2009. szeptember 6. | -gabriella-
Chickenfoot: Chickenfoot | Na, milyen az, amikor a Red Hot Chilli Peppers dobosa, összeáll a Van Halen énekesével és gitárosával Joe Stariani-val? Ebből lett a Chickenfoot. Elméletileg nem lenne szar, de hát sajnos unalmas. Négy remek zenész, de valahogy hiányzik belőle az a plusz, amivel 2009-ben ki tudnak emelkedni és végre valami újat alkothatnak. Nézzük!
Első hallásra, amikor beteszed a lemez, arra gondolsz, hogy úr isten, biztos valami rock kocsmában ülök és nem otthon. Aztán vársz valami változatosságot a számok között, de csak nem jön. Akárhogy is nézem, hiába a tagok, név szerint Joe Satriani, Chad Smith, Michale Antony és Sammy Hagar felbecsülhetetlen múltja, ez inkább tűnik marketingnek, mint egy régi barátságból összehozott hobbizenekarnak.
A lemez egyetlen erénye, hogy viszonylag egységes, a számok nem ütnek el egymástól, van egy íve az albumnak. Azt viszont nem hiszem, hogy ebből bármelyik is időtálló sláger lehet. A gitárszólókat meg kell dicsérni természetesen, alapvetően nem a zenei hozzá nem értés (nyilván nem az) a probléma, hanem, hogy semmi újjal nem tudnak számunkra szolgálni.
Kétségtelen, hogy a számok élőben nagyon jól szólhatnak, alapból egy fesztiválon érezheted magad, ha meghallgatod, de most mégiscsak arról beszélünk érdemes-e megvenni vagy sem.
Mindenesetre lesz, akinek ez bejön, de itt inkább egy idősebb generációra gondolhatunk, hiszen a régi rock vonalát követi zeneileg.
Az album talán egyetlen értékelhetőbb dala, az „Oh Yeah”, amit szerintem már többen ismerhetnek, hiszen a bandának készítettek hozzá egy viszonylag közepes imidzs videót. És ez alapján el is döntheti, mindenki mit gondol, ugyanis ebben a dalban nagyjából benne van az egész album hangulata.
Összességében: jó zenészek, régi dallamok.
-gabriella-
A MyMusic értékelés: 5/10
Chickenfoot: Chickenfoot (2009, Warner)
Tracklist:
1. Avenida Revolution
2. Soap On A Rope
3. Sexy Little Thing
4. Oh Yeah
5. Runnin’ Out
6. Get It Up
7. Down The Drain
8. My Kinda Girl
9. Learning To Fall
10. Turnin’ Left
11. Future Is The Past