Shop

Ajánld e-mailben

3422 zenekar 12339 letölthető zene

Rovatok

Archívum

Hirdetés

Lemezkritika

2011. november 15. | Mtina

A Scooter vegyes felvágottja

A német techno csapat nemrég megjelent The Big Mash UP című dupla lemeze már ott csücsül a polcokon, ráadásul nem is egymagában, a csapat ugyanis megajándékozta a rajongókat egy 46 mixet tartalmazó lemezzel is.

A csapat nyilvánvalóan nem tétlenkedett az elmúlt két évben az Under The Radar Over The Top elnevezésű albumuk kiadása óta, sőt határozottan felvették a fonalat a világ zenei igényeit illetően. Nem egyszerűen összedobtak egy új korongot, a limitált kiadás mellé ugyanis egy nem kevesebb, mint 46 mixet tartalmazó lemezzel ajándékozták meg a rajongókat, ami valljuk be nem kis teljesítmény tőlük. A The Big Mash Up-ot hallgatva az ember ráeszmél, milyen gyorsan elmúltak a kilencvenes évek, amikor még a techno igazi divatnak számított. Az 1994-es hamburgi fellépés óta, amikor is H.P. Baxxter rögtönzéséből megszületett a rave-s Hyper, Hyper, sok idő telt el, közben pedig alig történt stílusváltás. Mostanáig.

Túlesve az intrón igazi meglepetésben lehet része minden kedves hallgatónak, ugyanis az első négy szám igazán dubsteppesre sikerült, ami számomra csak azt mutatja, hogy habár a zenék elég jól sikerültek, a csapat inkább a biztosra akart menni, tekintettel a populáris elektronikus zenében eluralkodott stílusjegyekre. Az album a továbbiakban sem mondható tipikus Scooter jelenségnek, viszont nagyon jól végigkísérhetjük általa a csapat eddigi munkásságát, illetve, hogy mi mindent sikerült összeszedniük a különböző zenékből útközben. A figyelmesebbek megtalálják a korongon a kezdeti rave elemeket, az azt követő technót, de van itt retro, törtütem, és mint már említettem dubstep is.

Maradjunk annyiban, hogy habár ez az eddigi legbizarrabb Scooter lemez, amit eddig hallottam, semmiképpen sem mondanám rá, hogy rossz, inkább csak az az ember érzése tőle, hogy egy tinibandát hallgat a kétezres évek derekán, akik még nem döntötték el milyen zenét is akarnak játszani.

Nekem egyértelműen a Sugary Dip vitte a pálmát a lemezen, de biztos vagyok benne, hogy mindenki meg fogja rajta találni a kedvencét, az új album ugyanis ennyire sokszínű. Sőt még azt is bátran ki merem jelenteni, hogy kétséget kizáróan sikerül majd jó néhány új rajongót maguk mellé állítani ezzel a lemezzel.

Pluszban pedig még itt van nekünk a Suck My Megamix – The Longest Scootersingle in the World címet viselő best of mixalbum. Túl hosszú lenne mind a 46 mixről véleményt kifejteni, ezért csak annyit, hogy sok helyen nagyon jól sikerült a keverés, de sajnos legalább ennyi helyen el is van szúrva, de jó alaposan, némelyik számot pedig sikerült igen rossz helyre és igen rosszkor beilleszteni. Összességében viszont nem tudok egyebet megosztani veletek, mint, hogy nem csalódtam, hiszen a Scooter mégis csak Scooter, hozzanak bármily nemű rossz zenei döntést is. Kíváncsian várom a következő munkájukat.

MyMusic értékelés: 7/10

Scooter: The Big Mash UP (Sheffield Tunes, 2011)

1. C.I.F.L.

2. David Doesn’t Eat

3. Dreams

4. Beyond The Invisible

5. Sugary Dip

6. It’s A Biz

7. C’est Bleu

8. 8:15 To Nowhere

9. Close Your Eyes

10. The Only One

11. Sex And Drugs And Rock ’N’ Roll

12. Copyright

13. Bang Bang Club

14. Summer Dream

15. Mashuaia

16. Bonus Track: Friends Turbo

Disk 2: Suck My Megamix – The Longest Scootersingle In The World Feat. All 46 Scooter Singles In One Megamix

Mtina

cimkék
- 2011, lemezkritika, Scooter, újdonság!

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább