Elmegy mellettünk nyom nélkül - The Haunted

The Haunted: Unseen | A moderkori Thrash mesterei új albummal, és új iránnyal leptek meg minket. Lehet szeretni, vagy gyűlölni. Középút nincs! Nem is kérdéses, hogy ha valaki a svéd The Haunted nevét meghallja, akkor egyből a szenzációs első lemez ugrik be nála. Az a jól megírt, bemutatkozó anyag a szimplán The Haunted cimű lemez, amire anno mindenki felkapta a fejét, a "modern kori" thrash metal meghatározó zenei anyaga.

Az album egy végeláthatatlan zenei száguldás gyors számok segítségével. Minden banda csakis ilyen bemutatkozásról ( inkább berobbanásról) álmodik. Az alkotók a hajdani méltán alapbandának tekinthető At The Gates-ből érkezett Björler tesók (Jonas Björler basszusgitár, Anders Björler gitár), valamint Patrick Jensen ( ex-Seance), Peter Doving ( ex-Mary Beats Jane), Adrian Erlandsson ( szintén ex- At The Gates). Peter az énekes az első lemez után kilépett, hogy teret adjon Marco Aro-nak két album erejéig! Majd visszatért, és onnan folytatták, ahol a munka abbamaradt.

Az első album ugyan - saját bevallásuk szerint - csak a kiadó akaratoskodása miatt lett ennyire gyors, ők ugyanis szerettek volna rátenni néhány lassabb számot is. Ám azóta igen messze kerültek ettől a világtól. Persze nem baj, mert nem csak a gyors zene a jó, és természetesen tovább lehet lépni (és kell is!), nemcsak önmagukat ismételgetni. Itt most egy egész más irányt vett banda anyagával találkozunk. Mondjuk a korábbi albumokon volt már néhány arra utaló jel, hogy itt változások lesznek a dalok szerkezetében, amelyek most leginkább az alternatív zene és a metal határán mozognak. Itt leginkább az alter irány a mérvadó, néhol nyomokban a Tool munkássága is felismerhető. Egészen a Motionless című 5. számig kell várnunk amíg egy kis sebességgel találkozunk. Mondjuk ez a szám a gyors betéttől függetlenül is jó! Utána azonban folytatódik az erősen közepes számok sora, és ráadásul nem is mérik szűk marokkal a nótákat, mert vagy 12-t sűrítettek 42 percbe.

A The Skull című szám kellemes húzós tempóját is leeresztik egy kis, szinte már poppos énekdallamal kísérve. Az Ocean Park egy kis énekes szám, mindössze egy gitárral kísérve akusztikusan, 50 másodpercben. A The City, a Them, az All Ends Well és a szintén akusztikus pengetéssel bevezetett Done erősen közép kategóriájú számok. Az ember persze megérti, hogy változnak és nem akarnak ma is ugyanolyan számokat játszani mint 15 éve. De ennél azért tudnának ők jobbat, bár ez a lemez nem a legrosszabbak közé tartozik azért, csak hát Haunted-éktől kicsit furcsállhatjuk. Kevés az emlékezetes húzás az albumon, elmegy mellettünk szinte nyom nélkül.

A MyMusic értékelése: 10/6

The Haunted: Unseen (Century Media, 2011)

Discography:
The Haunted (1998)
Made Me Do It (2000)
One Kill Wonder (2003)
Revolver (2004)
The Dead Eye (2006)
Versus (2008)
Unseen (2011)

cimkék
- lemez, lemezkritika, metál, The Haunted

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább