3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. március 1. | Bertoni

A Megasztár 6 zsűritagjának álmai 

Copyright:

Bereczki Zoltán: Álomkép | Ugyan 2010. szeptember 28-án, 9 évvel első lemeze után adta ki Bereczki Zoltán második albumát Álomkép címmel, mégis most, hogy a Megasztár szerves részévé vált érdemes kicsit boncolgatni, neki milyen zenei múltja van. A paletta változatos, pörgősebb és líraibb dalokat, angol és magyar szerzeményeket egyaránt találunk. A tehetség és gyakorlat viszont még nem feltétlenül jelenti, hogy valaki csak 100%-ban jót tud csinálni. 

Különös jelenség az utóbbi időben a magyar zenei életben Bereczki Zoltán. Szinetár Dóra hűséges férjeként ismertük meg, az elmúlt időben azonban egyre inkább kezd kisfiússá válni. Az Álomképhez készített lemezborítón több kép is van róla (megjegyzem, nekem 1-2 bőven elég lett volna), amik vagány srácként ábrázolják a 35 éves énekest. Remélem, most hogy bekerült a Megasztárba, azért megáll ez a fiatalodás (vagy mondjam inkább gyerekességnek?), és a korral járó bölcsességet felvállalja… Térjünk rá a szólóalbumra, ami egyébként kiadása óta már aranylemez. Bereczki nemcsak a hangját adta a dalokhoz, hanem a zene- vagy szövegszerzésben is részt vállalt. 
 
Két duett is helyet kapott a lemezen, az egyik Tóth Gabival (A holnap másé már), a másik pedig Johnny K. Palmerrel (Álomkép). Ez a műfaj egyébként is közel áll Zolihoz, hiszen nemrég a TV2-n A Nagy Duett című műsorban is szerepelt, ugyanakkor nem tartom szerencsésnek a választásait. Tóth Gabi a rajongók miatt biztos kifizetődő volt, de teljesen más kaliber (bár a rövid szőke haj stimmel), és valahogy a téma sem illik kettőjükhöz. Érdekes megoldás ugyanakkor, hogy egymás sorait befejezik, illetve a víz és part, csend és dal párhuzamok is nagyon találóak, de ott vannak az olyan tipikus képek is mint tűz, vándor. Az Álomképben is fellelhető a montázstechnika a magyar és angol szövegrészek váltogatásában, a tematikája (nem beszéljük egymás nyelvét, de hasonlók az álmaink) viszont nem jelenik meg a többi számban. A szaggatott dallam vontatottá teszi, és egyáltalán nem fülbemászó – talán ezért nem ez lett ismert az albumról.
 
Ha már a slágereknél tartunk. A Kerek egész, a leginkább közismert dal, magyarul és angolul egyaránt elkészült. Megmutatja, hogy milyen hihetetlenül magas hangokat képes kipréselni a torkán ez az ember, ami egyfelől lenyűgöző, másfelől viszont egy musicalbe ugyan illik, de egy popszámba már kevésbé. Emellett nekem kicsit közhelyes még "színpad az egész" metafora is, és nem látok benne igazi tartalmakat. A Feel Alive ugyancsak az angol vonalat erősíti. Ez persze érthető, hiszen egyre inkább elvárás a zenészekkel szemben (bármilyen nemzetiségűek is), hogy nemzetköziek legyenek. Ezt három módon lehet megoldani: nem törődnek vele, és énekelnek tovább anyanyelvükön; vagy teljesen átváltanak az angolra, mivel úgyis kevesen vannak a popzene rajongói közül, akik ne beszélnék ezt a nyelvet; esetleg (és ezzel egyelőre csak Bereczkinél találkoztam következetesen) keverik a kettőt. Szerintem a lehető legjobb megoldás a harmadik, mivel nem hiszek abban, hogy egy dalt tökéletesen le lehet fordítani más nyelvre, és az igazán fontos tartalmakat csakis az anyanyelvén fogja tudni bárki jól kifejezni. (Ezért nem bánom, hogy a Kerek egészt fordították le, ott nem sok tartalom esett áldozatul a műveletnek.)
 
Az eddigiekből kitűnik, hogy bár a popdaloknak nagyon jól vannak hangszerelve a lemezen, és tükrözik a szakmai hozzáértést, mégis hiányzik belőlük valami plusz. Talán azért, mert a fiatalságnak csak a látszatát tudja fenntartani, talán azért, mert ezek nem hozzák ki Zoli igazi hangi és költői adottságait. Szerencsére azért van három olyan dal is, amik kompenzálják ezt a hiányt. Kevésbé bulizós számok, akusztikusabbak, és sokkal több érzelem van bennük. Az 1001 éjjelben az egyszerűség szépsége ragad magával, a Szeress úgy (ahogy én!) pedig gyönyörű képekkel dolgozik („elviszed a tegnap ízét”, „elszakítod hirtelen az álmok filmjét”), és a dallama is magával ragadó. Ha nem lenne benne szó a szenvedélyről, akkor nem lenne olyan egyértelműen szerelmes dal, amitől még bővülhetne a mondanivalója.
 
A végére hagytam a kedvencemet, a Koldus maradsz című dalt. Azt hiszem, ezért az egyért már megérte végighallgatni az összes többit is, még ha nem is nyerték el a tetszésemet. Ebben a számban teljesen más arcát mutatja meg Bereczki, és remélem, hogy ez az őszinte. A szaxofon és a zongora idézte bárhangulatban olyasmikről énekel, amik elgondolkodtatják az embert. Például a „mindent eladsz az érzelmek piacán” egészen Cserháti stílusát idézi, és valljuk be, ő súlyos emberi problémákat latolgatott, olyanokat, amit sokan nem mertek kimondani. Én valami ilyesmit várok Bereczki Zolitól is: a hülye szerelmi élményeket hagyja meg a 20 éves csitriknek, és válasszon felnőtt témákat, olyanokat, amiről mások - felnőtt tapasztalatok hiányában - nem tudnak énekelni.
 
Bertoni
 
MyMusic értékelés: 4/10
 
Bereczki Zoltán: Álomkép (2010)
01. Szállj velem!
02. Kerek egész
03. A holnap másé már
04. 1001 éjjel
05. Várj!
06. Feel Alive
07. Szeress úgy (ahogy én!)
08. Álomkép
09. Fel kell, hogy ébredj!
10. Koldus maradsz
11. Kerek egész (angol nyelvű)

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky