3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. június 24. | Bertoni

Határsáv stílusok és zenészek között – Bonnie Raitt

Copyright:

Bonnie Raitt: Slipstream | A blues, reggae és soul speciális vegyítése révén 7 éves visszavonulása után az énekesnő megújulva jelentkezik 19. albumával. A lemez különlegessége Joe Henry közreműködésén túl két Bob Dylan-dal, valamint a hangszerek közül a gitár kiemelése. Valamit nagyon jól tudnak, hiszen nemcsak a blues, de a rock és independent albumok listáin is tartoltak – lássuk, mit lehet a titok!

2005-ben hallhattunk utoljára Bonnie Raittről mint dalszerző, ekkor jelent meg Souls Alike című albuma. Még egy ideig eljárt turnézni, viszont a magánéletben annyi csapás érte (szülei, testvére és legjobb barátja is meghalt), hogy szükségét érezte a váltásnak. Míg a zenei karrierjét szüneteltette, közéleti tevékenységet folytatott, most viszont megtört a jég: 62 éves korában ismét elkezdett zenélni, és valami tőle szokatlannal akart előrukkolni. Ebben Joe Henry és csapata voltak a segítségére, akikkel két teljes napon át jammelt. 
 
Ennek az örömzenének az eredménye a Bob Dylan-szekció (Million Miles, Standing in the Doorway) mellett a You Can’t Fail Me Now és a God Only Knows. Ezeknél a daloknál érezhetően a szöveg a fontos, a zene alárendelt szerepet játszik, mintegy a mondanivaló aláfestését adja. A You Can’t Fail Me Now-ban két ember maximális összhangja a téma, míg a God Only Knows imaszerű és kicsit a What a Wonderful World-re hajaz. (Mostanában inkább nyavalyogni szokás, hogy milyen kínlódás az élet, nem pedig azt mondani, hogy „But the world is always beautiful”.) Az album záródalaként tehát a remény sorait választották biztatásként: az ember nem tehet mást, mint hogy a tőle telhető legtöbbet és legjobbat igyekszik nyújtani, aztán utólag majd eldől, mire volt ez elég.
 
Az indító lökés után az énekesnő maga köré gyűjtötte régi csapatát - ennek eredménye a többi 8 dal (ugyanakkor egyes források szerint a Henry-ékkel való jammelést teljes terjedelmében hamarosan külön is megjelentetik). Vannak nagyon vagány számok, mint a Used to Rule the World, a Down to You, az Ain’t Gonna Let You Go és a Split Decision, amikből igazi öntudat és határozottság sugárzik, és ez jól passzol Raitt hangszínéhez, no meg az újonnan alapított kiadócég, a Redwing Records profilját is megalapozza.
 

 
A szövegek alapján úgy tűnik, felnőtt módon kezeli az élet dolgait (pl. a szerelemhez hozzá tartozik, hogy két ember megosztja egymással az életét; a sztárságnak látni kell az árnyoldalát is) és mindennel van mondanivalója. A zenei rész középúton mozog: a lassú számokat nem unjuk el, de a gyorsabbaktól se szakad le a mennyezet. Úgy látszik, szélesebb rétegekhez igyekszik szólni, idősek és fiatalok közül az igényes közönségre számít. Az Amazon.com szerint hagyományhoz akar kapcsolódni: a múltban és a jövőben is találunk kiemelkedő zenészeket a soul, blues és reggae műfajokban, akik között hídként funkcionál a Slipstreammel (a cím egyébként annyit tesz: ’légcsavarszél’) – meglátjuk, mennyire sikerül ezt megvalósítani.
 
Bertoni
 
MyMusic értékelés: 7/10
 
Bonnie Raitt: Slipstream (2012 Redwing Records)
 
1. Used to Rule the World
2. Right Down the Line
3. Million Miles
4. You Can’t Fail Me Now
5. Down to You
6. Take My Love with You
7. Not Cause I Wanted To
8. Ain’t Gonna Let You Go
9. Marriage Made in Hollywood
10. Split Decision
11. Standing in the Doorway
12. God Only Knows
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

2019. december 17.

Gondolkodj! - Stray From The Path – Internal Atomics

Stray From The Path – Internal Atomics 2019 | Kilencedik lemezét gurította piacra a new yorki illetőségű Stray From The Path idén, az Internal Atomics pedig minden, amiért valaha is hallgattuk ezt a bandát. A keménység, a düh, a harag, a szövegek, az energia, a hangzás, a kreatív zenei megoldások, a változatosság… egyszerűen minden annyira a helyén van, hogy nehéz lenne belekötni. Tovább

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky