2012. május 15. | Bertoni
Ha valami igazán egyedit akarsz hallani: Jack White-Blunderbuss
Jack White: Blunderbuss | 2012. április 24-én jelent meg Jack White első önálló lemeze Blunderbuss címmel. A zenészt már sokan ismerhetik például a White Stripes formációból, vagy a 2008-as James Bond-film főcímdala kapcsán, amelyet Alicia Keys-szel énekelt. White 37 évesen is sokoldalú, mindig képes megújulni, és egyelőre akármivel próbálkozott, azt sikerre vitte. Lássuk, mennyiben igaz ez az új albumára!
- share
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
13 viszonylag rövid szám szerepel a Blunderbuss tracklistjén, amik újabb és újabb meglepetést okoznak az embernek. White eleve kicsit régies angolja és hangi adottságai nem mindig gyönyörködtetnek, a hangszerelés és a zenei rész viszont lenyűgöző. A rockosabb daloktól (Sixteen Saltines, Freedom At 21), ahol egy-egy elszállt gitárszólót is megengedtek maguknak, a country-ig (Love Interruption) rengeteg stíluson átvezet mindet a saját ízlése szerint alakítva. A címadó dal például már inkább a klasszikus- és a könnyűzene határán mozog szép, de egyáltalán nem szokványos hangzásvilágot alakítva ki.
Az I’m Shakin’-ben Elvis-t idézi, és ez a stílus jellemző a Trash Tongue Talker-ben is. A Hip (Eponymous) Poor Boy tisztán örömzene, bár a cím talán túl bonyolult - egyébként általában jellemző a lemezre, hogy a rövid számoknak hosszú címet adnak. Persze ez részletkérdés, de ezekben a részletekben sok furcsaság rejlik. Például az On And On And On-nál valami nagyon pörgősre számítanánk, közben pedig inkább Vangelis-es, és kifejezetten szuggesztívek a refrénjei.
Zenében tehát nagyon változatos, meglepő és egyedi. Meglátszik, hogy White rengeteg hangszeren tud játszani: ezeket szinte egytől egyig felvillantja a dalokban. A szövegek (már ha megértjük) hasonlóan csapongók: néhol játékos (elephant-telephant-elephone-telephone), máskor viszont rettentő elvont, alig lehet követni a gondolatmenetet. A Weep Themselves To Sleep -kivételesen- egy történetet mesél el nagyon bibliai stílusban, a tanulsága, hogy a munka meghozza a gyümölcsét. A vallásosság egyébként is központi szerepet kap nála, több dal imaként is felfogható, illetve többször jelenik meg a gyermek, aki Istenbe veti bizalmát.
Tehát nem szól direkt módon vérmes társadalmi problémákról, ezek csak szépen elrejtve lapulnak a zenei kreativitás mögött, egyáltalán nem kötelező észrevenni őket – a szürreális, már-már érthetetlen szövegek meg is könnyítik a dolgát annak, akit elsősorban a zenei élmény érdekel. Aztán majd az eladásokból meglátjuk, kifizetődő-e az ennyire művészi stílus.
Bertoni
MyMusic értékelés: 6/10
Jack White: Blunderbuss (2012, Third Man Records)
1. Missing Pieces
2. Sixteen Saltines
3. Freedom At 21
4. Love Interruption
5. Blunderbuss
6. Hypocritical Kiss
7. Weep Themselves To Sleep
8. I’m Shakin’
9. Trash Tongue Talker
10. Hip (Eponymous) Poor Boy
11. I Guess I Should Go To Sleep
12. On And On And On
13. Take Me With You When You Go
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.