3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. június 30. | Bertoni

Unaloműző a nyaralásra – Irány az országút a California 37 zenéivel!

Copyright:

Train California 37 | A San Franciscó-i pop-rock banda, a Train (Patrick Monahan, Scott Underwood és Jimmy Stafford) hatodik stúdióalbuma április 13-án jelent meg California 37 címmel. Zenei áttörést nem jelent ugyan, de a stílus minden csínját ismerik, és hozzák is a srácok, úgyhogy egy színvonalas lemezzel örvendeztették meg a közönséget.

A zenekar történetében az eladások és listahelyezések alapján kiemelkedőnek mondható az album, a kritikák viszont inkább megosztó véleményeket tükröznek. Nagyon sok a heuréka-élmény: rögtön az első dal a Green Day hangzásvilágát idézi, a 50 Ways to Say Goodbye mintha Az Operaház Fantomjából lenne, a Sing Together pedig tipikus reklámzene (mellesleg a magyar közönségnek Heinz Gábort is eszébe juttathatja).

Amire esetleg felkapjuk a fejünket, az a You Can Finally Meet My Mom, bár a hangzás itt sem túl egyedi (olyan U2-s), a téma viszont kissé szokatlanabb. A cím alapján arra számítanánk, hogy valami nyálas vallomás lesz, aminek a végén a srác bemutatja a lányt az anyósjelöltnek, ehhez képest viszont az élet rövidségéről, a felesleges dolgok mellőzéséről énekelnek. A Bruises-ben Ashley Monroe-val jól összehangoltak, bár a rock része mintha hiányozna, de ettől függetlenül a nyári sétákhoz kellemes háttérzene lehet.

A legismertebb szám a lemezről a Drive By, amiről talán nem túlzás azt állítani, már slágerré nőtte ki magát. Ehhez bizonyára hozzájárult a klip is, ami (valljuk be őszintén) nem egy nagy durranás, de arra jó, hogy népszerűsítse a dalt. Elég fülbemászó a dallam, kicsit hatásvadász az egész, a shy guy-tematika meg némiképp utópisztikus – mikor volt utoljára menő dolog alapból komoly kapcsolatot keresni? 


A pörgés tehát nem igazán jött össze, legalábbis nem ez tűnik a vezérfonalnak. A lírai részek viszont nagyon jól sikerültek, a We Were Made For This és a When the Fog Rolls In például egyenesen költői képekkel vannak tele. Annak ellenére, hogy hangzást tekintve mindkettő elég hagyományőrző, elgondolkodtató témákat feszegetnek – előbb két ember teljes egymásra hangoltságáról van szó, azután a közös élettől való búcsúzás következik. Ezek mindenki számára érthető, átérezhető dolgok, és még nem is csapnak át nyálas nyökögésbe (azt a legvégére tartogatják).

Eggyel bővült a klasszikus pop-rock albumok sora, a Train pedig remélhetőleg okul majd a kritikákból, és legközelebb valami olyannal állnak elő, ahol nemcsak az énekhang különbözteti meg a számokat más együttesek dalaitól.

MyMusic értékelés: 6/10

Bertoni

Train California 37 (2012, Columbia Records) tracklista:

1.This’ll Be My Year
2.Drive By
3. Feels Good At First
4. Bruises (ft. Ashley Monroe)
5. 50 Ways to Say Goodbye
6. You Can Finally Meet My Mom
7. Sing Together
8. Mermaid
9. California 37
10. We Were Made For This
11. When the Fog Rolls In

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

2019. december 17.

Gondolkodj! - Stray From The Path – Internal Atomics

Stray From The Path – Internal Atomics 2019 | Kilencedik lemezét gurította piacra a new yorki illetőségű Stray From The Path idén, az Internal Atomics pedig minden, amiért valaha is hallgattuk ezt a bandát. A keménység, a düh, a harag, a szövegek, az energia, a hangzás, a kreatív zenei megoldások, a változatosság… egyszerűen minden annyira a helyén van, hogy nehéz lenne belekötni. Tovább

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky