3429 zenekar 12450 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. június 24. | Bertoni

Határsáv stílusok és zenészek között – Bonnie Raitt

Copyright:

Bonnie Raitt: Slipstream | A blues, reggae és soul speciális vegyítése révén 7 éves visszavonulása után az énekesnő megújulva jelentkezik 19. albumával. A lemez különlegessége Joe Henry közreműködésén túl két Bob Dylan-dal, valamint a hangszerek közül a gitár kiemelése. Valamit nagyon jól tudnak, hiszen nemcsak a blues, de a rock és independent albumok listáin is tartoltak – lássuk, mit lehet a titok!

2005-ben hallhattunk utoljára Bonnie Raittről mint dalszerző, ekkor jelent meg Souls Alike című albuma. Még egy ideig eljárt turnézni, viszont a magánéletben annyi csapás érte (szülei, testvére és legjobb barátja is meghalt), hogy szükségét érezte a váltásnak. Míg a zenei karrierjét szüneteltette, közéleti tevékenységet folytatott, most viszont megtört a jég: 62 éves korában ismét elkezdett zenélni, és valami tőle szokatlannal akart előrukkolni. Ebben Joe Henry és csapata voltak a segítségére, akikkel két teljes napon át jammelt. 
 
Ennek az örömzenének az eredménye a Bob Dylan-szekció (Million Miles, Standing in the Doorway) mellett a You Can’t Fail Me Now és a God Only Knows. Ezeknél a daloknál érezhetően a szöveg a fontos, a zene alárendelt szerepet játszik, mintegy a mondanivaló aláfestését adja. A You Can’t Fail Me Now-ban két ember maximális összhangja a téma, míg a God Only Knows imaszerű és kicsit a What a Wonderful World-re hajaz. (Mostanában inkább nyavalyogni szokás, hogy milyen kínlódás az élet, nem pedig azt mondani, hogy „But the world is always beautiful”.) Az album záródalaként tehát a remény sorait választották biztatásként: az ember nem tehet mást, mint hogy a tőle telhető legtöbbet és legjobbat igyekszik nyújtani, aztán utólag majd eldől, mire volt ez elég.
 
Az indító lökés után az énekesnő maga köré gyűjtötte régi csapatát - ennek eredménye a többi 8 dal (ugyanakkor egyes források szerint a Henry-ékkel való jammelést teljes terjedelmében hamarosan külön is megjelentetik). Vannak nagyon vagány számok, mint a Used to Rule the World, a Down to You, az Ain’t Gonna Let You Go és a Split Decision, amikből igazi öntudat és határozottság sugárzik, és ez jól passzol Raitt hangszínéhez, no meg az újonnan alapított kiadócég, a Redwing Records profilját is megalapozza.
 

 
A szövegek alapján úgy tűnik, felnőtt módon kezeli az élet dolgait (pl. a szerelemhez hozzá tartozik, hogy két ember megosztja egymással az életét; a sztárságnak látni kell az árnyoldalát is) és mindennel van mondanivalója. A zenei rész középúton mozog: a lassú számokat nem unjuk el, de a gyorsabbaktól se szakad le a mennyezet. Úgy látszik, szélesebb rétegekhez igyekszik szólni, idősek és fiatalok közül az igényes közönségre számít. Az Amazon.com szerint hagyományhoz akar kapcsolódni: a múltban és a jövőben is találunk kiemelkedő zenészeket a soul, blues és reggae műfajokban, akik között hídként funkcionál a Slipstreammel (a cím egyébként annyit tesz: ’légcsavarszél’) – meglátjuk, mennyire sikerül ezt megvalósítani.
 
Bertoni
 
MyMusic értékelés: 7/10
 
Bonnie Raitt: Slipstream (2012 Redwing Records)
 
1. Used to Rule the World
2. Right Down the Line
3. Million Miles
4. You Can’t Fail Me Now
5. Down to You
6. Take My Love with You
7. Not Cause I Wanted To
8. Ain’t Gonna Let You Go
9. Marriage Made in Hollywood
10. Split Decision
11. Standing in the Doorway
12. God Only Knows
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 25.

Csendesen | Breaking Benjamin

Breaking Benjamin – Aurora (2020) | Akusztikus albummal jelentkezett a Benjamin Burnley vezette csapat, akik az Ember után úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha visszavesznek a durvulásból és a hosszú-hosszú évek óta áhított unplugged dalcsokorral lepik meg a rajongókat. Ez egyrészt dicséretes, hiszen tényleg minimum 15 éve vártuk ezt a percet, másrészt reméljük, hogy jövőre jön a következő hangos lemez, csak hogy ne szakadjon meg a hároméves ciklus, plusz az utóbbi is zseni volt. Tovább

2020. február 20.

Egy kicsit innen... | Wage War

Wage War – Pressure (2019) | Megérkezett az ocalai brigád harmadik nagylemeze, ami attól kapta a legnagyobb visszhangot, hogy a belengető single gitártémája egy az egyben lenyúlta az Architects Doomsday-riffjét. Ha itt megálltak volna, akkor nem lenne a fenti cím és a rossz szájíz, de sajnos túl sok zenét hallgatnak a srácok… Tovább

2020. február 14.

A 2. félidőt hozták a fiúk | Our Last Night

Our Last Night – Overcome The Darkness (2019) | Kicsit talán elhamarkodott képet alkottam tavaly a Let Light Overcome-ról, de védelmemre legyen mondva, hogy akkor még szó nem volt arról, hogy lesz második fele is az anyagnak. Viszont az Overcome The Darkness megérkezett, rám rúgta az ajtót és kicsit még el is varázsolt. Tovább

2020. február 8.

Hátra arc! | Sleeping With Sirens

Sleeping With Sirens – How It Feels To Be Lost (2019) | Kellin Quinn azt ígérte, hogy végre egy keményebb, a banda aranykorához jobban hasonlító, rockosabb albumot kapunk, mert a Gossip volt. Ez egy nagyon szép fogadkozás, csak mivel a Gossip nettó pop volt, kicsit mégis féltem ettől a kijelentéstől. Végül aztán csak igazat mondott Mr. Quinn, de ettől még ne kezdjünk örömtáncot járni. Tovább

2020. február 4.

A kis béna | Andrew Baena

Andrew Baena - Bury The Hatcet (2019, EP) | A youtuberek korát éljük, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már lassan mindegyiknek van saját dala, EP-je, lemeze, videóklipje vagy bármije, ami a zenéhez köthető – még ha nem ért hozzá, akkor is. Szóval az is tény, hogy ezek közül nagyon kevés az értékelhető produktum, ezért baromi meglepő, hogy az egyik ilyen tavaly Andrew Baena nevéhez fűződik. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky