Eleven Hold: Négy | A tavalyi klippremier után most meghallgattuk egyben az Eleven Hold nemrég megjelent albumát. Nem volt könnyű dolga a csapatnak, hiszen 2010-ben kezdtek csak ismét együtt dolgozni immár új énekessel. Szerintünk viszont ez egyáltalán nem rontotta a zenei teljesítményüket.
Alapvetően rock bandáról van szó, Moller Zsolt hangszíne pedig a poposabb változat felé vitte el. A dalok tehát otthon hallgatva nem annyira zúzósak, egy koncerten viszont biztosan nagyot ütnek. Ez alól kivétel a Jóízű méreg (személyes kedvencem), ami mind a hangszerelést, mind az éneket illetően vadabbra sikerült a többinél. Egyébként nem jellemző rájuk, hogy túlkombinálják a dolgokat – nagyon kellemes hangzást érnek el, a zenei világuk igényes és fiatalos. Az a típus, amit nyugodtan lehet például vonaton is hallgatni az utasok megbotránkoztatása nélkül (természetesen fülhallgatóval…).
A néhol Ákost idéző dalokban központi szerepű a szöveg. Itt-ott persze sablonos, mert sok tipikus hasonlattal is élnek, de egyes helyek már a kortárs költészet határait súrolják. A Ketten-hárman nagyon laza és könnyed, és még a Lécciben is érződik a csajok-sör-buli-utazás négyes, ami modernné és szerethetővé teszi őket.
De a gondtalanság és szerelem mellett sokszor komolyabb dolgokat is elővesznek, például az emberek érzéketlenségét egymás iránt, hogy nem törődünk a tömegben az egyes emberekkel, nem valósítjuk meg az álmainkat. Ennek a korosztálynak tipikus problémái ezek, és örülök, hogy előhozták, mert tényleg nemcsak a lazulásról szól az élet, hanem ott vannak a rosszul sikerült párkapcsolatok, és sokszor a kilátástalanság, az álmok mellett a bánat is. Szerencsére a srácok azért nem vitték túlzásba, a lemez nem kizárólag negatív dolgokról szól, sőt kifejezetten pozitív a kicsengése, mert a végére ismét az öröm kerekedik felül egy szökés tervét szövögetve, bár azért ott van az „együtt könnyebb nem remélni” is.
Többféle hangulatot megragadnak, nagyon igényesen zenélnek, a pesszimizmus és optimizmus között egyensúlyoznak. Aki egyszer figyelmesen hallgatja, azt hiszem, másodszor és harmadszor is oda fog figyelni az Eleven Hold dalaira. A zene kedvelőit is jó anyaggal látták el, és azokra is gondoltak, akik szeretik, ha egy dal nemcsak egy-két szavas refrénekből áll.
PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… A continua
Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... A continua
Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. A continua
Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. A continua
The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. A continua