3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. május 15. | Bertoni

Ha valami igazán egyedit akarsz hallani: Jack White-Blunderbuss 

Copyright:

Jack White: Blunderbuss | 2012. április 24-én jelent meg Jack White első önálló lemeze Blunderbuss címmel. A zenészt már sokan ismerhetik például a White Stripes formációból, vagy a 2008-as James Bond-film főcímdala kapcsán, amelyet Alicia Keys-szel énekelt. White 37 évesen is sokoldalú, mindig képes megújulni, és egyelőre akármivel próbálkozott, azt sikerre vitte. Lássuk, mennyiben igaz ez az új albumára! 

13 viszonylag rövid szám szerepel a Blunderbuss tracklistjén, amik újabb és újabb meglepetést okoznak az embernek. White eleve kicsit régies angolja és hangi adottságai nem mindig gyönyörködtetnek, a hangszerelés és a zenei rész viszont lenyűgöző. A rockosabb daloktól (Sixteen Saltines, Freedom At 21), ahol egy-egy elszállt gitárszólót is megengedtek maguknak, a country-ig (Love Interruption) rengeteg stíluson átvezet mindet a saját ízlése szerint alakítva. A címadó dal például már inkább a klasszikus- és a könnyűzene határán mozog szép, de egyáltalán nem szokványos hangzásvilágot alakítva ki.
 
Az I’m Shakin’-ben Elvis-t idézi, és ez a stílus jellemző a Trash Tongue Talker-ben is. A Hip (Eponymous) Poor Boy tisztán örömzene, bár a cím talán túl bonyolult - egyébként általában jellemző a lemezre, hogy a rövid számoknak hosszú címet adnak. Persze ez részletkérdés, de ezekben a részletekben sok furcsaság rejlik. Például az On And On And On-nál valami nagyon pörgősre számítanánk, közben pedig inkább Vangelis-es, és kifejezetten szuggesztívek a refrénjei. 
 
Zenében tehát nagyon változatos, meglepő és egyedi. Meglátszik, hogy White rengeteg hangszeren tud játszani: ezeket szinte egytől egyig felvillantja a dalokban. A szövegek (már ha megértjük) hasonlóan csapongók: néhol játékos (elephant-telephant-elephone-telephone), máskor viszont rettentő elvont, alig lehet követni a gondolatmenetet. A Weep Themselves To Sleep -kivételesen- egy történetet mesél el nagyon bibliai stílusban, a tanulsága, hogy a munka meghozza a gyümölcsét. A vallásosság egyébként is központi szerepet kap nála, több dal imaként is felfogható, illetve többször jelenik meg a gyermek, aki Istenbe veti bizalmát.
 
Tehát nem szól direkt módon vérmes társadalmi problémákról, ezek csak szépen elrejtve lapulnak a zenei kreativitás mögött, egyáltalán nem kötelező észrevenni őket – a szürreális, már-már érthetetlen szövegek meg is könnyítik a dolgát annak, akit elsősorban a zenei élmény érdekel. Aztán majd az eladásokból meglátjuk, kifizetődő-e az ennyire művészi stílus.
 
Bertoni
 
MyMusic értékelés: 6/10
 
Jack White: Blunderbuss (2012, Third Man Records)
 
1. Missing Pieces
2. Sixteen Saltines
3. Freedom At 21
4. Love Interruption
5. Blunderbuss
6. Hypocritical Kiss
7. Weep Themselves To Sleep
8. I’m Shakin’
9. Trash Tongue Talker
10. Hip (Eponymous) Poor Boy
11. I Guess I Should Go To Sleep
12. On And On And On
13. Take Me With You When You Go

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky