3428 zenekar 12452 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2010. november 12. | Fantomas

Régi fény keresés és Jamiroquai 2010-ben

Copyright:

Jamiroquai: Rock Dust Light Star | Évek óta készült a Jamiroquai új lemeze a Rock Dust Like Star most végre megtudhatjuk érdemes volt-e várni. Ha még nem hallottál Jamiroquai-t, akkor még jónak is lehetne ítélni. De milyen is valójában?

Jay Kay anno stílust teremtett a Jamiroquai debüt albumával (Emergency of Planet Earth, 1993) mely egy ütős pályafutás ütős kezdetének bizonyult. Aztán lemezről lemezre egyre funkysabb lett a hangzás, amivel még nem volt gond, de a 2006-os Dynamite már egy rossz viccnek tűnt a régi albumok fényében.

Jelen anyag borítóján maga a táncoslábú mester látható és a diszkópadló sem sejtet sok jót. Régi Jamiroquai rajongóként izgalomtól és rossz előérzettől remegő kézzel helyezem a lejátszóba az új anyagot, remélvén, hogy most sikerül feledtetniük előző albumukat.

Nem szeretnék az összes számról írni, mert hallgatni sem, és írni sem olyan jó róluk. Hát szemezgessünk önfeledten a nóták közül: az első opszu mindjárt a címadó szám (Rock Dust Light Star) nem rossz, de nem nem mondható erős kezdésnek, inkább valahol a lemez közepe felé kéne elhelyezkednie. Rob Harrisnek (gitár) a refrénekben vannak jó pillanatai, illetve a szám vége felé van egy kellemes ám indokolatlanul rövid szólója.

A következő White Knuckle Ride-t simán el bírom képzelni a Szombat esti láz egyik betétdalaként, csak 33 évet késtek vele. Felhívnám a figyelmet a kifejezetten béna szinti betétekre, ami felettébb kommersz diszkó hatást kölcsönöz a dalnak.

Klip is készült hozzá,


ami ritka unalmasra sikeredett: Jay Kay helikopterrel üldöz egy Porschét egy sivatagban. Az első perc után ki is kapcsolhatjuk, mert ahogy a szonikus tartalomban, úgy vizuális megfelelőjében sincs fantázia.

Itt párhuzamot is vonhatunk a Blue Skies-szal, ami a 6-os sorszámot kapta a korongon. A laza melankólikus darabhoz (jelzem régen ezt is jobban csinálták, lásd Black Crow), hasonló színvonalú videót gyártottak.


Mondhatni, folytatása a White Knuckle Ride klipjének: Jay Kay itt motorra pattan, és ugyanazt a sivatagos tájat szeli át, végül pedig visszaszáll a helikopterre és elrepül vele.

A lemez legjobb pillanata a Hurtin’, mégis talán itt hallani leginkább, hogy mennyit veszített régi fényéből Kay hangja (mintha vasreszelékes pirítóson élne). A lemezből egyébként megjelent egy bővített kiadás is, ezen szerepel az All Good In the Hood második verziója, ami szerintem jobban sikerült, mint az első.

A „deluxe” kiadásról megemlíteném még a Hang it Over-t, ami valami egészen különleges koktél lett. Receptje: öntsünk a shakerbe a Red Hot Chili Peppers Jungle Man című számának refrénjéből, adjunk hozzá egy csipetnyi Louis Armstrong féle dixielandet, és egy kis Jamiroquait, majd jól rázzuk össze.

A zenészekkel nincs gond, a számok hangzása igényes, csak hiányzik a dalokból az élet. Legjobb esetben is csak átlagos számok vannak a korongon, rossz és jobb dalokkal megfűszerezve. A címadó dalban elhangzik: „I'm a man on the moon/Hoping I come back to soon”. Igen Jay, mi is abban reménykedünk, hogy visszatérsz, mert ez most magadhoz képest nagyon gyengére sikeredett.

Fantomas

A MyMusic értékelése: 5/10

Jamiroquai: Rock Dust Light Star (Universal Music, 2010)

1.  Rock Dust Light Star - 4:39
2.  White Knuckle Ride - 3:33
3.  Smoke And Mirrors - 4:30
4.  All Good In The Hood - 3:35
5.  Hurtin’ - 4:15
6.  Blue Skies - 3:51
7.  Lifeline - 4:39
8.  She's A Fast Persuader - 5:16
9.  Two Completely Different Things - 4:25
10. Goodbye To My Dancer - 4:06
11. Never Gonna Be Another - 4:08
12. Hey Floyd - 5:09

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky