Határsáv stílusok és zenészek között – Bonnie Raitt

Bonnie Raitt: Slipstream | A blues, reggae és soul speciális vegyítése révén 7 éves visszavonulása után az énekesnő megújulva jelentkezik 19. albumával. A lemez különlegessége Joe Henry közreműködésén túl két Bob Dylan-dal, valamint a hangszerek közül a gitár kiemelése. Valamit nagyon jól tudnak, hiszen nemcsak a blues, de a rock és independent albumok listáin is tartoltak – lássuk, mit lehet a titok!

share
kapcsolódó linkek
- Bonnie Raitt
kapcsolódó cikkek
- Nyugizene és a Soulsavers - Dave Gahan bandájától

2005-ben hallhattunk utoljára Bonnie Raittről mint dalszerző, ekkor jelent meg Souls Alike című albuma. Még egy ideig eljárt turnézni, viszont a magánéletben annyi csapás érte (szülei, testvére és legjobb barátja is meghalt), hogy szükségét érezte a váltásnak. Míg a zenei karrierjét szüneteltette, közéleti tevékenységet folytatott, most viszont megtört a jég: 62 éves korában ismét elkezdett zenélni, és valami tőle szokatlannal akart előrukkolni. Ebben Joe Henry és csapata voltak a segítségére, akikkel két teljes napon át jammelt.

Ennek az örömzenének az eredménye a Bob Dylan-szekció (Million Miles, Standing in the Doorway) mellett a You Can’t Fail Me Now és a God Only Knows. Ezeknél a daloknál érezhetően a szöveg a fontos, a zene alárendelt szerepet játszik, mintegy a mondanivaló aláfestését adja. A You Can’t Fail Me Now-ban két ember maximális összhangja a téma, míg a God Only Knows imaszerű és kicsit a What a Wonderful World-re hajaz. (Mostanában inkább nyavalyogni szokás, hogy milyen kínlódás az élet, nem pedig azt mondani, hogy „But the world is always beautiful”.) Az album záródalaként tehát a remény sorait választották biztatásként: az ember nem tehet mást, mint hogy a tőle telhető legtöbbet és legjobbat igyekszik nyújtani, aztán utólag majd eldől, mire volt ez elég.

Az indító lökés után az énekesnő maga köré gyűjtötte régi csapatát - ennek eredménye a többi 8 dal (ugyanakkor egyes források szerint a Henry-ékkel való jammelést teljes terjedelmében hamarosan külön is megjelentetik). Vannak nagyon vagány számok, mint a Used to Rule the World, a Down to You, az Ain’t Gonna Let You Go és a Split Decision, amikből igazi öntudat és határozottság sugárzik, és ez jól passzol Raitt hangszínéhez, no meg az újonnan alapított kiadócég, a Redwing Records profilját is megalapozza.

A szövegek alapján úgy tűnik, felnőtt módon kezeli az élet dolgait (pl. a szerelemhez hozzá tartozik, hogy két ember megosztja egymással az életét; a sztárságnak látni kell az árnyoldalát is) és mindennel van mondanivalója. A zenei rész középúton mozog: a lassú számokat nem unjuk el, de a gyorsabbaktól se szakad le a mennyezet. Úgy látszik, szélesebb rétegekhez igyekszik szólni, idősek és fiatalok közül az igényes közönségre számít. Az Amazon.com szerint hagyományhoz akar kapcsolódni: a múltban és a jövőben is találunk kiemelkedő zenészeket a soul, blues és reggae műfajokban, akik között hídként funkcionál a Slipstreammel (a cím egyébként annyit tesz: ’légcsavarszél’) – meglátjuk, mennyire sikerül ezt megvalósítani.

Bertoni

MyMusic értékelés: 7/10

Bonnie Raitt: Slipstream (2012 Redwing Records)

1. Used to Rule the World

2. Right Down the Line

3. Million Miles

4. You Can’t Fail Me Now

5. Down to You

6. Take My Love with You

7. Not Cause I Wanted To

8. Ain’t Gonna Let You Go

9. Marriage Made in Hollywood

10. Split Decision

11. Standing in the Doorway

12. God Only Knows

cimkék
- blues, Bonnie Raitt, lemezkritika

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Continuer

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Continuer

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Continuer

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Continuer

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Continuer