3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2011. április 28. | Török Kati

Deep Purple-torok és bandája - Whitesnake

Copyright:

Whitesnake: Forevermore | Márciusban megjelent az egykori Deep Purple-torok, David Coverdale bandájának új albuma, és ez a fehér kígyó most tényleg harap! Igazi Whitesnake őserő, modern kiadásban, lehúzva a bőröket, ahogyan azt manapság kell – júliusban kiderül, mekkorát szól mindez élőben. Zengő pergő rajongóknak kihagyhatatlan!

Három évet kellett várnia a Whitesnake rajongóknak, hogy új albummal rukkoljon elő a csapat, de megérte várakozni – a márciusban megjelent album, a Forevermore határozottan hozza a 80-as évek feelinget, persze modern köntösbe bújtatva. Hogy garantálja-e a csapatnak a hírnevet az örökkévalóságba, az már egy másik kérdés, de ezt mindenki döntse el maga.

A lemez az eddig is legendás nevekkel együttműködő Frontiers Records gondozásában látott napvilágot, a megjelenés körüli hajcihőt pedig nem aprózták el – március 9-én Japánban debütált az új album, 25-én Európa-szerte, 29-én az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyság és Írország pedig április 18-án került sorra. A gyűjtők várhatnak a vinyl változatra is, a fanatikusoknak pedig Snake Pack  néven egyedi borítós CD-vel kedveskednek majd, ami csak Angliában lesz beszerezhető, a lemezen két bonus track-kel és egy 132 oldalas magazinnal kiegészítve. Természetesen az album elérhető az iTunes-on és az Amazon-on is, a 2 bónusz dal pedig már  a nyárra ígért koncert albumot kívánja beharangozni.

Jó hír, hogy a felhajtáshoz hozzá tartozik a lemezbemutató világkörüli turné is, és a Whitesnake Budapestre is ellátogat, 2011. július 13-án, a Petőfi Csarnokban láthatjuk majd őket élőben. Addig bőven van még idő felkészülni az új lemezből, lássuk hát, miről is van szó.

Az alapjáraton 13 dalt tartalmazó Forevermore nem hoz igazán új színt ahhoz képest, amit a Whitesnake-től már megszokhattunk, ugyanakkor annyira erős album, hogy ez nem ejt csorbát a csapatra jellemző színvonalon. David Coverdale, Doug Aldrich, Reb Beach, Michael Devin és Brian Tichy – ezek a nevek garantálják a dalokból áradó profizmust. Olyan zene ez, ami nem a virtuóz megoldásoktól, precíz gitár szólóktól, vagy a jellegzetes, 80-as évekbeli dob hangzástól válik magával ragadóvá, hanem a profi kivitelezéstől.

Amint belecsapnak a húrokba az első számban, a Steal Your Heart Away-ben, máris hatalmába kerít minket a varázslat – mintha a 80-as évek elején repesztene az ember egy igazi nagy dög sportkocsival, bele az éjszakába, bőrdzsekiben, mindenre készen... „I want it all and I want it now!”-énekli Coverdale, és a jellegzetes glam/hard rock muzsika máris megbabonáz minket; így kell egy lemezt indítani! A tempó pedig majdnem a teljes albumon kitart – a címadó Forevermore-on kívül, ami tökéletes rock ballada (ezért taktikusan belőle lett a záró dal), még három szám (Easier Said Than Done, One of these Days és Fare Thee Well) mondható lassabb tempójúnak, de ezekből sem hiányzik a lendület és a lelkesedés.

Az első single a Love Will Set You Free lett, amihez videó is készült – az összhatás itt sem más, mint a zenét hallgatva: ilyen az, mikor az idős rockerek megmutatják, milyen az igazi rock’n’roll! Kaszinó, fények, rúdtáncos hölgy és zúzás a színpadon – az összhatás valamiért mégsem annyira ütős, de a zene mindent visz. Kíváncsi vagyok, hogy szólnak majd élőben. Ha sikerül hozniuk azt az energiát, ami az albumból árad, akkor fergeteges bulinak nézünk elébe.

Az új albummal engem meggyőzött a Whitesnake, annak ellenére, hogy nincs benne szinte semmi új, mégis olyan lemez a Forevermore, amit bármikor szívesen meghallgatok. Nálam a 10 pontból 6. Most már csak július 13-ig kell várni, a Petőfi Csarnokba jegyeket 9 900 Ft-os áron már lehet venni a koncertre.

A MyMusic értékelése: 10/6

Whitesnake: Forevermore (Frontiers Records, 2011):

01. Steal Your Heart Away - 5:19
02. All Out of Luck - 5:28
03. Love Will Set You Free - 3:52
04. Easier Said Than Done - 5:13
05. Tell Me How - 4:40
06. I Need You (Shine a Light) - 3:49
07. One of These Days - 4:53
08. Love and Treat Me Right - 4:14
09. Dogs in the Street - 3:52
10. Fare Thee Well - 5:18
11. Whipping Boy Blues - 5:01
12. My Evil Ways - 4:33
13. Forevermore - 7:27

Közreműködő zenészek:

David Coverdale - ének, vokál
Doug Aldrich - gitár
Reb Beach (Winger) - gitár, vokál
Michael Devin - basszusgitár, vokál
Brian Tichy - dob, ütős hangszerek

közreműködik:
Timothy Drury - billentyűs hangszerek

Török Kati

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky