Eltereli a figyelmet - Al di Meola

Al di Meola: Pursuit of Radical Rhapsody | Al Di Meola szerencsére még mindig remekműveket tud alkotni a gitárjával. Új lemezén, a Pursuit of Radical Rhapsody-n 15 számot ad át nekünk. A semmibe révedve, nyitott szívvel hallgassuk!

Al Di Meola Pursuit of Radical Rhapsody c. szólóalbuma ismét bizonyítja a gitárvirtuóz tehetségét. A világ legjobb gitárosa és jazz gitárosa címmel kitüntetett zeneművész a ’70-es évek óta örvendeztet meg minket jobbnál – jobb zenékkel, szóló pályafutásának része a most megjelent Pursuit of Radical Rhapsody.

Az albumon a fúziós jazzen túl feltűnnek más zenei irányzatok is, pont olyan mértékben, hogy a lemez ne legyen zenei kavalkád, inkább bizsergető összhang alakul ki. Ebben megint segítségére van a World Sinfonia, nyugodtan leszögezhetjük azt, hogy már rutinosan működik együtt a zenészcsapat és Al Di Meola, ennek az eredménye jól érezhető a Pursuit of Radical Rhapsody minden pillanatában. Magyar szempontból az is kiemelendő, hogy Al Di Meola mellett a Sturcz String Quartetet is játszik.

Összességében a számokat az első pár meghallgatásakor nagyon kellemes relax, bódító zenének éreztem. Ez a lemez alkalmas arra is, hogy egy stresszes helyzetben megnyugtasson, elterelje a figyelmet vagy arra, hogy egyszerűen csak hátradőljünk és megpihenjünk, míg megy a lejátszóban.

A első két dal, a Siberiana és a Paramours Lullaby után azt hittem, hogy a Pursuit of Radical Rhapsody végig ezt a nyugodt vonalat fogja követni, de nem így lett. Ezt az albumot sokszor le lehet játszani úgy, háttérként, nem feltétlenül odakoncentrálva, mikor hagyjuk magunkat Al di Meola gitárjátékával elringatni. Ez sem rossz választás, de ennél érdekfeszítőbb, ha figyeljünk. Ebben az esetben engedjük magunkat elkápráztatni a gyors gitárjáték és a technikai bravúrosság által – nem mintha bármelyik szokatlannak hatna Al Di Meola munkássága során -. Például a Brave new world teljesen átveszi a modern világ 0-24-es nyüzsgését, gyorsaságát, zaklatottságát. Ez a világ lehet, hogy bátor helyett inkább vakmerő…

Nekem a Gumbiero tetszett a legjobban, a hangszerek összjátéka vidám köntösbe csomagolt mély tartalmat rejteget. A Radical Rhapsody-t az album közepe-vége felé pozícionálták, hű marad a címhez, felzaklató zene, amire azonnal felkapjuk a fejünk.

A lemezre két feldolgozás is felkerült: a Strawberry Fields és az Over the Rainbow. Al Di Meola a Beatles klasszikusához olyan újító erővel nyúlt hozzá, amely totálisan megváltoztatta ezt az ikonikus darabot. A zenész úgy nyilatkozott erről, hogy a Beatles a kezdettől fogva nagy hatással volt a művészetére, és fantasztikusnak tartja a Strawberry Fields Forever dallamait. Azt tanulta a Beatles-től, hogy időnként a letisztult muzsikát könnyebb befogadni. Ez lehet a lemezen szereplő Strawberry Fields titka is, ahol a szólamok külön-külön is élvezhetőek lennének.

A zárószám az Over the Rainbow, ami egészen más megvilágításba helyezi az eredetit. Tulajdonképp ez mindkét coverről elmondható. Az Over the Rainbow fájdalmas és merengő. Szép befejezés. Ez alapján máris várnánk Al Di Meola következő lemezét. Addig is hallgassátok a Pursuit of Radical Rhapsody-t, mert megunhatatlan és minden alkalommal fel lehet fedezni benne némi újdonságot!

Anikó

A MyMusic értékelése: 9/10

Al di Meola: Pursuit of Radical Rhapsody (Telarc, 2011)

01. Siberiana - 8:28

02. Paramour's Lullaby - 7:45

03. Mawazine Part 1 - 2:07

04. Michelangelo's 7th Child - 7:30

05. Gumbiero - 6:18

06. Brave New World - 1:54

07. Full Frontal Contrapuntal - 4:52

08. That Way Before - 3:06

09. Fireflies - 4:01

10. Destination Gonzalo - 5:16

11. Bona - 6:00

12. Radical Rhapsody - 5:02

13. Strawberry Fields (Beatles cover) - 4:09

14. Mawazine Part 2 - 2:54

15. Over the Rainbow - 3:04

cimkék
- al di meola, gitár, jazz, lemezkritika, újdonság!

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… More

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... More

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. More

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. More

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. More