika - zenében elbeszélve

Neil Young & Crazy Horse Americana | Az emblematikus kanadai producer, dalszerző, énekes, zenész, rendező és forgatókönyvíró, Neil Young élete eddig eltelt 66 évéből ötvenet zenéléssel töltött. Sikerét számos lemez, koncert és díj igazolja, a gyűjtögetést pedig úgy tűnik, még jó ideig nem is akarja abbahagyni. Június 5-én került a boltokba legújabb lemeze, amelynek fő témája az USA története. Kérdés, az embereket mennyire nyűgözi majd le a zenetörténet, és a már retrósnak is régi dallamok…

megosztás
kapcsolódó linkek
- Neil Young
kapcsolódó cikkek
- Érettebb, letisztultabb az Anti Fitness Club új lemeze
- Unaloműző a nyaralásra – Irány az országút a California 37 zenéivel!

A kísérlet nem annyira egyedi, Dylan és Springsteen is kísérletezett már hasonlóval ’92-ben és 2006-ban. Youngék alapötlete az volt, hogy olyan dalokat gyűjtsenek egybe, amik az ő korosztályuk számára még az óvodából ismertek. A népies és country jelleg kerül tehát előtérbe, és inkább a folk rockhoz áll közel a lemez - a hard rock erős túlzás lenne.

Az első három dal olyan komótosra sikerült, és kicsit egyhangú a refrént skandáló vokál és a dobos alap, legalábbis 8 percen keresztül már nem biztos, hogy élvezhető mindenki számára. A Gallows Pole kis ritmusváltást idéz elő, vidámabb, a Get a Job pedig már egyenesen utcazenére hajaz, nagyon megkapó, de még így is monoton. A témája persze soha nem volt aktuálisabb, de valljuk be, ez a zenei résztől függetlenül alakult így.

Az időutazást jól szimbolizálja a Travel On is. A dal végére mintha belejönnének, de az az érzése az embernek, hogy ezzel a profi felszereléssel sokkal jobbat is tudtak volna csinálni. A High Flyin' Bird is a depressziós vonalat erősíti, és talán a Jesus' Chariot az egyedüli pörgősebb szám a 11-ből. A zárást bizonyára nem kell magyarázni, lefutották a kötelező köröket, viszont előtte még egy villanással megmutatta Young is, hogy miben igazán nagyszerű: a Wayfarin’ Stranger-ben elképesztő árnyalatait villantja meg a hangjának, ennek hatására pedig nem kínosan elnyújtott, hanem hangulatos lassú szám kerekedett.

Összességében némileg alulmúlta a várakozásokat ez az album, de bizonyára a tematika is behatárolta a lehetőségeket. Nosztalgiázni persze jó lesz, csak kérdés, mennyire széles az a réteg, aki ilyen dallamokkal szokott múltat idézni pláne Amerikán kívül.

Bertoni

MyMusic értékelés: 6/10

Neil Young & Crazy Horse Americana (2012, Warner Bros.) tracklista

1."Oh Susannah"
2."Clementine"
3."Tom Dula"
4."Gallows Pole"
5."Get a Job"
6."Travel On"
7."High Flyin' Bird"
8."Jesus' Chariot (She'll Be Coming Round the Mountain)"
9."This Land Is Your Land"
10."Wayfarin’ Stranger"
11."God Save the Queen"

cimkék
- 2012, amerika, bob dylan, Bruce Springsteen, country, folk, neil young, új album

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább