Igényes külcsíny, finom belbecs - Bridge To Solace

Bridge To Solace: House Of Dying Sun | Sose ítélj meg Cd-t a borítója alapján. Ez a bölcsesség mindenképpen megfontolandó, ám a Bridge Of Solace új albumának elemzése kapcsán mégis meg kell említenem, hogy szimpatikus, ha egy banda ad a tisztességes külsőre. A House Of Dying Sun borítója igazi mestermű, egy ilyen CD hallgatásának máshogy áll neki az ember fia. Arról már nem is beszélve, hogy az igényes külcsíny finom belbecset takar...

megosztás
kapcsolódó linkek
- Bridge To Solace a MyMusic-on!
kapcsolódó cikkek

A Bridge to Solace új albumát visszafogott, kissé aggódó szemöldökráncolgatással várták a banda rajongói. Ennek részint az volt az oka, hogy a legutóbbi, nem túl fantáziadúsan Kingdom of the Dead névre keresztelt album megosztotta a BTS fanokat, részint pedig az, hogy az utóbbi időben lezajló tagcserék is most bizonyíthatták létjogosultságukat.

Nos, az aggodalom lényegében alaptalannak mondható, a Bridge To Solace talán eddigi legjobb albuma lett a House Of Dying Sun. Ennek legfőbb oka, hogy úgy tudták kiemelni a jó dolgokat az előző két albumról, hogy mellette az új opus íze abszolút egyéni. A dalok tartalmi része mondjuk ugyanaz, de ebben a témában jó újra és újra elmerülni (a fogyasztói társadalom gyökérsége, a törtetők arcátlansága, stb…).

Aki azonban nekivág készüljön fel, hogy összetett, bonyolult anyaggal van dolga, meg kell vívni érte, nem adja magát könnyen. Jó pár meghallgatás után kezd kikristályosodni a fejünkben az albumról alakult kép. Ez az egyik fő oka annak, hogy a Bridge Of Solace kiemelkedik egy olyan piacról, ahol ha eldobsz egy követ, tuti eltalálsz vele egy HC zenekart. Szerintem a lemez csúcspontja a Degeneration (nem véletlenül tették az elejére).

Összességében az album valahogy felül tudja múlni az elődeit mind zúzás, mind komplexitás mint ötletesség terén. Aki szereti a HC-t annak mondjuk már tuti megvan, ha mégsem…hm…bűnös mulasztás…

Pálfi Károly

A MyMusic értékelése: 7/10

cimkék
- Bridge To Solace, hardcore, lemezkritika

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább