Pitbull: Planet Pit | A kubai gyökerekkel rendelkező Pitbull új, egyben hatodik korongja a Planet Pit június végétől örvendezteti a nagyérdemű hallószerveit. A beharangozásban és Pit eltökéltségében nincs hiba, de nem árt a lakkréteg alá is bekukkantani kicsit, melyet az elkövetkezendő sorokban meg is teszek.
Még az albumborító felpattintása előtt számomra kissé túlmisztifikált sorokkal találkoztam az új szerzemény kapcsán, már ami a felvezetőket illeti. Nyilván azzal, hogy Pitbull dobott a kis olvasztótégelyébe különböző zenei életérzéseket, így valami szokványostól eltérő Pit-es, Bull-os egyveleg kerekedett belőle, de korántsem gondolom, hogy ez „millió-dolláros ritmusokként” emlegetett szenzáció lenne.
A kis Armando Miamiban cseperedett fel, kubai származásából adódóan azonban szülei törekedtek arra, hogy ezen értékek is személyiségének alappilléreivé váljanak. A kubai művészettel való barátkozásra később rakódott egy szép adag a zűrös évek zamatából. Szülei válása után jöttek a kétes ügyletek, droggal való játszmák, az utca nem éppen simogató közege, ezzel együtt pedig a hiphopban keresett vigaszt, különösképp Notorius B.I.G. és Nas szavai oltalmazták és inspirálták. Gyorsan borította is az iskolapadot, helyette klubok reflektorfényében próbált helyezkedni, és minden erejével a zenei karrierjének egyengetésére összpontosított. Mi tagadás, 2002-ben már Lil Jon „Kings of Crunk” című lemezének anyagát az ő kezei is formálták, mely elég ügyesre sikeredett ahhoz, hogy Jon ezt követően is passzoljon szerzeményeket Pitnek remixelés céljából. 2004-es és 2006-os albumával már egészen a Billboard Rap Album Chart aranyérméig szárnyalt, bár a hiphop közeli előadók (Usher, T-Pain, Chris Brown stb.) felsorakoztatását leszámítva kevésbé koronája e kategóriának. Inkább ezen közreműködők olvadnak Pit világába, mint ő a hiphopba, ezzel hivatkozva az új gyermekre is, de ez csupán személyes észrevétel… Bár a popularizálódási folyamat Pittől függetlenül is elindult egyes hiphop előadók terméseit illetően (mélyreható beatek helyébe tüctüc-című történet).
Egységét tekintve összeszedett kis darab kelt életre a Planet Pittel, valóban jogosnak nevezhető slágergyanúsként emlegetett számok alkotta gazdagsága. Azonban a Pit által oly sokat emlegetett hidak, melyek az ő közreműködésével kötik össze a világ különböző pontjait és stílusait - nyilván legyen egy presztízzsel bíró előadó magabiztos -, de ezt a Mr. Worldwide köntöst mégis kicsit túlméretezettnek érzem. Nem gondolom, hogy a világkörüliséget kézzelfoghatóan sikerült átültetnie a számokba, nincs ezzel probléma, csupán ismerjük be, hogy abszolút mértékben egy parti album született, melynek egy folytonos diszkó lüktetés adja a lelkét.
A Ne-yo, Afrojack és Nayer közreműködésével készült „Give me everything”, vagy a Marc Anthonyval közös „Rain over me” már a befutók sorát erősíti, de számíthatunk még jó pár listabitorlóra az eredetileg 12 számos korongról. A Pitbullt lemoshatatlanul körülölelő elegancia és stílusosság az album tervezésében is megmutatkozik, hiszen három változata várja a rajongókat, a standard mellett a négy számmal hizlalt deluxe változat és a papírtokos kiadás közül is válogathatnak a fanok. A zenei sikerek mellett egyengeti saját kiadójának életét (Mr. 305 Records), valamint egyedi vodka márkáját is népszerűsíti.
Az albumot vegyétek, egyétek, alapjaiban ügyes munka, de ettől függetlenül Pitbullt nem a hiphop gyöngyszemének tartom, ahogyan a salsa, merengue, bachata vagy a freestylenak sem, a stílusok kémikusa címet nálam még nem érdemelte ki, a bulikban mégis ő az, kinek hangjára reped a parkett.
.tia
MyMusic értékelés: 6/10
Pitbull: Planet Pit (J-Records, 2011)
Standard album
01 Mr. Worldwide (Intro) (feat. Vein)
02 Give Me Everything (feat. Ne-Yo, Afrojack & Nayer)
03 Rain Over Me (feat. Marc Anthony)
04 Hey Baby (Drop It To The Floor) (feat. T-Pain)
05 Pause
06 Come N Go (feat. Enrique Iglesias)
07 Shake Senora (feat. T-Pain & Sean Paul)
08 International Love (feat. Chris Brown)
09 Castle Made Of Sand (feat. Kelly Rowland & Jamie Drastik)
10 Took My Love (feat. Red Foo, Vein & David Rush)
11 Something For The DJs
(Deluxe album)
12 Mr.Right Now (feat. Akon)
13 Shake Senora REMIX (feat. T-Pain, Sean Paul & Ludacris)
PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább
Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább
Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább
Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább
The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább