3429 zenekar 12451 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. június 30. | Bertoni

Unaloműző a nyaralásra – Irány az országút a California 37 zenéivel!

Copyright:

Train California 37 | A San Franciscó-i pop-rock banda, a Train (Patrick Monahan, Scott Underwood és Jimmy Stafford) hatodik stúdióalbuma április 13-án jelent meg California 37 címmel. Zenei áttörést nem jelent ugyan, de a stílus minden csínját ismerik, és hozzák is a srácok, úgyhogy egy színvonalas lemezzel örvendeztették meg a közönséget.

A zenekar történetében az eladások és listahelyezések alapján kiemelkedőnek mondható az album, a kritikák viszont inkább megosztó véleményeket tükröznek. Nagyon sok a heuréka-élmény: rögtön az első dal a Green Day hangzásvilágát idézi, a 50 Ways to Say Goodbye mintha Az Operaház Fantomjából lenne, a Sing Together pedig tipikus reklámzene (mellesleg a magyar közönségnek Heinz Gábort is eszébe juttathatja).

Amire esetleg felkapjuk a fejünket, az a You Can Finally Meet My Mom, bár a hangzás itt sem túl egyedi (olyan U2-s), a téma viszont kissé szokatlanabb. A cím alapján arra számítanánk, hogy valami nyálas vallomás lesz, aminek a végén a srác bemutatja a lányt az anyósjelöltnek, ehhez képest viszont az élet rövidségéről, a felesleges dolgok mellőzéséről énekelnek. A Bruises-ben Ashley Monroe-val jól összehangoltak, bár a rock része mintha hiányozna, de ettől függetlenül a nyári sétákhoz kellemes háttérzene lehet.

A legismertebb szám a lemezről a Drive By, amiről talán nem túlzás azt állítani, már slágerré nőtte ki magát. Ehhez bizonyára hozzájárult a klip is, ami (valljuk be őszintén) nem egy nagy durranás, de arra jó, hogy népszerűsítse a dalt. Elég fülbemászó a dallam, kicsit hatásvadász az egész, a shy guy-tematika meg némiképp utópisztikus – mikor volt utoljára menő dolog alapból komoly kapcsolatot keresni? 


A pörgés tehát nem igazán jött össze, legalábbis nem ez tűnik a vezérfonalnak. A lírai részek viszont nagyon jól sikerültek, a We Were Made For This és a When the Fog Rolls In például egyenesen költői képekkel vannak tele. Annak ellenére, hogy hangzást tekintve mindkettő elég hagyományőrző, elgondolkodtató témákat feszegetnek – előbb két ember teljes egymásra hangoltságáról van szó, azután a közös élettől való búcsúzás következik. Ezek mindenki számára érthető, átérezhető dolgok, és még nem is csapnak át nyálas nyökögésbe (azt a legvégére tartogatják).

Eggyel bővült a klasszikus pop-rock albumok sora, a Train pedig remélhetőleg okul majd a kritikákból, és legközelebb valami olyannal állnak elő, ahol nemcsak az énekhang különbözteti meg a számokat más együttesek dalaitól.

MyMusic értékelés: 6/10

Bertoni

Train California 37 (2012, Columbia Records) tracklista:

1.This’ll Be My Year
2.Drive By
3. Feels Good At First
4. Bruises (ft. Ashley Monroe)
5. 50 Ways to Say Goodbye
6. You Can Finally Meet My Mom
7. Sing Together
8. Mermaid
9. California 37
10. We Were Made For This
11. When the Fog Rolls In

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. május 25.

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot! Tovább

2020. május 20.

Haláli | The Amity Affliction

The Amity Affliction - Everyone Loves You... Once You Leave Them (2020) | Ha törik, ha szakad, kétévente TAA lemeznek kell lennie! Nem feltétlenül értem, hogy egy banda, az Amity helyzetében, miért ragaszkodik ennyire a lemezek sűrű, ütemszerű megjelenéséhez, de amíg a minőség marad, egye kukac! Éppen ezért nem tudok haragudni az új korongra sem, hiszen próbálja összefésülni a régmúlt dicsőségét az újonnan jött trendekkel, s noha ez nem működik mindenhol tökéletesen, az összképre nem lehet nagyobb panasz. Tovább

2020. május 13.

Egyedül nem megy | The Word Alive

The Word Alive – Monomania (2020) | Hatodik albumnál tart már a banda, de a Real óta igazán semmi olyasmit nem tudtak hozni, ami egy kicsit jobban megmozgatott volna. A Dark Matter még talán próbálkozott kicsit visszahozni az ötleteket és a keménységet, a sötétséget, de a Violent Noise már szimplán ráment az eladhatóságra és a műanyag modern metalra. Ez pedig annyira bejött Telle Smith-éknek, hogy sajnos maradtak is a vonalon. Tovább

2020. május 11.

Egy sima, egy fordított | Silverstein

Silverstein – A Beautiful Place To Drown (2020) | Az a jó ebben a bandában, hogy ha nem olyan jó, amit éppen kihoznak, az mégis mindig van legalább annyira jó, hogy a zsáner többi bandáját gondolkodás nélkül maga mögé utasítsa. Tény, ebben az emocore-nak csúfolt, letűnt műfajban már nem sokan tevékenykednek, de ha post-hardcore-ként aposztrofáljuk a kanadaiakat, akkor ez máris egy sokkal nagyobb fegyvertény. Tovább

2020. április 14.

A deathcore halhatatlan | Lorna Shore – Immortal

Lorna Shore - Immortal (2019) | Szegény Lorna Shore-ra rájár a rúd, mióta Tom Barber úgy döntött, hogy a Chelsea Grin-be igazol, hiszen CJ McCreery-ben megtalálták a tökéletes pótlást Barber helyére, sőt… Aztán egy évvel később, mire megírták az év egyik legerősebb lemezét, CJ-t meneszteni is kellett egy botrány miatt, aztán most megint vakarhatja a fejét a megmaradt trió, hogy ezeket a zseniális témákat meg ki fogja hitelesen elhörögni? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky