3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. június 24. | Bertoni

Határsáv stílusok és zenészek között – Bonnie Raitt

Copyright:

Bonnie Raitt: Slipstream | A blues, reggae és soul speciális vegyítése révén 7 éves visszavonulása után az énekesnő megújulva jelentkezik 19. albumával. A lemez különlegessége Joe Henry közreműködésén túl két Bob Dylan-dal, valamint a hangszerek közül a gitár kiemelése. Valamit nagyon jól tudnak, hiszen nemcsak a blues, de a rock és independent albumok listáin is tartoltak – lássuk, mit lehet a titok!

2005-ben hallhattunk utoljára Bonnie Raittről mint dalszerző, ekkor jelent meg Souls Alike című albuma. Még egy ideig eljárt turnézni, viszont a magánéletben annyi csapás érte (szülei, testvére és legjobb barátja is meghalt), hogy szükségét érezte a váltásnak. Míg a zenei karrierjét szüneteltette, közéleti tevékenységet folytatott, most viszont megtört a jég: 62 éves korában ismét elkezdett zenélni, és valami tőle szokatlannal akart előrukkolni. Ebben Joe Henry és csapata voltak a segítségére, akikkel két teljes napon át jammelt. 
 
Ennek az örömzenének az eredménye a Bob Dylan-szekció (Million Miles, Standing in the Doorway) mellett a You Can’t Fail Me Now és a God Only Knows. Ezeknél a daloknál érezhetően a szöveg a fontos, a zene alárendelt szerepet játszik, mintegy a mondanivaló aláfestését adja. A You Can’t Fail Me Now-ban két ember maximális összhangja a téma, míg a God Only Knows imaszerű és kicsit a What a Wonderful World-re hajaz. (Mostanában inkább nyavalyogni szokás, hogy milyen kínlódás az élet, nem pedig azt mondani, hogy „But the world is always beautiful”.) Az album záródalaként tehát a remény sorait választották biztatásként: az ember nem tehet mást, mint hogy a tőle telhető legtöbbet és legjobbat igyekszik nyújtani, aztán utólag majd eldől, mire volt ez elég.
 
Az indító lökés után az énekesnő maga köré gyűjtötte régi csapatát - ennek eredménye a többi 8 dal (ugyanakkor egyes források szerint a Henry-ékkel való jammelést teljes terjedelmében hamarosan külön is megjelentetik). Vannak nagyon vagány számok, mint a Used to Rule the World, a Down to You, az Ain’t Gonna Let You Go és a Split Decision, amikből igazi öntudat és határozottság sugárzik, és ez jól passzol Raitt hangszínéhez, no meg az újonnan alapított kiadócég, a Redwing Records profilját is megalapozza.
 

 
A szövegek alapján úgy tűnik, felnőtt módon kezeli az élet dolgait (pl. a szerelemhez hozzá tartozik, hogy két ember megosztja egymással az életét; a sztárságnak látni kell az árnyoldalát is) és mindennel van mondanivalója. A zenei rész középúton mozog: a lassú számokat nem unjuk el, de a gyorsabbaktól se szakad le a mennyezet. Úgy látszik, szélesebb rétegekhez igyekszik szólni, idősek és fiatalok közül az igényes közönségre számít. Az Amazon.com szerint hagyományhoz akar kapcsolódni: a múltban és a jövőben is találunk kiemelkedő zenészeket a soul, blues és reggae műfajokban, akik között hídként funkcionál a Slipstreammel (a cím egyébként annyit tesz: ’légcsavarszél’) – meglátjuk, mennyire sikerül ezt megvalósítani.
 
Bertoni
 
MyMusic értékelés: 7/10
 
Bonnie Raitt: Slipstream (2012 Redwing Records)
 
1. Used to Rule the World
2. Right Down the Line
3. Million Miles
4. You Can’t Fail Me Now
5. Down to You
6. Take My Love with You
7. Not Cause I Wanted To
8. Ain’t Gonna Let You Go
9. Marriage Made in Hollywood
10. Split Decision
11. Standing in the Doorway
12. God Only Knows
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky