3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. május 15. | Bertoni

Ha valami igazán egyedit akarsz hallani: Jack White-Blunderbuss 

Copyright:

Jack White: Blunderbuss | 2012. április 24-én jelent meg Jack White első önálló lemeze Blunderbuss címmel. A zenészt már sokan ismerhetik például a White Stripes formációból, vagy a 2008-as James Bond-film főcímdala kapcsán, amelyet Alicia Keys-szel énekelt. White 37 évesen is sokoldalú, mindig képes megújulni, és egyelőre akármivel próbálkozott, azt sikerre vitte. Lássuk, mennyiben igaz ez az új albumára! 

13 viszonylag rövid szám szerepel a Blunderbuss tracklistjén, amik újabb és újabb meglepetést okoznak az embernek. White eleve kicsit régies angolja és hangi adottságai nem mindig gyönyörködtetnek, a hangszerelés és a zenei rész viszont lenyűgöző. A rockosabb daloktól (Sixteen Saltines, Freedom At 21), ahol egy-egy elszállt gitárszólót is megengedtek maguknak, a country-ig (Love Interruption) rengeteg stíluson átvezet mindet a saját ízlése szerint alakítva. A címadó dal például már inkább a klasszikus- és a könnyűzene határán mozog szép, de egyáltalán nem szokványos hangzásvilágot alakítva ki.
 
Az I’m Shakin’-ben Elvis-t idézi, és ez a stílus jellemző a Trash Tongue Talker-ben is. A Hip (Eponymous) Poor Boy tisztán örömzene, bár a cím talán túl bonyolult - egyébként általában jellemző a lemezre, hogy a rövid számoknak hosszú címet adnak. Persze ez részletkérdés, de ezekben a részletekben sok furcsaság rejlik. Például az On And On And On-nál valami nagyon pörgősre számítanánk, közben pedig inkább Vangelis-es, és kifejezetten szuggesztívek a refrénjei. 
 
Zenében tehát nagyon változatos, meglepő és egyedi. Meglátszik, hogy White rengeteg hangszeren tud játszani: ezeket szinte egytől egyig felvillantja a dalokban. A szövegek (már ha megértjük) hasonlóan csapongók: néhol játékos (elephant-telephant-elephone-telephone), máskor viszont rettentő elvont, alig lehet követni a gondolatmenetet. A Weep Themselves To Sleep -kivételesen- egy történetet mesél el nagyon bibliai stílusban, a tanulsága, hogy a munka meghozza a gyümölcsét. A vallásosság egyébként is központi szerepet kap nála, több dal imaként is felfogható, illetve többször jelenik meg a gyermek, aki Istenbe veti bizalmát.
 
Tehát nem szól direkt módon vérmes társadalmi problémákról, ezek csak szépen elrejtve lapulnak a zenei kreativitás mögött, egyáltalán nem kötelező észrevenni őket – a szürreális, már-már érthetetlen szövegek meg is könnyítik a dolgát annak, akit elsősorban a zenei élmény érdekel. Aztán majd az eladásokból meglátjuk, kifizetődő-e az ennyire művészi stílus.
 
Bertoni
 
MyMusic értékelés: 6/10
 
Jack White: Blunderbuss (2012, Third Man Records)
 
1. Missing Pieces
2. Sixteen Saltines
3. Freedom At 21
4. Love Interruption
5. Blunderbuss
6. Hypocritical Kiss
7. Weep Themselves To Sleep
8. I’m Shakin’
9. Trash Tongue Talker
10. Hip (Eponymous) Poor Boy
11. I Guess I Should Go To Sleep
12. On And On And On
13. Take Me With You When You Go

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky